Könnyebb végénél fogta meg a főváros a szmogriadó-rendelet megalkotását. A kapkodást már azon megmutatkozott, hogy a december 10-én elfogadott intézkedéseket húsz nappal később tucatnyi ponton módosították. Ekkor tették egyértelművé például, hogy a nulla a gépkocsik rendszámában páros szám. De a toldozgatás után is a városatyák "sara" maradt, hogy rendeletük szakmailag hiányos. Az viszont nem rajtuk múlott, hogy a közlekedési korlátozás betartásáról - büntetés híján - az autósok maguk határozhattak.

Indokoltnak tartják a magyarországi nagyvárosok szmogriadóterveinek elkészítését a Közlekedéstudományi Intézet szakértői. A gépkocsiforgalom emelkedése ugyanis annak ellenére növekvő mértékben járul hozzá az egészségre káros anyagok levegőbe kerüléséhez, hogy a régi, környezetszennyező járművek aránya egyre kisebb. A légszennyezettségi határértékek túllépése esetén azonban a fővárosban kipróbált legegyszerűbb intézkedések helyett a leghatásosabb beavatkozásokat kellene a programba venni.

Kiindulásnak elég lenne olyan rendeletet alkotni, ami a levegőt leginkább szennyező járművek közlekedését megtiltja szmog esetén. A jelenlegi fővárosi szabály ugyanis csak azt írja elő, hogy a rendszámtáblájukra ragasztott hatszögletű, sárga matricáról felismerhető, a legalapvetőbb károsanyag-kibocsátási előírások betartására is képtelen gépkocsik október 20-a és március 8-a között nem hajthatnak be Budapest belső területeire 2009-től. Egyéb korlátozás nem vonatkozik rájuk.

Magyarul: ezek a kocsik a szmogriadó ideje alatt páros rendszámmal a páros, páratlan rendszámmal a páratlan naptári napokon a kevésbé környezetszennyező, katalizátoros járművekkel együtt füstölhetnek a város útjain. Eközben a kétütemű Trabantok vagy a szabályozatlan katalizátorral utólag felszerelt, özönvíz előtti Ladák kipufogóján legalább tízszer annyi légszennyező anyag távozik, mint a korszerű, az EU környezetvédelmi előírásainak megfelelő személygépkocsikéból.

A főváros csupán ezeknek a kocsiknak kényszerpihenőre küldésével akkora légszennyezés-csökkenést érhetne el, mint a naponta közlekedő járművek számát elvben megfelező, kizárólag a rendszámok alapján elrendelt forgalomkorlátozással. Ráadásul ez a lépés kevesebb kényelmetlenséget okozna az autósoknak. Míg ugyanis a jelenlegi rendelet alapján a kocsitulajdonosok felének kell otthon hagynia járművét a szmogriadó idején, addig a sárga környezetvédelmi jelzéssel ellátott autókra vonatkozó tilalom csak a közlekedők úgy 15-20 százalékát érintené.

A KTI szakértői úgy tartják: nem szerencsés, hogy a szmogrendelet betartása alól a taxisok automatikusan mentesülnek. Elismerik, hogy az ilyen járműveket a világ számos nagyvárosában úgy kezelik, mint a közösségi személyszállítás többi reprezentánsát. Máshol azonban elvárás, hogy a taxik a kevésbé környezetszenynyező gépkocsik csoportjába tartozzanak. Hazánkban ez még nincs így.

A magánautók évi 10-15 ezer kilométeres futásteljesítményével szemben a taxik akár 80-100 ezer kilométert is futnak. Vagyis sokkal nagyobb mértékben hozzájárulnak a levegőszennyezéshez. Az pedig közlekedésük korlátozása ellen nem lehet kifogás, hogy szolgáltatási feladatot látnak el. Ezen az alapon ugyanis az áruszállító cégek, a pizzafutárok vagy akár az építőipari anyagokat szállító teherautók is automatikusan mentességet kaphatnának.

