Megrótta a vajda a borsodi vajdát
Lakatos Attila, a borsodi cigány vajda az utóbbi napokban jelentős népszerűségnek örvend a szélsőjobbos portálokon. Nem csoda: azon kevés romák egyike volt, aki kiállt a miskolci kapitány mellett, és már korábban is hangoztatta, hogy szerinte igenis indokolt a "cigánybűnözés" kifejezés használata. Kállai Csaba országos fővajda ezért megrovásban részesítette, és a bocsánatkérés elmaradása esetére kizárással fenyegette meg. Lakatos kérdésünkre hangsúlyozta: egyáltalán nem fordulhat elő, hogy őt kizárják a vajdák közül, mert ehhez se Kállainak, se másnak nincs joga. Kállai ezt cáfolandó eljuttatott lapunkhoz egy ügyvéd által jegyzett kötelezvényt és egy közjegyző által hitelesített adománylevelet, amelyet - mondta - minden vajda aláírt. A szövegből kiderül: a fővajdának adott esetben lehetősége van elmozdítani tisztségéből a szabályokat megszegő megyei vezetőt.
A vita megértéséhez tudni kell, hogy a magyarországi cigányságnak három karakteres csoportja van: a magyar anyanyelvű "magyar cigányok" ("romungrók"), a lovári nyelvjárást beszélő "oláh cigányok" és a román nyelv archaikus változatát megőrző "beások". A vajdarendszer a - roma népességen belül amúgy kisebbségben lévő - oláh cigány közösségekben dívik. Ez már önmagában is megkérdőjelezi annak a szándéknak a sikerét, hogy a vajdák ellássák a teljes cigányság képviseletét.
Kállai Csaba közlése szerint vajda csak azokból a cigány férfiakból válhat, akik ősei között voltak vajdák, beszélik a lovári nyelvet és jól ismerik a hagyományokat. A fővajda lapunknak elmondta, hogy mára gyakorlatilag az egész országban kiépült a vajdaság intézménye. Minden megyének van vajdája, és 870 településen a Bölcsek Tanácsa is létrejött. (A testületet más források Vének Tanácsának hívják - a szerk.) A tanács elvileg a helyi problémák megoldására hivatott és egyfajta "cigány bíróságként" is működik.
Az írásos emlékek egy részének eredetisége vitatható ugyan, de a vajdák létezéséről szóló első magyarországi oklevelek a XV. századból valók. Elég nagy a zavar. Találkozni olyan vélekedésekkel, hogy a vajdarendszer 150 év után éledt újjá, mások szerint húsz év után, megint mások úgy vélik, valójában soha nem is szűnt meg.
A roma közélet távolról sem fogadta osztatlan lelkesedéssel az elvileg választott, de bizonytalan legitimitású, gyakran csak önjelölt helyi hatalmasságoknak tartott "cigánykirályok" és "vajdák" felbukkanását. Zsigó Jenő szociológus, a Roma Parlament elnöke például az Amaro Dromnak nyilatkozva pár éve egyértelművé tette, hogy nem tekint követendő hagyományként a vajdarendszerre. Néprajzi közlések szerint mindig a többség (jegyzők, csendőrök) jelölte ki a vajdákat, akiknek kemény rendet kellett tartaniuk a cigány közösségekben. Ellenkező esetben őket büntették meg.
A rivalizálás is gyorsan beindult. A dunántúli vajdák 2006-ban úgy határoztak, hogy "kitagadják a cigányságból" az akkoriban felavatott Kállai Csabát, amennyiben továbbra is országos vajdának nevezi magát. Az egyik tiltakozó szerint őket meg sem kérdezték, és egyébként is, a vajdáknak soha nem volt országos vezetőjük.
