Újra az illegális kábítószerek esetleges gyógyászati felhasználása felé fordul a kutatók figyelme. A közelmúltban több olyan kutatás is befejeződött, amely azt igyekezett kideríteni, hogy a rettegett hallucinogének hogyan segíthetnek súlyos, esetenként gyógyíthatatlan betegeken. Dr. Fransisco Moreno egy kísérleti program keretében kényszerneurózisban szenvedő embereket kezelt pszilocibinnel, Michael Mithoffer, egy charlestoni pszichiáter pedig engedélyt kapott arra, hogy poszttraumás stresszben szenvedő embereket kezeljen MDMA-val, az ecstasy hatóanyagával. Svájcban júniusban indult klinikai LSD-kísérlet, amely azt vizsgálja, milyen hatással van a szer a halálos betegek szorongási és fájdalomszintjére, illetve miként változtatja meg az életminőségüket. Gyógyíthatatlan daganatos betegekkel foglalkozott dr. Charles Grob kísérletsorozata is, amely 2008 decemberében zárult le. Az amerikai pszichiáter azt vizsgálta tizenkét önkéntessel, hogy a pszilocibin, a varázsgombák hatóanyaga csökkenti-e a betegek depresszióját, szorongását, fájdalmát. Bár a kutatás hivatalos eredményeit még nem publikálták, néhány résztvevő arról számolt be, hogy a kezelés megváltoztatta életszemléletüket: képesek voltak új megvilágításban szemlélni a helyzetüket, szembe tudtak nézni mélyen eltemetett érzéseikkel és nyugodtabban, felszabadultabban várták a jövőt.

Az ópiátok, mint például a morfium, sosem kerültek ki az orvosi fájdalomcsillapítás eszköztárából, míg az ezredforduló a cannabis és származékai (leginkább marihuána) legalizálását hozta néhány országban krónikus, nagy fájdalmaktól szenvedő betegek kezelésénél. Ugyan a fenti vizsgálatok egyelőre még folynak, de Magyarországon a gyógyászatban is használnak egy sor olyan hatóanyagot, amely amúgy pszichotróp tiltólistán van.

A marihuána hatóanyagát asztmásoknak hörgőtágításra adják, de kapják AIDS-betegek is. A hiperaktív gyerekek kezeléséhez amfetaminszármazékot alkalmaznak, a kokaint használják a helyi érzéstelenítésben, a morfiumot a fájdalomcsillapításban. Az indiai kígyógyökér sok-sok évig bevált vérnyomáscsökkentő volt, ismert pszichogén hatással.

- A természetben csaknem 400 növényről tudható már, hogy hatóanyaga tudatmódosító, de jelentős része a tiltólista közelébe se jut. A kérdés, hogy mikor fedezi föl őket magának az orvostudomány, illetve a társadalom - mondja Zacher Gábor toxikológus. Ezek egészen addig használhatók "békésen" a gyógyításban, amíg divatba nem jönnek, s tömeges fogyasztásuk el nem kezdődik, pszichoaktívvá, vagyis visszaélésre használt anyagokká nem válnak. A csattanó maszlagban található atropin például kimondottan jó a szívritmuszavar kezelésére, gombamérgezés, vagy permetezőszer belégzése esetén lehet életmentő, miközben súlyos hallucinációkat okoz, s akár csekély mennyiségben is halálos lehet. Ugyanez az anyag egyébként a trombitavirágban, vagy a mandragórában is megvan. Az LSD-hez hasonló hatóanyaga van a hortenziának és megtalálható a hajnalkanövény magjában, vagy a Hawaii fa rózsájában. Nyugtató, szeduktív hatása van a lótuszvirágnak. A varangyos béka nyála is tartalmaz egy bódító méreganyagot.

- Nem véletlenül született a mese a békáról, aki királyfivá változik, ha a királylány megcsókolja. Valószínűleg a békanyál toxinja "varázsolta" hallucinogén világban valóban délceg királyfivá vált a béka - mesél Zacher doktor. - A kokaint az indiánok a hírvivőknek is adták, akik így étlen-szomjan le tudtak futni 50 kilométert, a viking harcosok pedig varázsgombát kaptak, ami eksztázisba hozta őket, és senkit nem kímélve küzdöttek - mondja a mérgek szakembere. Hogy mi kerül az illegális, vagyis tiltott szerek tárába, az országonként változó. A fehérürmöt tartalmazó abszint például sok helyen tiltott, míg másutt legális. Attól függ, hogy adott országban felfedezte-e már magának a társadalom: használja-e bódításra.

A hallucinogének gyógyászatot segítő hatása abból indul ki, hogy ha egy gyógyszerre, vegyületre vagy éppen drogra nincs receptor a sejtekben vagy az agyban, nem fog hatni, hiszen nincs mit aktiválnia. A hallucinogének és pszichedelikumok ezen segítenek.

A történelem során számos (indián) kultúra használta a természetben előforduló hallucinogéneket, mint a peyote kaktuszból származó meszkalint, a szent gombák fő hatóanyagainak egyikét, a pszilocibint, a mexikói hajnalkát, illetve az ayahuascafőzetet vallási, spirituális és gyógyászati célokra. Ma a peyote-ot a több mint kétszázezer tagot számláló, Kanadában és az USA-ban is bejegyzett Bennszülött Amerikai Egyház (Native American Church) vallási ceremóniáin használják - s egy hosszú távú harvardi kísérlet szerint ez a legcsekélyebb hatással sincs az egyház tagjainak kognitív és intellektuális képességeire vagy memóriájára.

A kutatók érdeklődése így nem meglepő, és számos korai vizsgálat igazolta, hogy a hallucinogének, akár egyetlen dózisban is, hatékonyan működnek olyan betegek - elsősorban súlyos alkohol- és drogfüggők - esetében, ahol a hagyományos kezelések csődöt mondtak. Európa-szerte több különböző tanulmány jelent meg arról, hogyan segíthet a pszilocibin, meszkalin vagy az LSD a skizofrénia, a depresszió vagy az alkoholizmus kezelésében. 1966-os betiltásáig több tanulmány igazolta, hogy az LSD jótékony hatással van a gyógyíthatatlan rákos betegekre: már akár egy-két dózis is hosszú távon csökkenti a betegek csillapíthatatlan fájdalmát, az elmúlással kapcsolatos szorongását.

A tudomány mellett azonban a társadalom is felfedezte magának a hallucinogéneket, a fiatalok körében rendkívül népszerű lett. Rekreációs fogyasztásának legfőbb szószólója Timothy Leary pszichológus volt, aki számos kísérletet is végzett az LSD-vel, ám ezeket élesen kritizálta a tudós közösség, Learyt az eredmények meghamisításával vádolták. A hetvenes évekre az LSD hatásainak és gyógyászati alkalmazásának kutatása tiltott területté vált minden kutató számára, aki meg akarta őrizni a jó hírét - és az anyagi támogatást. Hasonló sorsa jutott a nyolcvanas években elterjedt szintetikus ecstasy is. Hatása hasonlít a hallucinogénekéhez, megváltoztatja a pszichés élményeket, empátiát és eufóriát okoz, bár jóval rövidebb ideig - 1986-os betiltásáig sok pszichoterapeuta alkalmazta.

Nem kizárt, hogy újra fogja.

Gyógykezelés?