1988 - A kuvik esztendeje
Mindenekelőtt az addig egyeduralkodó pártállami szerkezet produkált páratlan cseresorozatot. Maga a struktúra ugyan alig változott valamit, ám a személyzeti jövés-menés hihetetlen arányokat öltött. Kádár Jánost - 32 év után - leváltották az MSZMP első titkári funkciójából. Az év végén miniszterelnököt is cseréltek, közben pedig a parlament elnökének, illetve az államfői szerepkört megjelenítő Elnöki Tanács elnökének személye is változott. Az országot valójában irányító Politikai Bizottságból kikerült az a nyolc tag, akiknek mindegyike az évtizedekig tartó Kádár kor megszokott arca volt.
A felszínen úgy tűnt, hogy a májusi pártértekezlet váltásai nyomán Grósz Károly vált az ország vitathatatlan vezetőjévé, ám egy-két hét elteltével világossá vált, hogy e cserével az MSZMP-n belül korántsem ért véget a hatalmi harc. Igazából csak ekkor kezdődött el, s vált a nyilvánosság számára is kitapinthatóvá a konzervatív erők és a reformszocialisták közötti küzdelem. Az állampárt vezető egyéniségei az év hátralevő részében le is kötötték egymást ezzel. Olyannyira, hogy alig-alig vették észre a körülöttük rohamosan változó realitásokat.
Pedig lett volna mit. Még a májusi pártértekezlet előtt, március 3o-án megalakult a Fidesz mint az első, nyíltan párt jellegű és magát a rendszer keretein kívül meghatározó politikai szervezet. Majd sorra politikai szervezetté, tulajdonképpen versengő pártokká alakultak át az MDF-től az SZDSZ-ig az addigi lazább, mozgalmi jellegű kezdeményezések. A lázas szervezetalapítási hullámban ősszel újra megjelentek az egykori történelmi pártok is - a szociáldemokratáktól a kisgazdákig. Decemberre már a későbbi, a 2oo8-as állapotokra is jellemző parlamenti pártpaletta valamennyi szereplője fel- és megmutatta magát, bár azt ekkoriban senki nem tudta, hogy milyen mértékű lehet a valós társadalmi támogatottságuk.
Szinte a semmiből jött létre a versengő többpártrendszer anélkül, hogy ennek a jogi/alkotmányos/gazdasági és médiafeltételeit előzetesen megteremtették volna; azaz nem várták meg a gyengülő hatalom áldásosztását és jótékony segédkezését. Többek közt azért, mert a hatalmat gyakorlók el voltak foglalva egymással, a folyamatok irányítása hónapról hónapra csúszott ki kezükből, s képtelenek voltak a rendkívüli sebességgel változó viszonyok lényegének megértésére.
Holott a jelek és jelzések egyértelműek voltak. Például, hogy az új szervezetek a társadalom kisebb-nagyobb csoportjainak legkülönfélébb feszültségére, konfliktusára, elégedetlenségére sokkal előbb tudtak adekvát módon reagálni, mint a hatalmat gyakorló MSZMP. Az új szervezetek szinte mindegyike - a legtöbbször kezdeményezőként, szervezőként - ott volt az év nagy demonstrációinak, tüntetéseinek, tömeges megmozdulásainak hátterében.
1988 nagy-nagy újdonsága az utcai politizálás megjelenése volt. Több mint harminc év elteltével ezrek, tízezres tömegek kezdték a lehető legszélesebb nyilvánosság jegyében képviselni ellenvéleményüket, panaszaikat, tiltakoznivalóikat. Sztrájkok, tüntetetések, felvonulások váltak mindennapos élményekké olyanok számára, akiknek addig legfeljebb a kötelező május elsejei felvonulás unalmas lufieregetése volt az egyetlen közvetlen részvételt kínáló tapasztalatuk. Különösen az 1956 után született generációknak - amúgy az ország lakói mintegy felének - nyújtott páratlan eufóriát az utcai, szabad véleménynyilvánítás és a kollektív félelmek gyors szertefoszlása.
