Mondja, nem lesz ebből valami bajom?
Az előzmények: tavaly április óta tömegesen jelentek meg az együttélés normáit nem ismerő, agresszívan viselkedő családok a miskolci Avas lakótelepen. Novemberben az önkormányzat havi tízmilliós költséggel professzionális biztonsági őrökből álló városőrséget állított fel, amely huszonnégy órán át járőrözik - a lépcsőházakban is. Nemrégiben egy évvel meghosszabbították a fekete egyenruhás szervezet megbízását. A lakótelepen ideiglenesen nyugalom honol, igaz, a csendben valahol már egy újabb bomba ketyeg: a beköltözők nagy része semmilyen költséget nem fizet.
De miként lehetséges az, hogy nincstelen családok sorban nyolcmilliós lakásokat vásárolnak? A válasz a Fészekrakó program kedvezményeiben rejlik. Ebben a konstrukcióban a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatást önerőként vehetik figyelembe a bankok, a vásárláshoz folyósított hitel negyven százalékára pedig az állam ad garanciát. Egyszerűsített módon zajlik a Fészekrakó program résztvevőinek minősítése is, ha háromhavi folyamatos munkaviszonyt igazolnak, már hitelképesek lehetnek.
2006 őszétől egyre több, éppen háromhavi munkaviszonynyal rendelkező nincstelen vett lakást az Avas lakótelepen. Tavaly tavasszal vált egyértelművé: nem egyedi esetekről van szó. Ahogy nőtt az újonnan beköltözők aránya, úgy lett egyre több eladó lakás a telepen. És miután a pénz forrása kiapadhatatlannak tűnt, az üzlet fenntartásában érintettek gondoskodtak a vevők utánpótlásáról. Az ingyenlakás ígéretével nem volt túl nehéz dolguk.
Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere, országgyűlési képviselő, tavaly ősszel tömeges visszaélések gyanúja miatt interpellációt nyújtott be, és a Fészekrakó program felfüggesztését kérte. Választ még nem kapott, az illetékes minisztérium vizsgálja felvetéseit. Az avasi városőrség viszont újabb információkkal támasztotta alá a polgármester gyanúját, amely szerint az eladásokat komoly részesedést szerző, egyre szervezettebb csoportok bonyolítják le. A közreműködők lakásonként több százezer forinton osztoztak, de az sem kizárt, hogy esetenként akár kétmillió forint is ütötte a markukat.
Információink szerint a rendőrség százkilencven lakás eladásának körülményeit vizsgálja. A gyanúba fogott személyek száma egyelőre harminc. Többen közülük rendszeres szociális segélyt kaptak arra az időre is, amire a lakásvásárláshoz munkaviszonyt igazoltak - pedig ez a kettő elvileg kizárja egymást. Igaz, elvileg az sem tekinthető normálisnak, hogy emberek látatlanban vásárolnak lakást maguknak, miközben fogalmuk sincs az azzal járó kötelezettségekről. Az üzletet információink szerint az eladók által a közvetítőknek fizetett "jutalék" tartotta mozgásban, ebből tellett olyan kiadásokat, mint például az Apeh-nál is ellenőrizhető, háromhavi munkaviszony által jelentett költségek. A közvetítők kaszáltak, az eladó túladott piacképtelenné vált lakásán, a vevő kapott egy olyan otthont, amihez hasonlót esélye sem lett volna megvenni. Más kérdés, tud-e, szeretne ilyen körülmények között élni.
A lakótelepen annak próbáltunk utána járni, milyen körülmények közt cserélt gazdát néhány lakás. Címeket találni egyáltalán nem nehéz, csaknem minden háztömbben akadnak már új lakók, és a szomszédok többsége fel is figyelt rájuk. Az Áfonyás utca 5-ös szám alatt egy olyan házat találunk, ahol már csupán hét "régi" tulajdonos lakik. A tízemeletes panelba csaknem mindenki a Fészekrakó program segítségével érkezett.
- 2006 őszén költözött be két roma család a földszintre, a férjem akkor azt mondta, enynyi volt, mi megyünk - eleveníti fel N. Istvánné, a negyedik emelet 3-as számú lakás volt tulajdonosa. - A földszinten van néhány garázs, köztük a körzeti orvosé. Rendszeresen oda parkoltak az ajtaja elé. Amikor szóvá tette, hogy neki esetleg sürgős esethez kell kimennie, vagy öten ugrottak neki, hogy merészel rájuk szólni. És csak azért is elállták a bejáratát. A hangzavarról nem is mondok semmit. Hirdettük a lakást. Volt egy komoly érdeklődő, egy fiatal család, négy gyerekkel. Nem kapták meg a hitelt, pedig a fiatalember évek óta ugyanott dolgozott. Azután jött egy roma család a Király utcából. Valahányszor találkoztunk velük, két kísérővel érkeztek. Valami intézőnek mondták őket, de nem is érdekelt, kifélék, örültünk, hogy túladunk a lakáson.
A negyedik emeleten egy háromgyermekes roma család lakik. Az ajtót nyitó asszonyból kibukik, több százezer forint tartozásuk van már, azt hitte a "faktoring cégtől" (a bank adósságbehajtó vállalkozásától) jöttünk.
- Segélyből élünk, amióta a férjem elveszítette a munkáját - mondja. - Nem tudtam, mit fizessek, a bankhitelt vagy a rezsit. Mindenfelé tartozunk, felmondták már a szerződést is. Ha becsenget valaki, belém áll az ideg, mikor jönnek a faktoringtól kipakoltatni minket.
Teleki Csilla Sajóládról költözött a Hajós utcába. A harmincas éveiben járó három- gyermekes asszony tízmillió forintért vásárolta 2+2 félszobás lakását. De néhány nap után már megbánta az üzletet, legszívesebben túladna a lakáson.
- Anyósomék kis lakásában nyomorogtunk - meséli. - Bejött hozzánk egy vállalkozó, azt kérdezte, nem akarok-e egy kényelmes, meleg lakást Miskolcon? Ne kérdezze, hogy hívják, csak a roma nevét tudom, Dzsínó. mindig másik autóval jár. Az ő emberei hoztak be az Uitz Béla utcai bankfiókba aláírni a papírokat. A három gyermekre 1,9 millió szocpolt kaptam, a fennmaradó 8 milliót harmincöt éves futamidejű hitelre adták.
- Munkahelye volt?
- Én itthon vagyok a gyerekekkel.
- Tudja fizetni a költségeket?
- Miből fizessem? Gyest kapok, meg családi pótlékot. Betege lettem ennek a lakásnak, néha úgy érzem, agyonnyomnak a falak. A gyerek se bírja az óvodát. Nyárra visszamentünk Sajóládra, közben hirdettem a lakást. Sokan meg is nézték, de a szocpol miatt nem adhatom el egy darabig, így meg nem kell senkinek. Ősszel visszajöttünk. De már bánom, hogy belevágtam. Mondja, nem lesz ebből valami bajom?
