Írják a nevemet Maiornak is, merthogy eredetileg így lettem anyakönyvezve, de aztán magyarosítottam, mert így többen ismernek és emlegetnek Kárpát-medence-szerte.

Szóval manapság reggeltől estig csöng a telefonunk. Szegény feleségem (Visné, született Major Anna) alig győzi regisztrálni a hívásokat.

Mindezt nem panaszképpen hánytorgatom fel, ez a munkámmal jár. Ha baj van, és hívnak, én megyek. Legtöbbször akkor van rám szükség, amikor valami kárért senki sem akarja vállalni a felelősséget. Az én dolgom, hogy elvigyem a balhét. Mikor minden felelős másra mutogat, akkor én vagyok az adu ász. Kissé suta szóviccel élve: Vis Major mindent visz. Én vagyok a károsultak orrán a fityisz.

Csak a legutóbbi hetek jelentősebb munkáiból szemezgetve: igen büszke vagyok a Nagy Vihar a Vasi Havasokban projektemre, amit azóta is emlegetnek sajtószerte. Emlékeztetőül: a Zala és Vas megyében leesett közepes mennyiségű hó következtében több tízezer lakás maradt áram nélkül, közülük több napokra is. Miután az áramszolgáltató kijavította a hibát, a hálátlan fogyasztók elkezdtek kártérítést követelni. A fogyasztó már csak ilyen, eszébe se jut a kártérítés, amikor vacogva kuksol sötét és fűtetlen lakásában, viszont azonnal kinyílik a csipája, ha kigyullad a villany.

- Vis Major! - mondta a szolgáltató, és én azonnal a helyszínen teremtem. Seperc alatt bebizonyítottuk, hogy az áramkimaradásért a szokatlanul durva időjárás a felelős, úgyhogy a fogyasztók a Jóistennél tehetnek panaszt, a szolgáltató viszont egy vassal sem tartozik nekik.

A lúzerek persze rögtön ellentámadásba mentek át. A meteorológiai intézet szakértői véleményével igyekeztek bizonygatni, hogy az időjárás egyáltalán nem volt szokatlan, télidőben ugyanis minden további nélkül előfordulhat, hogy esik a hó. Az elmúlt tíz esztendőben - így a szakértő - háromszor is volt a térségben nagyon hasonló időjárás.

Na most, én nem akarom minősíteni a meteorológiai intézetet, csak emlékeztetnék szerényen, hogy néhány éve az augusztus 20-i nagy fővárosi vihar esetén én húztam ki őket a csávából, amikor igencsak mellényúltak tűzijátékügyben. Én majoroltam el a balhéjukat annyira, hogy csak az ügyeletes időjósukat kellett lapátra tenniük, mindenki más maradhatott a helyén. De hát mint tudjuk, a hála nem időjárási kategória. Jönnek még az én utcámba!

A vasi balhé koránt sincs lejátszva, de én szeretem a kihívásokat, különösen az olyan rázós témákat, mint az áramszünet. Ám őszintén szólva, azért mégis leginkább az egészségügyben brillírozok. Én már anynyi orvosi műhibát elmajoroltam, hogy tiszteletbeli doktornak számítok a legtöbb proszektúrán. Legutóbbi ügyem a pécsi Kati néni esete, akivel 14 késszúrás végzett, de ez csak a boncasztalon derült ki, mert a háziorvosa szerint agyvérzésben hunyt el.

Hát, itt lesz dolgom elég! Először is el kell majorolnom a rendőrséget, amelyik azt tanácsolta az aggódó szomszédoknak, akik napok óta nem látták Kati nénit, hogy törjék fel a lakásajtaját. Aztán ott van a háziorvos, aki a néninél agyvérzést diagnosztizált, utána majorolhatom a mentőket, akik szintén nem fogtak gyanút. Gyönyörű feladat, felkészült Vis Majort kíván!

Azért egy zavarba ejtő eset is történt a héten. A szegedi klinikán értesítették a hozzátartozókat egyik betegük haláláról, de a beteg még javában élt, amikor jöttek a rokonok intézni a temetést. Ami zavarba ejtő: a kórház azonnal elismerte a hibát, elnézést kért, vállalta a felelősséget. Pedig már indultam volna "vis-elni" a felelősséget. Micsoda csalódás!

Persze egy ilyen elszigetelt eset miatt nem fogom sötéten látni a jövőmet. Meggyőződésem, hogy ebben a válságból válságba dülöngélő világban nekem van a legbiztosabb munkahelyem.