Mit eszünk a kórházakban?
A 43 éves Martin Ryan 26 napig nem kapott megfelelő táplálékot a kórházban, ezért éhen halt. A férfi egy agyvérzést követően nem tudott nyelni, így hiába próbálták csövön át táplálni, ez sem vezetett eredményre. Mivel az agyi katasztrófa a teljes kommunikációs rendszerére kihatott, jelezni nem tudott, s nem vették észre, hogy baj van. Meghalt. A kórház belső vizsgálata kiderítette, hogy az orvosok úgy vélték, a nővérek sikeresen táplálják a férfit az orrában lévő csövön keresztül. A Down-kóros férfi ezzel szemben túl gyenge volt ahhoz, hogy a gyomrát becsövezzék. Magyarországon a szakemberek tudomása szerint tavaly fordult elő két ilyen eset: egyszer egy idősebb osztrák férfi, illetve egy kisgyermek veszítette életét. Igaz, szerintük a tragédiát nem okozhatja csak az alultápláltság, legfeljebb a betegség mellé szövődményeket okoz, súlyosbítja a helyzetet, illetve rontja az életkilátásokat.
Európában tíz, kórházban fekvő beteg közül négy alultáplált. A legsúlyosabb, elsősorban az intenzív osztályon kezelt betegek halálozási és megbetegedési adatai háromszor rosszabbak az elégtelen táplálás miatt. Igaz, a betegek 30 százalékát eleve alultáplálva veszik fel, a bentlét alatt pedig romlik a helyzet: sok betegséggel jár együtt a nehezebb étkezés. Felmérések szerint a kórházi betegek csupán 34 százaléka fogyasztott megfelelő mennyiségű táplálékot, és 43 százalékuknak csökkent a testsúlya. Gond van a kórházi koszttal, például a menü 30-40 százalékát nem eszik meg - gyakran azért, mert nem képesek megenni - a betegek.
Magyarországon, úgy tűnik, a kórházi étkezési reform nem igazán hozott áttörő változást azóta, hogy egy 2005-ben készült részletes vizsgálat siralmas képet mutatott a kórházi betegek táplálásáról. Tíz kórház 1266 betegének adatait elemezve megállapították, hogy 13 százalékuk közepesen, 28 százalékuk súlyosan volt kitéve a táplálkozási hiány veszélyének, azaz ilyen mértékben voltak kiszolgáltatva az éhezésnek. Akkor mind a mesterségesen táplált, mind a "hagyományosan" étkező betegek állapota megdöbbentő képet mutatott, jelesül azt, hogy a hazai gyakorlat a legtöbb helyen alkalmatlan a betegek elfogadható ellátására. A bent fekvők többsége lefogyott a kórházi napok alatt. A kórházban készült "szondatápok", mint kiderült, alkalmatlanok a rászorulók ellátására, szinte valamennyi vizsgált minta eltért az előírásoktól, nem tartalmazta a szükséges vitaminokat, az ásványi anyagokat, a nyomelemeket. Energiaértékük többnyire elmaradt a szükséges mértéktől. A "tányéron kínált" ételek negyven-hatvan százaléka kerül vissza moslékként a konyhára, azt azonban senki sem nézi, vajon miért nem tudta megenni a beteg.
A legutolsó, még tavaly márciusban készült felmérés szerint ugyan a korábbihoz képest ritkábban "kotyvasztják" a tápokat a kórházak, sokkal inkább kész terméket vesznek, de itt is, akárcsak a gyomorszondán át juttatott ételek esetében, pénzügyi és szemléleti gátja van a megfelelő ellátásnak. A nyilatkozó 208 kórházból 156 jelezte: nehézséget okoz számára a rendelet betartása. Egyébként a szakemberek szerint bizonytalan az is, hogy a kórházi menükre "kikalkulált", rendeletben meghatározott 550 forintos normatíva hová kerül, és mire elég.
A létszámleépítések sok esetben a dietetikusokat, illetve az ápolókat érintették, s ez tovább rontotta az étkezésiszakember-hiányt: nem ritka, hogy 200-300, vagy akár 400 betegre jut egyetlen dietetikus, miközben 50, legfeljebb száz lenne az elfogadható.
- Egyelőre arról sincsenek információink, valóban betartják-e a kórházak a rendeletet, vagyis a betegek napi ötszöri étkeztetésére fordítják-e a megszabott 550 forintot. Ez ugyanis nem külön keret, hanem a kórházi büdzsébe kalkulált forrás, vagyis az intézmények maguk gazdálkodnak vele - mondja Kubányi Jolán, a Magyar Szakdolgozói Kamara alelnöke, dietetikus. A vezető szerint a táplálás a terápia része, amit még mindig nem tartanak elég fontosnak a kórházak.
- Persze mindez nem csupán költségvetési kérdés. Az emberi hozzáálláson is múlik, figyelnek-e arra például, hogy egy rossz állapotú beteg eléri-e egyáltalán a tányérját - mondja az alelnök. Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél is akad jó néhány panasz a személyzetre: akad, akire rá se néztek, úgy vitték vissza a teli tányérját, hogy meg sem kérdezték, miért maradt érintetlenül, de van, hogy a hozzátartozók találták a tányért még másnap reggel is ugyanúgy, ahogy azt a nővér odatette.
Henter Izabella, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke a betegek etetésére önkéntesek foglalkoztatását ajánlja. Szerinte egyébként nehéz a helyzetük, hiszen az amúgy is "túlélőshow"-ként működő kórházaknak a dietetikusok nem hoznak pénzt, csak viszik, ugyanis munkájuk gyakorlatilag nem jelenik meg a finanszírozásban.
- Ha jobb minőségű tápszert vagy gyomorszondába vezethető készítményt adunk, az csakis többletet jelent a kórháznak. Persze rövid távon, hiszen a minőségibb ellátás a betegeknek gyorsabb gyógyulást, kisebb költségű ellátást jelent - mondja a szakember.
Dr. Bodoky György onkológus, a Magyar Mesterséges Táplálás Társaságának elnökségi tagja szerint a rendkívül súlyos betegek gyomron át történő táplálása teljességgel megoldatlan, annak fedezete ugyanis egyáltalán nem szerepel a költségvetésben. Naponta tízezer forint ennek a költsége, amit elvileg sehol sem számítanak hozzá a kezelésekhez. Bodoky doktor szerint azonban az "éhhalál" hosszú, hetekig tartó folyamat, amit szinte lehetetlen nem észrevenni.
- Gandhi nyolcvan napig éhezett, túlélte. Hosszú hetekig kellene ahhoz megvonni a táplálékot, hogy valaki valóban éhen haljon. Igaz, Gandhi nem volt beteg - mondja a főorvos.
