... Bizony, mindnyájunkat érintő, fontos kérdés, hogy 75 ezer vagy 200 ezer ember kerül-e utcára, hogy mi lesz a családjukkal. Senkinek sem mindegy, -1 vagy -3 százalék lesz-e a gazdasági növekedés, vagyis magyarán, a zsugorodás." (...) "A világméretű pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés különösen sújtja Magyarországot. A válság ugyanis már súlyosan legyengült állapotban találta az országot. A kiút világos meghatározása és az alapvető változások sürgős bevezetése a kormány felelőssége." (...) "Önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több. Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik önöknek felelősek." (...) "Arra kérem tehát önöket, gondoljunk arra is, ami a mostani helyzetben rajtunk, és csakis rajtunk múlik. Azt hiszem, önök is egyetértenek velem abban, hogy rajtunk múlik, ki milyen választ ad saját életében a válságra. S biztos vagyok benne, egyetértenek abban is, hogy ilyen válaszra szükség lesz. Hiszen a magunk és családunk számára ki kell alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez pedig nem megy a régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért sincsenek az országnak tartalékai, mert nincsenek lakossági megtakarítások. Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet." (...) "

A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz, idő, egészség - bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra vonatkozó intelmeket. Pedig csupán saját döntéseink mérlegelését javaslom: mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja. Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácsokat, amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is. A takarékosság is elsősorban felelősség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem emberségünk megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idegesebbek, kevésbé fegyelmezik indulataikat - hiszen ezt már tapasztalhatjuk. Mégis, a jóakaratú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a munkahelyen, az üzletben, az utcán és emberi kapcsolataikban megőrzik az emberi tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört. Tudom, hogy nehéz, de ha erre ügyelünk, ha van ilyen belső iránytűnk, akkor majd tudunk vigyázni egymásra; keserűségünkben sem fordíthat senki a másik ellen. Felelősségünk van tehát egymásért is."