Ötvenéves, szétázott leletek dohos pincékben
Van, hogy egy nap, de megesik, hogy egy hét is beletelik, amíg az új központi állami kórház orvosai hozzájuthatnak a betegeikről szóló korábbi információkhoz. Az egykori MÁV-, BM- kórház, az Országos Gyógyintézeti Központ, illetve az OPNI betegeinek "orvosi múltját" nem kis munka felkutatni. A több mint tíz évre visszamenőleg őrzött dokumentációk rendezése még most is folyik az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben, ahol a munkatársak - mint állítják - óriási összevisszasággal találták szemben magukat, amikor a megszűnő kórházak adatait szedték össze. Amikor kiköltöztek a felszámolás alatt álló intézményekből, az orvosok az adatok egy részét magukkal vitték (bár ezt nem tehették volna meg), amelyek maradtak, azok viszont összevissza hányva hevertek.
- Elképesztő munka évtizedekre visszamenőleg és ennyi helyről kiszedni egy-egy páciens dokumentációját. Ráadásul iratmegosztási megállapodásokat kellett kötni minden intézménnyel, hogy az orvosi kérések esetében folyamatos hozzáférésünk legyen az irattárhoz. Az állapotokat fölmérve kezdeményeztük egy egészségügyi dokumentációs központ kialakítását, amelyben valamennyi egészségügyi adatot össze lehetne kapcsolni és együtt tárolni - mondja Kárpáti Zsuzsa, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet főigazgatója. A központ engedélyezett tervekkel várja az egészségügyi tárca válaszát, működése adatvédelmi szempontból több oldalról is biztosított: többek között Péterfalvy Attila volt adatvédelmi biztos, az ombudsmani hivatal szakértője közreműködésével készültek a tervek. Az adatok tárolása már az intézményátalakulások nélkül is megoldatlan probléma, felmérések szerint a magyar betegek kórtörténetének döntő részét ma már hiába is keresnénk.
- A felszámolt intézmények 12 ezer folyókilométernyi adatát most rendezzük, beszkenneljük a röntgenfelvételeket, s egyelőre papíron át tudjuk adni a kérelmezőknek. Az intézmények jelentős részében viszont továbbra is áldatlan állapotok vannak, hiszen még hely sincs, ahol tárolhatnák az évek alatt felhalmozódott irattömegeket. Legutóbb például amikor meghalt a monori háziorvos, az ÁNTSZ nekünk írt, hogy vegyük át a betegkartonokat - mondja a főigazgató.
A III. kerületi Lángliliom utcába tervezett központról első körben százmillió forintért már elkészültek a részletes tervek, szintenként és szakmánként osztva föl az épületet. Az intézet most kezdheti meg az ott található laktanya átalakítását, igaz, ehhez még szükséges az Egészségügyi Minisztérium engedélye is. Kárpáti Zsuzsa szerint az adatvédelmi biztos Európában egyedülállónak nevezte az elképzelést: az összesen hárommilliárdból tervezett épület ugyanis valamennyi adatot, muzeológiai anyagot összegyűjthetne, amely történelmi vagy tudományos kutatások alapja lenne. Ezenkívül pedig akár egyetlen betegség beírásával valamennyi abban szenvedő vagy kezelt páciens részletes kórtörténetét megismerhetnék a szakemberek. Ha minden elkészül, a betegek akár egyetlen csipkártyával hozzáférhetnének valamennyi, az egészségükre vonatkozó információhoz, valaha volt betegségeik, kezelésük, illetve jelenlegi állapotuk lajstromát megkaphatnák.
Szétázott, elgombásodott iratok
A fővárosi kórházakban katasztrofális a helyzet, már ami a dokumentációk, iratok megőrzését illeti. A vizsgálat vezetői szerint egyetlen olyan kórházigazgató sem volt, aki azt mondta volna: az adatok megőrzése akár rövid távon is megnyugtatóan megoldott. Mérhetetlen mennyiségű iratot halmoztak föl a kórházak, leginkább alagsorokban, pincékben, jelentős részük szétázott, elgombásodott. Egyik intézmény sem tudja biztosítani a törvényileg előírt tárolási feltételeket. - Itt, a fővárosban ráadásul szét sincsenek válogatva az 50 évnél régebben tárolt, már eldobható anyagok, de öszszességében az anyagok harmada szinte biztosan használhatatlan állapotban van - mondta kérdésünkre egy vizsgáló.
