December 13-án hajnalban négy tizenéves lány tartott hazafelé a bulizásból. A Moszkva téren szálltak fel a 956-os éjszakai buszra. Ez nem jár túl sűrűn, sokan voltak rajta, köztük egy színes bőrű fiú, aki a busz hátsó felében ült. Hamarosan két húsz év körüli kopasz fiú szállt fel, azonnal kiszúrták a fekete srácot. "Nézzél már rá!" "Ez undorító!" - mondogatták egyre hangosabban. A fiú úgy döntött, hogy nem "provokálja" őket tovább, előre ment közvetlenül a sofőr közelébe.

A két kopasz komoly dilemma elé került, amit hangosan meg is vitattak: hagyják ennyiben a dolgot vagy "legyen valami"? Egyikük végül "Ezt nem bírom tovább!" felkiáltással elindult a fekete fiú felé, társa követte. "Takarodj le a buszról!" kiáltottak a fiúra, aki angolul kérte őket, hogy hagyják békén. Ez még jobban feldühítette a kopaszokat, lökdösni kezdték a fiút. A buszon rajtuk kívül még legalább harmincan utaztak.

Mindössze egy félvér fiú érezte úgy, hogy közbe kell lépnie. Megpróbált a kopaszok és áldozatuk közé állni. Ezután az ütések jó részét már ő kapta. Mivel a következő megállónál a fekete srácot szabályosan lerugdosták a buszról, így a kopaszok figyelmét már teljesen új áldozatuk kötötte le. (A fekete fiú nem akarta cserben hagyni védelmezőjét, így viszszaszállt a hátsó ajtón.) Közben a másik fiút a kopaszok belökték a lépcsőhöz, és bakancsaikkal rugdosták a fejét. A tizenéves lányok kétségbeesetten próbálták rávenni a busz fizikailag alkalmasabb utasait, hogy segítsenek. Az egyik lány - ő osztotta meg lapunkkal a történetet - odament két békésen üldögélő fiúhoz, hogy ne hagyják, hogy agyonverjenek valakit előttük. Azt a választ kapta, hogy "ilyenekbe jobb nem beavatkozni".

- Ijedtemben rákiabáltam az utasokra, hogy segítsen már valaki, hiszen többen vagyunk, mint ők, de senki nem mozdult - meséli a lány. Igaz, ekkora már alaposan megfogyatkozott az utasok száma: a többség leszállt, vagy a busz hátsó részébe húzódott. A szemtanú szerint a buszon tehetetlen csend volt, csak az ütések puffanása hallatszott. Végül a sofőr kinyitotta az ajtókat és a lányok leszálltak az áldozatokkal. A kopaszok megunhatták a dolgot, mert nem mentek utánuk, csak az elhaladó buszból ordítottak még ki.

A lányok megkérdezték, hogy ne hívjanak-e rendőrt vagy orvost, de a fiúk nem engedték. Azt mondták, hogy ez már nem változtatna semmin. A fekete srác évek óta Magyarországon él, ez volt a harmadik alkalom, hogy a bőrszíne miatt megtámadták. - Megköszönte a másik fiúnak, hogy segített, és együtt elindultak haza - fejezte be a történetet a lány, aki a mai napig nem tette túl magát a látottakon. Ezért döntött úgy, hogy ha már segíteni nem tudott, legalább elmeséli, hogy mi történt.

A szkinheadektől idegenkedik az emberek többsége, de sajnos a feketéktől is - állítja Bilkei Pál kriminálpszichológus. Szerinte ezért nem avatkozott közbe más: az utasok úgy érezték, hogy ez nem az ő ügyük, intézzék el egymás között. - Ha a lányokat bántották volna, biztos többen sietnek a segítségükre - tette hozzá. Azt mondja, hogy ha a sértett gyerek, vagy valamilyen okból jóval gyengébb, mint a támadója, szintén nagyobb esély van arra, hogy valaki segít. De ha felnőttek verekszenek, még ha az egyik agresszíven támad, a másik pedig csak védekezik is, kisebb a valószínűsége, hogy valaki közbelép.

Ennek ellenére állítom, hogy a busz utasai nem voltak rasszisták, nem értettek egyet a támadókkal - hangsúlyozza a pszichológus. Szerinte mindössze arról van szó, hogy éjszaka, bezárva egy buszba, nagyon nehéz felállni és közbelépni. Ha valaki nem azonosul érzelmileg az áldozattal, ahogy a félvér fiú tette, egyedül nem fog segíteni. - De ha ketten döntenek úgy, hogy közbelépnek, akkor szinte biztos, hogy az egész busz a támadók ellen fordult volna - állítja Bilkei Pál. Tapasztalatai szerint nem lett közönyösebb a társadalom az agresszióval szemben: néhány évvel, évtizeddel korábban sem avatkoztak volna többen közbe. - Ez még csak nem is magyar sajátosság, ez általános emberi tulajdonság - tette hozzá.