Szakértők szerint a fővárosi döntéshozóknak meg kell fontolniuk azt is, hogy milyen típusú szmognál rendelnek el közlekedési korlátozást. A szakirodalomban London típusúként nevesített téli szmogért ugyanis a közúti forgalom szerény mértékben kárhoztatható. A levegőben ilyenkor nem a belső égésű motorokban termelt különféle gázok aránya lépi túl az egészségügyi határértéket. Ez sokkal inkább a Los Angeles típusú nyári szmog sajátja.

A téli szmogért a szálló finom por a felelős. Ennek döntő hányada azért kerül a levegőbe, mert Budapest a legkevésbé sem tiszta város. Hogy mennyire nem, azt egy alapos autómosás és néhány kilométer autózás után még tiszta időben is meg lehet tapasztalni.

A gépkocsik egy szmogmentes téli napon a légszenynyezés kevesebb mint harmadát termelik. Ennek döntő hányadát is a sárga matricáról felismerhető környezetszenynyező modellek - a katalizátor nélküli dízelek, például a BKV autóbuszai - pöfékelik ki. Az egészségügyi határérték alatt maradó káros anyagok több mint kétharmada a lakosság, az ipari szennyezők, az erőművek kéményeiből szóródik szét. Szmog pedig jobbára akkor alakul ki, ha ezek a szennyezők valamiért a szokásosnál több káros anyagot eregetnek a levegőbe, és a kedvezőtlen időjárás miatt Budapest levegője nem cserélődik.

Így volt ez a múlt héten is, amikor a fővárosi erőművek a gázhiány miatt olajtüzelésre váltottak: a szmogot a szokásos mértéket meghaladó levegőszennyezésük okozta. Vagyis az egészségügyi határértékek átlépéséért valójában nem lehet a gépkocsiforgalmat kárhoztatni - és korlátozása sem hozhat érdemi változást.

Három-négy riasztás lehet évente

- Az elmúlt telek tapasztalatai alapján és a jelenlegi határértékek mellett évente átlagosan három-négy esetben kell elrendelni szmogriadót. Ugyanakkor egy-egy napon ugyancsak meghaladhatja a határértéket a szennyező anyag koncentrációja, de szmogriadót csak akkor rendelnek el, ha a légszennyezettség tartósan fennáll - tájékoztatta lapunkat Páldy Anna, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet megbízott főigazgató-helyettese.

A szálló por hazánkban a nagyvárosokat és azok környékét sújtja elsősorban, de Ózdon és Putnokon is gyakran mérnek jelentős légszennyezettséget. A szakember szerint tavasszal és ősszel elvétve alakulhat ki szmoghelyzet. Nyaranta elsősorban a gépkocsik miatt már igen. Kialakulásához napsütés és szélcsend is kell.

A mostani az úgynevezett London típusú, vagyis téli szmog. (Nevét az 1952. decemberi londoni szmogról kapta. Az akkori légszennyezés miatt hatezer ember halt meg a brit fővárosban.) Ezt elsősorban a szén- és olajégés termékei, illetve a kipufogógázok okozzák, kialakulásának feltétele a szélcsend és a nedves levegő is.

A szálló por hatvan százaléka közlekedési eredetű. Bizonyos ipari üzemek is ilyen port bocsátanak ki. Az építkezéseken az előbbinél nagyobb szemcsékből álló por keletkezik, amelyet ha be is lélegzünk, megakad a felső légutakon. A szálló por azért veszélyes, mert szemcséi a tüdőbe is eljuthatnak, ahol gyulladást okozhatnak, illetve vérrögképződéshez vezetnek.

2005. január elseje óta valamennyi uniós tagországnak tartania kellene magát ahhoz, hogy a szállópor-szennyezettség (a tíz mikrométernél kisebb méretű porról van szó) egy évben legfeljebb 35 napon haladhatja meg az egészségügyi határértéket: azaz napi átlagértékben a köbméterenkénti 50 mikrogrammot. Magyarországon évente 120-150 napon mérnek egyes állomások ennél magasabb értéket. (Ö. Z.)

A legdurvábban szennyező járművek jó részétől már megszabadultunk