Irreálisan kevés pénzből működött hivatalosan a csepeli iskola
A csepeli kettős gyilkosság okozta döbbenet napjaiban érthetően nem vetődött fel a kérdés, miként működött az az iskola, amelynek pénzügyei ilyen végzetes következményekkel jártak. (Ha igaz a feltételezés, belülről elsikkasztott összeg áll a két ember halála mögött.) A hozzáférhető források és információk szerint irreálisan kevés pénzzel számolhat az alapítványi iskola. Mint minden ilyen intézmény, megkapja az államtól járó normatívát, de alapítványi iskola lévén, önkormányzati hozzájárulásban nem részesül. Úgy tudjuk, hogy számottevő pályázati pénzhez sem jutottak.
A finanszírozásra vonatkozó részletes kérdéseinkkel megkerestük az iskolát fenntartó alapítvány kuratóriumának elnökét, Weselovsky Károlyt, aki azt mondta: mivel jelenleg nincs gazdasági igazgató, nem tud kérdéseinkre válaszolni. Mivel más bevételük az elnök szerint nem volt, ebből az évi 120 millióból működtették a 600 gyereket oktató intézményt.
Most azért sem tud választ adni - tette hozzá -, mert a rendőrség minden iratot lefoglalt. Szavaiból kitűnik, hogy az alapítvány maga is folytat vizsgálatot: "két héten belül komoly tájékoztatást tudunk adni".
- Két lépésben lehet létrehozni alapítványi iskolát; először a nyilvántartásba vételt kell kérnie az alapítónak, ezt követi a működési engedély kiadása iránti kérelem - ismerteti a feltételeket Horn György, az Alapítványi Iskolák Országos Szövetségének elnöke. A bejelentéskor rögzíteni kell az intézmény tervezett funkcióit, telephelyeit és a gazdálkodás módját. A működési engedély kiadásához meg kell határozni a maximális tanulói létszámot, és ehhez kell szabni a feltételrendszert. Az intézménynek rendelkeznie kell az előírt számú diplomás tanárral, a kötelező eszközökkel és termekkel - ezek meglétét ellenőrizheti az Oktatási Hivatal.
A folyamatos működés feltételeit - elsősorban a pénzt - az alapítónak az induláskor öt évre előre kell garantálnia.
Horn György, ha egy fenti típusú, öt-hatszáz gyermeket oktató intézmény terveit kéne kidolgoznia, minimum 50 fős tantestülettel számolna. Ha a legolcsóbb variációval számolunk - zömmel fiatal és alacsonyabb végzettségű pedagógust foglalkoztatunk - , akkor is nehezen elképzelhető, hogy az intézmény bérköltsége kevesebb legyen évi százmillió forintnál. S ekkor még nincs gazdasági igazgatónk, nem alkalmaztunk személyzetet (takarítónőt, portást, karbantartót), nem számoltunk rezsiköltségeket (villanyt, fűtést, egyéb költségeket).
Mindenesetre egy tizenkét évfolyamos, többfunkciós iskola működését a szakember nem merné csak a gyermekek után járó állami normatívákra alapozni, bár nem tartja kizártnak, hogy nagyon szegényes körülmények között ugyan, de funkcionálhat egy intézmény csak ebből a forrásból. De ezt határesetnek tartaná, mondván: nem tud ilyen iskoláról. Az általa ismert alapítványi intézmények - amelyek nem szednek tandíjat, nem támogatja őket helyi önkormányzat és más bevételük sincs -, állami szerződés keretében plusznormatívát kapnak (117 ezer forint/fő) a sajátos nevelési igényű tanulók után. A szükséges többletforrások egy része előteremthető pályázatokból vagy a szülők alapítványi hozzájárulásából, esetleg más alapítványi támogatók révén. Középiskolák igazgatói kérdésünkre megerősítették: az állami normatívák egy "normál" iskola esetében a költségvetésnek csak hatvan százalékát fedezik.
