A rendszerváltás csúcstartója
Távozni végül azért kényszerült, indokolja Kormányról kormányra a rendszerváltás utáni Magyarországon című könyvében, mert a 2006-ban kialakított új szervezeti rend nem felelt meg az elképzeléseinek, a MeH állandósult átszervezését pedig átgondolatlannak és értelmetlennek tartotta. "Tudtam - írja -, hogy az úgynevezett politikai kormányzásnak a 2006. május végén, június elején lassan megismerhető feltételei, amelyek kialakításából más közigazgatási szekértőkkel együtt csalódásomra kirekesztődtem, és a politikusok mindinkább érzékelhető felfogása a közigazgatásról, politika és a közigazgatás viszonyáról, a közigazgatási vezetőkről és a köztisztviselőkről, egyre kevésbé tetszenek".
Így fogalmazza meg egy fegyelmezett államhivatalnok, ha tele a hócipője.
Az ELTE jogi karán tanított, amikor 1985-ben a szürke Lázár-korszak hivatalnokságát fölvállalta. Tudjuk, hogy az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) kádári világában a kormányt adminisztratív végrehajtó szerepre kárhoztatták.
- Csábítóan elegáns munka volt - idézi föl a kezdeteket Müller György. - Az ember bement reggel nyolcra, eljött fél ötkor. Lázár Györgynek egy vagy két titkárnője és egy titkára volt. Ekkora létszámmal működött az apparátus. Ma már hihetetlen, de az alig ülésező egypárti Országgyűlés évente, lényegében vita nélkül mindössze néhány törvényt alkotott. (1985-ben nyolc, 1986-ban öt törvény született. Az 1982-es "csúcsévben" két törvényt alkottak, az egyik az előző évi zárszámadás, a másik a következő évi költségvetés volt.) Grósz Károly és Németh Miklós alatt a kormány mindinkább politikaformáló és hatalmi tényezővé vált. Ez kormányzati stílusváltással járt.
Miután a rendeleti szabályozást az 1987-es jogalkotási törvénnyel korlátozták (ez vezetett az Elnöki Tanács elsorvasztásához), fölpörgött a törvényalkotás folyamata (1988-ban 26, '89-ben 53, 1990-ben az új Országgyűlés megalakulásáig 28 törvény született).
- A kerekasztal-tárgyalásokon való konkrét részvételt visszautasítottam - mondja Müller György, és hozzáteszi, ennek az volt az oka, hogy nem a kormány, hanem kormánytisztviselőként is az MSZMP szakértőjeként kellett volna szerepet vállalnia. - Alkotmányjoggal, közjoggal foglalkozó ember voltam, a választási rendszer kialakításában vehettem volna részt, de nemet mondtam. Nem bánom ma sem.
A Miniszterelnöki Hivatal jogi helyettes államtitkáraként - a néhai Antall József kormányától a Gyurcsány Ferenc vezette kabinetig - valamennyi kormányülésen részt vett. A kormányülések változó hangulatáról keveset mond. A szokás az, hogy a vitás ügyeket nem itt bonyolítják, de a Bokros-csomag bejelentése például erősebb reagálásokat váltott ki, mint egy-egy nemzetközi szerződés ratifikálása. Az, hogy melyik kormány vagy kormányfő alatt érezte magát a legjobban, mint mondja, számára nemigen értelmezhető kérdés. Müller György "jogiasan" szemlélte helyzetét, személyes élményeivel nem óhajt senkit terhelni.
Annyit azért mégis elárul, hogy 1990-ben a radikális választási szlogenek (MDF: tavaszi nagytakarítás; SZDSZ: "pincétől a padlásig") óvatossá tették a közigazgatási garnitúrát. Hogy végül annak ellenére maradt, hogy 1991-ben rákerült a "kommunista ejtőernyősök" 33 nevet tartalmazó listájára, szakmai elkötelezettségének tudható be.
Hosszú pályafutása során többször megvádolták azzal, hogy valamely párt szekerét tolja. A skála széles, szinte valamennyi parlamenti párt fölmerült. - Mindez azt bizonyítja - jegyzi meg fanyar mosolylyal -, hogy a tevékenységemet pártsemlegesen végeztem.
Más volt a kormányülés rendje az Antall-korszakban, más a hangfelvételt mellőző Orbán Viktorék alatt, és megint más 2002-től napjainkig.
- Az Antall-kormány idején hosszú, olykor nyomasztóan hosszú volt egy-egy kormányülés, még az is előfordult, hogy hajnali kettőig ott gubbasztottunk. Antall József megengedte a terjengős vitákat és maga is tartott pedagógiai célzatú előadásokat. A közigazgatás rendje felbomlott, az elején a kormányüléseken még kodifikáció is zajlott, a miniszterek ott fogalmazták a jogszabályokat. Ilyenkor persze szenvedtem, de Antall József a közigazgatási vezetők véleményétől függetlenül is tudta, hogy ez így nem fog menni. Nem véletlen, hogy már 1990-ben intézkedett a közigazgatási államtitkári értekezlet felállításáról. Mindennel együtt a közigazgatási szakemberek és a politika viszonya ebben az időszakban volt a legjobb. A tavaszi nagytakarítás ugyan sokak bánatára elmaradt, de "felfutottak" középszerű, ám politikailag annál inkább ambicionált középvezetők is. "Osztályvezetők forradalma", így nevezték a folyamatot. Antall komolyan vette a közigazgatási apparátust, volt velünk személyes kapcsolata. Ez idővel elkopott. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc a közigazgatási vezetőkkel jószerével már nem is érintkezett.
Szót ejtünk az Orbán-kormány idején szüneteltetett hangfelvételek ügyéről (összefoglalót akkor is vezettek - a szerk.) - Másként ítéltem meg akkor, és mást gondolok róla utólag - kommentálja Müller. - Nincs olyan döntéshozó szerv, amelynek ne lenne szüksége titkosságra, védelemre. Ezt, mondjuk, egy-egy civil szervezet másként gondolja, és azért harcol, hogy az ülés után nyomban hozzák nyilvánosságra az ott elhangzottakat. Magyarországon semmilyen garancia nincs arra (Orbán Viktort ez motiválhatta a magnó kitiltására), hogy az egyik kormány ne használja fel a másik kormány anyagait politikai manipuláció céljával. Igaz, ebben van némi ellentmondás, mert ennek mindig megvolt a reális veszélye, élni azonban nem éltek vele. Az eldurvult politikai csatározások ellenére az egymást követő kormányok - minden ellenkező látszattal szemben - tisztelik az egykori kormányülések titkosságát.
Müller György az egyetemi katedrát hagyta ott 1985-ben, 2006-ban oda tért vissza. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem közigazgatás-tudományi karának docense - diákjai a Magyar kormányzati modell című tárgyból vizsgáznak nála -, mellette az ELTE címzetes egyetemi tanára. Könyve, amely várhatóan sikeres habilitációja is egyben, ajánlott olvasmány. Egyszer talán kötelező lesz azoknak, akik az államigazgatás felé veszik az irányt. Minél távolabbi a rendszerváltás, annál fontosabb, ami benne áll.
