- Aláírt valaha is olyan kiáltványt, ami a romák helyzetével foglalkozott?

- A válaszom kategorikusan: nem. Remélem, ez nem számít bűnjelnek.

- Miért éppen most írt alá?

- Mert a helyzet egyszerűen elviselhetetlen. Sok tekintetben. Rendkívüli mértékben megnövekedett például az erőszakos cselekmények száma, félünk, hogy elindul a bűnbakképzés. A közrend bomlása és a gazdasági válság következtében az emberek gondolkodásában megerősödhet a cigányellenesség. A feszültségeket egyre nehezebb kezelni.

- Követelik, hogy szigorúan büntessék meg a lopások, rablások elkövetőit. Miért kellett ebben az összefüggésben szóba hozni a bűnözést? Nem gondolja, hogy ezzel is csak a sztereotípiákat erősítik?

- A roma társadalom is tagolt és megosztott. Ismerünk kiváló cigány művészeket és remek értelmiségieket, de tény, hogy a romák jelentős része mélyszegénységben él. Az a nagy társadalmi szakadék, ami már eddig is kialakult, a válság miatt valószínűleg tovább mélyül. Ennek egyik tünete a bűnözés. A "cigánybűnözés" kifejezést viszont nagyon rossznak és károsnak tartom. Általános problémáról van szó, ami a szociális körülményekkel hozható összefüggésbe, nem pedig azzal, hogy ki a cigány és a nem cigány. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy senkit sem lehet a származása vagy a kultúrája alapján elítélni.

- A kezdeményezés a jobboldal szellemi holdudvarából ered, ehhez képest olyan neveket találunk az aláírók között, mint Csányi Vilmos, Gerő András, Hankiss Elemér vagy Schweitzer József. Könnyű volt meggyőzni őket?

- Látja, a kérdéséből is érezhető felfogás az, ami legjobban mérgezi a közéletet. A probléma már régen túllépett a jobb- és baloldali megosztottságon. Az égvilágon semmi gond nem volt azzal, hogy ki melyik ideológiai irányzathoz tartozik. Némelyeket egyébként nem is tudnék egyértelműen besorolni sehová. Többen közölték, hogy látatlanban aláírják a felhívást, mások előbb elolvasták, és kisebb módosításokat javasoltak.

- Elképzelésük szerint a "városokban és a falvakban, az egyházakban és munkahelyeken" meg kell szervezni a "cigány-magyar együttélés feltétlen híveinek kis köreit". Mit jelentsen ez?

- Azt hiszem, ez a gondolat érdemli a legtöbb figyelmet, és talán éppen ennek a megvalósítása lesz a legnehezebb. Vizsgázni fog a magyar társadalom, és persze mi, az aláírók is vizsgázni fogunk, hogy képesek vagyunk-e elérni, amit akarunk. Rengeteg pénz, óriási összegek ömlenek a cigánypolitikába, közben meg nagyon kevés az eredmény. Személyes meggyőződésem, hogy a pénz nem old meg mindent - sőt: semmit nem old meg -, ha nincs mellette együttműködési szándék. Az iskolai és a számtalan egyéb helyi konfliktust csak helyben lehet kezelni, ehhez pedig közös akarat és párbeszéd kell. Ha sikerül példát mutatnunk és elindítanunk egy olyan folyamatot, ami a dialógus irányába hat, akkor volt értelme a felhívásunknak.

- Mit gondol, többségben vannak az "együttélés feltétlen hívei"?

- A körülmények nem kedveznek az együttműködésnek, de az is biztos, nem szabad belenyugodnunk abba, hogy a magyar társadalom képtelen a párbeszédre.