Szegregáció és színvonaltalan oktatás - kéz a kézben járnak. A többiektől elkülönítve tanított gyerekek sokkal rosszabb tudással kerülnek ki az általános iskolából. Lehetőségeik szűkülnek, alig veszik fel őket érettségit adó intézményekbe: a nyolc osztály elvégzése után a - szintén rossz minőségű oktatást nyújtó - szakiskolában tanulhatnak tovább, ami szinte egyenes út a munkanélküliségbe. Ezért nem mindegy, hogy az önhibájukon kívül alacsony színvonalú oktatásban részesülő diákokat megilleti-e kártérítés abban az esetben, ha megállapítható az iskolát fenntartó önkormányzat felelőssége az elkülönítés ügyében. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon erről döntenek ma.

A Miskolcon kialakuló szegregációs helyzetre először az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány munkatársai figyeltek fel, 2004-ben. A városban gazdasági kényszerek miatt hét általános iskolát vontak össze. Azonban az önkormányzat "elfelejtette" összevonni a körzethatárokat: így ami cigányiskola volt, az is maradt. Ezért perelte be az alapítvány a miskolci önkormányzatot.

Első fokon, nem jogerősen, a bíróság megállapította ugyan az egyenlő bánásmód megsértésének tényét, de nem tartotta vétkesnek a város vezetését, mert úgy ítélte meg, a szegregáció nem volt szándékos. A Debreceni Ítélőtábla viszont másodfokú végzésében kimondta: a város mulasztásos jogsértést követett el azzal, hogy meghagyta a körzethatárokat, és ezzel megsértette a gyerekek egyenlő bánásmódhoz való jogát. Erre az ítéletre alapozta az Allen & Overy Ügyvédi Iroda (2006-ban az Év ügyvédi irodájának választottak) a gyerekek kártérítési ügyét, amelyet a cég ingyen vállalt el.

Mohácsi Erzsébet, az alapítvány vezetője azt mondja, nehéz volt megnyerni a perhez a gyerekeket, mert a szülők többsége fél ujjat húzni az önkormányzattal, sokan ugyanis a városi közmunkaprogramokban dolgoznak. Az ügyet végül felvállaló öt diák fejenként ötszázezer forint nem vagyoni kártérítést követel. Nehéz a bizonyítás, mert a gyerekek és az osztályfőnökök mást vallanak. További nehézség, hogy az iskoláknak nincsenek statisztikáik arról, mely középiskolákból utasították el az érintett gyerekek felvételi kérelmeit. Mindösszesen az tudható, melyik szakiskolában tanulhattak tovább.

A gyerekek nemcsak azt állítják, hogy az általuk vágyott (és egyébként perspektívát jelentő) középiskolákba nem nyertek felvételt az elégtelen tudásuk miatt, hanem azt is mondják, hogy tanév közben többször is próbáltak a nem cigány többségű tagintézményeikbe átjelentkezni, de kérésüket megtagadták. Erre azonban az osztályfőnökök másként emlékeznek, szerintük ilyen átjelentkezési kérelmek nem voltak. Egy állítás, egy tagadás áll tehát szemben egymással. Érdekesség, hogy az ügyben ugyanaz a bíró mondja ki a verdiktet, aki a szegregációs ügyben első fokon ítéletet hozott.