Tiszasziget, Szeged, Szentes, Nyírszõlõs – néhány település azok közül, ahol az elmúlt másfél-két hétben emberek fagytak halálra saját otthonukban, mert már nem volt mivel, mibõl befûteniük. A legtöbben a keleti országrészben fagytak meg, de szinte minden megyében történt haláleset a nagy hidegben.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a múlt hét végén negyvenre becsülte az áldozatok számát, az Országos Rendõr-fõkapitányság statisztikáiban viszont ötvenöt fagyhalál szerepelt. Más becslések szerint az áldozatok száma megközelíti a százat. A statisztikák közötti nagy különbségeknek az lehet az oka, hogy gyakorta csak napok, hetek múltán derül ki, hogy pontosan mi okozta a tragédiát, sokszor pedig a hideg csupán közvetve oka a tragédiáknak. Több olyan eset is történt – például Tiszadobon –, amikor idõs emberek azért nem jutottak be fûtött házukba, mert rosszul lettek, elestek az udvaron, és nem tudtak fölkelni.
Az utóbbi hetekben „megmozdult az ország”. A szociális minisztérium több azonnali intézkedést hozott, így például kibõvítették a jegyzõk hatáskörét, hogy gyorsabban, hatékonyabban segíthessék a rászorultakat. A gázszolgáltatók ideiglenesen  felhagytak a nagy adósságot felhalmozó ügyfeleiknél a gáz kikapcsolásával, a rendõrség, a mentõszolgálat és a katasztrófavédelem megerõsítette ügyeletét, ahogy a szociális intézmények is. A települési önkormányzatok többsége mind hathatósabb megoldásokat keres a tragédiák megelõzéséért. Zalaszentgróton például az önkormányzat – amellett, hogy tûzifaosztásba kezdett  – egy bejárás tapasztalataiból okulva úgy határozott: a nyílászárok javításával is segít a rászorultaknak.
Egyénileg is mind többen tesznek eleget Szabó Máté ombudsman nemrég tett felszólításának, és fokozottabban figyelnek elesett embertársaikra. Nagykanizsán például a napokban egyszerre értek egy fûtés nélküli házhoz a mentõk, a tûzoltók és a Vöröskereszt helyi szociális munkásai: ugyanis hárman, három szervezetnek jelentették aggodalmukat, hogy egy ideje nem látják a ház tulajdonosát, és füst sem száll fel az épület kéményébõl. A kihûléshez közel álló férfit kórházba szállították, már jobban van.
A Pécs melletti Pogányban egy 50 éves rokkantnyugdíjas férfit mentett meg szorult helyzetébõl az 1200 lelkes falu öszszefogása. A férfi január 4-ig egy elhanyagolt épületben húzta meg magát, tüzelõje nem volt, eltörte a sarkát. A kórházban ellátták, de nem tarthatták bent, így vissza kellett térnie fagyos szállására. A falu fûtött hajlékot biztosított  neki  az önkormányzat volt orvosi rendelõjében. Azóta ott lakik, s a falugondnoki szolgálat, valamint a helybéliek gondoskodnak étkezésérõl, ellátásáról. Egy debreceni  ápolónõ, Moldován Rita már tucatnyi otthontalannak segített az elmúlt években, most – miképpen fogalmazott – négy „kliense” van. Amit tesz, elsõ hallásra egyszerûnek tûnik: az utcákat járja, s nem hagyja, hogy a hajléktalanok megfagyjanak. Rábeszéli õket, hogy menjenek el vele a nappali melegedõbe, tisztálkodjanak meg, s egyenek meleg ételt. A négy mostani „kliensnek” Moldován Rita személyi okmányokat akar beszerezni az okmányirodában, mert tapasztalata szerint ez az elsõ lépés a talpra álláshoz. Nagyon örül neki, hogy egy volt hajléktalan férfi – akinek õ szerzett papírokat – a napokban arra kérte: menjen el vele albérletet keresni, ugyanis már van munkája.
Noha a lakossági összefogással, egyéni segítséggel több tragédiát is sikerült megelõzni, sokszor minden igyekezet hiábavaló. Baracskai Józsefné, a Magyar Vöröskereszt zalai szervezetének vezetõje ezt úgy magyarázta: a krízishelyzetnek olyan sokféle oka van, hogy szinte lehetetlen mindre felkészülni. A vészhelyzetek többségéhez azonban Baracskai Józsefné szerint is a szegénység vezet, vagyis, hogy nincs mibõl tûzifát, szenet venni, gázszámlát fizetni. Ilyenkor a segély, az ingyentûzifa segíthetne – sokszor azonban ez sem jelent megoldást. Egyre gyakrabban találkozni olyan – fõként idõs – emberekkel, akik szégyellnek segítséget kérni. Eltitkolják szegénységüket, és abban bíznak, hogy egyedül is képesek átvészelni a nehéz idõszakot.
A szegénység titkolása, az önérzetesség nem csak Zalában nehezíti meg a szociális munkások helyzetét. Nyíregyházán például alapos felmérés, terepszemle után állíthatták csak össze az ingyentûzifára szorulók listáját, mert sokan megpróbálták eltitkolni nyomorúságukat. Volt példa arra, hogy a Városüzemeltetõ és Vagyonkezelõ Kft. fával megpakolt teherautóját továbbküldték a rászorulók. Mandabokorban két tanyáról  is elküldték a teherautót,  mondván, vigyék a fát olyanoknak, akik náluk is szegényebbek. Az egyik érintett azt mondta:
– Mi tudunk gondoskodni magukról. Az udvaron áll még két eperfánk, ha azokat kivágjuk, a jövõ telet is kihúzzuk.

Sokan elfogadják a támogatást – Zsanett Katrin és édesanyja a családok átmeneti otthonában, Nyíregyházán