Ez a párbeszéd hangzott el nemrégiben az egyik helyi lakos és köztem a tápiószentmártoni Attila-dombon. A csodatévő, gyógyító erejéről híres helyet egy mérnök barátommal kerestem fel, akiről tudtam: nem dől be földöntúli erőknek, csak a tényekben hisz. S míg az én, a könnyebben befolyásolható, valóban mintha éreztem volna valamilyen furcsa, mágneses erőt a domb tetején, ő csak legyintett: kamu az egész. A dombról szóló ezoterikus irodalom ennek ellenére csodás gyógyulásokról számol be: rákos betegekről, akinek csökkent, ízületesekről, akiknek elmúltak a fájdalmai, pszichés betegekről, akiknek lelke kisimult. Ám az orvosi szakma mindezt legfeljebb "placebo-hatásként" értékeli, elismerve a hit egyfajta gyógyító erejét. Egyéb tudományos tényekkel azonban - állítja a szakirodalom - nem igazolható a domb gyógyhatása.

Nemrégiben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Fegyverneken is felfedeztek egy gyógyító erejű dombot, ahová az elmúlt években szintén ezrek zarándokoltak. Helyiek beszámoltak egy itteni nyugdíjas tanárnő legendás gyógyulásáról, aki bottal, bicegve, befáslizott lábbal ment fel a Kálvária-domb tetejére, de onnan már ruganyos léptekkel, fiatalosan jött le, s botot azóta sem használ. Találkoztam itt agyvérzés után felépülőben lévő betegekkel, akik elektromos kismotorral közelítették meg a dombot, ültek ott néhány órát, majd arról számoltak be, hogy közérzetük sokkal jobb lett, úgy érezték, hatásosabb volt a dombon töltött idő bármilyen gyógyszeres kezelésnél. Egy idős házaspárral is beszéltem - a férj és felesége tizenöt éve nem mozdultak ki otthonról, most szinte minden délután kéz a kézben elsétálnak a fegyverneki Kálvária-dombra, s a korábbinál egészségesebbnek érzik magukat.

Hogy van-e a két dombnak csodatévő ereje, tényekkel nem bizonyítható: hivatalos műszerekkel ugyanis nem mérhető itt rezonancia vagy mágneses erő. Magukat táltosnak nevező emberek egyfajta "varázspálcával" állítólag kimutattak erős sugárzást a dombokon - ezt az azonban tudományos szervezetek nem tartják értékelhető eredménynek.

Ami viszont számokban is mérhető: milyen haszna van a két település önkormányzatának s az ott élő embereknek a csodadombokból?

Tápiószentmártonban, az Attila-domb köré egy egész üdülőkomplexum épült, három-négy csillagos szállodával, éttermekkel, minigolfpályákkal, játszótérrel. Internetes honlapjuk szerint az, aki itt tölt néhány éjszakát, még inkább élvezheti a domb gyógyító erejét. "Mély alvásban a gondolatok sem állják útját a hatás zavartalan érvényesülésének, és ha folyamatos az itt-tartózkodás, a szállodában is érvényesül az energia, bizonyos esetekben hatékonyabbnak bizonyul a kúrának ilyen módja" - olvasható a szolgáltatásaik között.

Tóth János, Tápiószentmárton polgármestere szerint az utóbbi években a falu egész területén megnőtt a szálláshelyek száma, panziók, kisebb hotelek épültek. Sőt magának az önkormányzatnak is van már egy szállodája, amely egész évben fogadja a vendégeket. Az Attila-dombhoz belépőjegyet szed a parkot üzemeltető vállalkozó, felnőttektől hétszáz, diákoktól, nyugdíjasoktól hatszáz forintot. Az ebből származó árbevétel a polgármesteri hivatal adatai szerint az elmúlt esztendőkben 70 százalékkal nőtt. Igencsak megnőtt a forgalma annak a cukrászdának is, amely a dombhoz vezető útvonalon található. A falu termálstrandot, sportcsarnokot, uszodát működtet, hogy ezzel is itt tartsa azokat, akik először a domb hírneve miatt lépik át a település határát. Tápiószentmárton ma már jellemzően az Attila-dombból él: a faluban nincs ipar, így a turizmus lett a legfőbb jövedelemforrásuk.

Tápiószentmártonnal ellentétben Fegyvernek nem tudott üzletet csinálni a csodadombjából. Huber Ferenc polgármester elmondta: a faluban senki nem indított be panziót, nincs fizető-vendéglátás, az itt élők fantáziáját még nem mozgatta meg a dombban rejlő lehetőség. Az önkormányzatnak pedig nincs arra pénze, hogy látványos fejlesztésekbe fogjon: egyelőre csak egy korlátot tudtak a dombra építeni, hogy séta közben az idősek kapaszkodni tudjanak, s egy mobil vécét helyeztek ki - korábban ugyanis ilyen híján mindenki a környező kis erdőben végezte a dolgát. Ezt az erdőt nemrégiben kivágták, így messzebbről is jobban látszik a Kálvária-domb, tetején egy kőkereszttel.

A falunak mégis jót tett ez a hely, még ha ez egyelőre forintokban nem is mérhető. A polgármester szerint kissé "felrázta" az itt élőket, hogy ilyen mágikus erőt tulajdonítanak a dombjuknak, s a helybéliek közül is sokan sétálnak fel ide. Ez azt jelenti, hogy olyanok is kimozdulnak a házukból, akik addig begubózva éltek - ez pedig mindenképp a javukra válik, egészségük, lelkületük is jobb lesz.

A két falu háziorvosai sem tudták adatokkal alátámasztani a dombok bűvös erejét. Mindkét faluban azt válaszolták ezzel kapcsolatos kérdésünkre: a statisztikák alapján ugyananynyi a betegük, mint régebben, és nem szembesültek látványos, tudományos tényekkel, megmagyarázhatatlan gyógyulásokkal. Egyikük annyit mondott: ha a domb önmagában hatástalan is, arra mégiscsak jó, hogy mozgásra készteti az embereket. Néhány óra a friss levegőn, egy laza séta, beszélgetés másokkal - akár van domb, akár nincs, ezt bárkinek javasolná a háziorvosa.

A fegyverneki gyógyító halom