Gyógyszerpróbákhoz és a transzplantációhoz felhasználható szervek hosszabb, biztonságos "megőrzésére" is alkalmasak lehetnek az új halálfogalom társadalmi elfogadásával az ennek alapján minősített esetek - értelmezte az amerikai Wired magazinban megjelent hírt a Népszabadságnak dr. Kovács József bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezető munkatársa. A lap arról számolt be, hogy az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács újradefiniálná a halál fogalmát. Az új meghatározás az agyhalált a világgal való kapcsolat megszűnésével teszi egyenlővé.

Ez az állapot lényegében az agykérgi funkciók leállásával bekövetkezik. Ám az ilyen állapotban lévő emberek számos életjelet mutathatnak, például lehet stabil testhőmérsékletük, anyagcseréjük. Mindezek ellentmondanak az agyhalállal kapcsolatos eddigi kritériumoknak. Ezek abból indulnak ki, hogy az agy a test folyamatait integráló és fenntartó központ. Ameddig tehát e folyamatok nem állnak le, az agy működőnek tekinthető.

Kovács József szerint az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács bejelentése jelentős elmozdulás a halál fogalmának meghatározásában, de legalább 20-30 éves társadalmi vita előzheti meg az új elv alkalmazását a gyakorlatban. Az, hogy pontosan mikor következik be a halál, filozófiai-elméleti probléma, éppúgy nem válaszolható meg egyértelműen, mint az: mikor érkezik meg Párizsból Budapestre egy repülőgép utasa. Lenne, aki azt válaszolná, hogy amikor a gép beért a légtérbe, mások a landolást, megint újabb válaszoló a tranzitból való kilépést értelmezné megérkezésnek. A halál sem köthető egyetlen időpillanathoz, mert folyamat, melynek része az öntudat elvesztése, a légzés, a szívműködés, majd a többi szerv leállása, egészen az utolsó élő sejt pusztulásáig.

Az élet és a vég közti most alkalmazott definíció nem egyéb, mint az orvos- és a jogtudomány kompromisszuma.

A halál megállapítása körüli vita már szinte végigkísérte az emberiség fejlődését. Legutóbb 1967-ben éledt újjá, az első szívtranszplantáció kapcsán. Ehhez ugyanis egy holttestből egy dobogó szívet kellett kivenni, amely ezért - a hagyományos haláldefiníció szerint - nem is volt halott. A beavatkozás nyomán kialakult vita eredményeként született meg 1968-ban egy harvardi bizottság munkája eredményeként az azóta használt fogalom. Az úgynevezett harvardi agyhalál-koncepció szerint az agyhalál az egész agy összes működésének a visszafordíthatatlan megszűnését jelenti, így az agytörzsi funkciók befejeződését is. Az agytörzs fő feladata a szervezet egyes szervei között integrált működés biztosítása. Így ami az agyhalál után megmarad, az egymástól függetlenül működő szervek halmaza. Az új definíció szerint az agy bizonyos részének, az agykéregnek a leállása is halálnak számítana. Az amerikai bejelentés következménye, hogy a jogászok, bioetikusok, orvosok megkezdhetik a vitát az élet és a halál közti határvonal újabb pontosításáról.

A bejelentés nagy jelentőségű. Az úgynevezett neokortikális (agykérgi) halál után a testnek fenntartható a keringése, van testhőmérséklete, megjelenhet grimasz az arcon. Mindezt úgy lehet elképzelni - segít értelmezni Kovács József -, mintha az utcáról egy ház ablakait nézve úgy tűnne fel, mintha valaki lenne benn, mert felgyullad a villany, pedig a valóságban egy időkapcsoló működteti ezeket a funkciókat, de nincs már otthon senki.

Az agyhalál megállapítása most három lépésben történik - írja Kovács József a Modern Orvosi Etika című könyvében. Az első lépésben azt kell megállapítani, hogy nem áll fenn olyan körülmény (például mérgezés, gyógyszerhatás), amely az agyhalál megbízható diagnosztizálását kizárja. A második lépésben az agyműködés hiányát bizonyítják. Ennek tünete például a mély eszméletlenség, a spontán légzés, a pupillareflex, a fájdalomérzet hiánya. A harmadik lépésben az agyfunkciók hiányának visszafordíthatatlanságát igazolják megfigyeléssel, illetve műszeres vizsgálatokkal.

Szervkivétel - a helyszínt csak az egészségügyi személyzet ismerheti