A kövérliba-hadjárat folytatódik?
Egyes hírek szerint egy kiskunmajsai libatartó tanyáján készültek azok a svéd tévében sugárzott képsorok - vagy azok egy része -, amelyeken brutálisan tépnek szürke libákat: a képen látható, hogy a kihúzott tollak nyomán kiserked a vér az állatok bőrén. Telefonon megkerestük a libafarm tulajdonosát, aki elmondta: nem tud arról, hogy idegenek nyíltan vagy rejtve videofelvételeket készítettek volna a tanyáján. Mint mondta, nem kizárható, hogy valamelyik tanya, így akár az övé környékén is megjelenjenek idegenek, felvételeket készítsenek, majd kiválasszák közülük a legriasztóbbakat, és azokat valamilyen módon öszszevágják, manipulálják. Szavai szerint ő ugyan szürke májlibákat tart, olyanokat, mint amilyenek a tévéfelvételen láthatók, ám náluk nem történhetett hasonló brutális tollfosztás. Ők ugyanis csak nyolchetes korukig tartják a libákat a tanyájukon, az állatok tolla pedig először 9-12 hetes koruk között lesz érett, vagyis alkalmas a tépésre. De aki libatépéssel foglalkozik, annak sem érdeke, hogy kínozza az állatokat, hiszen egy jószág értéke 4-5 ezer forint, és ha elhull, kötbért kell fizetni a termelést integráló cégnek.
- Valószínűleg nem arról van szó, hogy elpusztultak volna a libák, hanem arról, hogy szenvedést okoztak nekik - vetettük közbe.
- Ha az embernek kihúzzák egy szál haját, az sem kellemes, de nem is elviselhetetlen - válaszolta a termelő. Majd úgy folytatta: - Valahogy furcsa módon áll nekem össze ez az ügy a televíziót figyelve. Tavaly volt ugye a májmizéria, most előkerült a toll, utána majd jön a csirke, még később ki tudja, micsoda - minden hétre jut valami, amivel a magyar mezőgazdaságot ki lehet pellengérezni, ami ezt az ágazatot egyre jobban a padlóra szorítja. Nem az állatkínzás után kellene nyomoznia a magyar médiának, hanem az ilyen filmek hátterében megbúvó üzleti érdekek után.
Emberünk meggyőződéssel beszélt, ezért megjegyeztük:
- A májliba esetében könynyebb volt körvonalazódó konkurens üzleti érdekeket felfedezni, de a svédek jó része tényleg őszintén hisz az állatvédelmi szempontok létjogosultságában.
- Az beszél így ezekről a dolgokról, aki nem tud semmit az igazságról - hangzott a válasz. - Ha valóban az állatvédelem érdekli a svédeket, akkor inkább azt nézzék meg, mi lesz a jegesmedvékkel. Ne a magyarországi libatartást mutassák be az állatkínzás példájaként!
Megkerestük Bárány Lászlót, a Baromfi Terméktanács elnökét. Ő a következőket mondta:
- Szerintünk ez a Négy Mancs Alapítvány "svédcsavarja" lehetett - vélekedett a dokumentumfilmről Bárány László. - Svédország nem célország a magyar libahús, libamáj vagy libatoll számára. Közismert viszont a svédek állatvédelmi érzékenysége. Mindazonáltal nehéz fölismerni közvetlen gazdasági érdeket a felvételek bemutatása mögött, ám az kimondható: a képsorok további károkat okoznak a magyar baromfiágazatnak.
A terméktanács elnöke úgy fogalmazott: a szakmai testületben az a vélemény alakult ki, hogy a mostani esetben a "kövérliba-hadjárat" folytatásáról van szó, amelynek első felvonása hasonló eszközökkel - a libatömés bemutatásával - keltett hisztéria volt.
Bárány László elmondta: Magyarországon már évekkel ezelőtt, Angliából indult támadások hatására visszaszorult a libák tépése. Mostanában mintegy 3500-4000 tonna tollat használnak fel hazánkban, ennek azonban kevesebb mint 15 százaléka származik élő libák tépéséből. A többi tollat a vágóhidakon válogatják ki, majd megtisztítják és feldolgozzák. Ma már nem jellemző a szürke májlibák tépése. Főképpen a fehér pecsenyelibákat tépik, mert azokat nem tömik, és hosszabb idő alatt érik el a vágósúlyt.
Bárány László szerint a libatépésről szóló, hamis képet nyújtó dokumentumfilm alkalmas arra, hogy kárt okozzon a magyar agrárgazdaságnak: igaz ugyan, hogy a magyar tollat és a belőle készülő ágyneműt nem az ilyen propagandára különösen érzékeny országokban adják el, de például a svéd Ikea legalább 40 országban jelen van, és ha folytatódik a történet, esetleg lejárathatja a magyar tollexportot.
- Kinek állhat ez érdekében? - kérdeztük a terméktanács elnökétől.
- A libatoll több ezer éve használt, tartós, természetes anyag - válaszolta Bárány László. - A belőle készült ágyneműt némi felfrissítéssel még az unokák is örökölhetik a nagymama egykori kelengyéjéből. Vannak olyan iparágak, amelyeknek útjában állnak az ilyen anyagok: ameddig ezek használatban maradnak, nem lehet helyettük pár évenként eldobandó, szintetikus holmikat készíteni.
2008-ban több milliárd forintos bevételkiesést okozott a magyar baromfitermelőknek és -feldolgozó cégeknek az a propagandahadjárat, amelyet a Négy Mancs Állatvédő Alapítvány folytatott. Különböző filmfelvételek alapján azt állították, hogy a magyar állattartó telepeken kíméletlen módszereket alkalmazva - 50 centiméteres vascsövekkel - tömik a főleg májuk megnövelése érdekében hizlalt libákat. E felvételek hatására német nyelvterületen az áruházláncok levették polcaikról például a Hungerit Zrt. összes áruját - a húslibát is. A Négy Mancs külföldi propagandaanyagaiban német libatermékek fogyasztását ajánlotta a magyar helyett. Az Országgyűlés hungarikummá nyilvánította a libamájat - a Hungerit Zrt. ezt követően idén januárban újrakezdte a májliba vágását. Németországban eközben folytatódik a magyar baromfiáru ellen kezdett, az állatkínzás vádjával operáló propagandahadjárat. Eközben egyre több libamáj érkezik az Európai Unió piacára Kínából - nincs azonban hír arról, hogy bárki az importőrök üzletének bojkottjával kifogásolná a kínai állatjóléti körülményeket.