1988 úgy ért véget, hogy a társadalom politizálni akaró része roppant nagy reményekkel élte meg az esztendő nagy eseményeit, a hatalmat gyakorló és birtokló kaszt viszont állandó fáziskésésben, mi több, zavarban volt, mert őszinte és mind gyakrabban hangoztatott változási szándékait a magához tért társadalom egyre kevésbé hitte el, vette tudomásul. Patthelyzet és várakozás volt a levegőben az év utolsó napjaiban.
Top 10 - adalékok 1988 értelmezéséhez
1. Rések a Rendszeren
A Fidesz után szeptember 3-án az MDF is politikai szervezetté alakul.
Május 14-én megalakul a TDSZSZ, megtörvén a hagyományos szakszervezeti monopóliumot.
Október 12–én meg- és újjáalakul a Magyar Cserkészszövetség.
Október 29-én hosszas szellemi és szakmai előkészületek után megalakul a Nyilvánosság Klub, a hatalom médiamonopóliumának megtörése igényével.
November 13-án átalakul a Hálózat politikai párttá: Szabad Demokraták Szövetsége névvel.
November 12–november 18.: újjáalakul az FKGP.
November 28-án újra működik az SZDP.
December 8-án megalakul a Márton Áron Társaság (a későbbi KDNP szervezeti elődje).
2. Tüntetések, sztrájkok, demonstrációk
Március 15-én 15-2o ezernyi ember a nem hivatalos, alternatív megemlékezéseken.
Május 27.: az első nagyobb vízlépcsőtüntetés, legalább ötezer résztvevővel.
Június 7.: Kiskőrösön kétezer helyi gazda vonul fel gépekkel és zárja el az utat, így tiltakozván az alacsony borfelvásárlási árak ellen.
Június 16.: belvárosi utcai csata a Nagy Imre kivégzésére emlékező ezrek és a rendőrök között.
Június 27.: százezernyi tüntető a Hősök terén, az erdélyi falurombolás ellen, ezúttal – békében.
Augusztus 23.: bányászsztrájk Pécsett, 3o év után először, a következő hetekben országszerte számos kisebb–nagyobb munkabeszüntetésre kerül még sor.
Szeptember 12.: vízlépcsőellenes tüntetés a Parlament környékén, 5o ezer résztvevővel; ősszel még hatszor kerül sor kisebb-nagyobb gátellenes demonstrációra.
November 7.: a Fidesz a Belügyminisztérium előtti járdákon seprűvel, utcai takarítással tiltakozik eme nap ünneplése ellen. Ők majd március 15-én ünnepelnének… (Bármilyen hihetetlen is ma már, de ekkor még március 15. nem volt munkaszüneti nap, november 7. viszont – igen.)
3. Március 3o.
Harminchét fiatal Budapesten, az ELTE Bibó István Szakkollégiumában megalapítja a Fideszt, ezzel nyilvánosan is megtörve a politikai rendszer szervezeti monopóliumát. A következő hetekben rendőrségi és ügyészségi eljárások keretében igyekeznek az alapítókat szándékuktól eltéríteni, nem nagy sikerrel.
4. Május 2o-22.
Leváltják Kádár Jánost, eltávolítják a hatalomból évtizedekig uralkodó hálózatát. Békében, majdhogynem "parlamentáris" eszközökkel teszik - ritka kivételként a kelet-európai/kommunista rendszerek megszokott kamarillaváltozásaihoz képest. Ezrek és ezrek ünneplik otthon pezsgőbontással e szimbolikus gesztus tényét, a többség érzi és érti, hogy véget ért egy nagyon hosszú történelmi kor. Csak azt nem tudni, mi jön helyette...
5. Augusztus 28.
Grósz Károly Aradon találkozik Nicolae Ceausescuval, majd a magyar televízióban kifejti, hogy fölöslegesen aggódunk az erdélyi kisebbség sorsáért. E naptól kezdve a pártfőtitkár/miniszterelnök politikai tetszhalottnak számít.
6. Szeptember 17.
Megnyílik a szöuli olimpia, 12 év után az első normális, politikai bojkottal nem megzavart ötkarikás játékok. Magyarország - 11 aranyérmével, 6 ezüst és 6 bronzával - nem várt sikereket ér el, a nemzetek rangsorában a hatodik helyet foglalja el.
7. November 7-i hosszú hétvége - Bécsben...
A hosszú hétvégét, a világútlevelet, a liberalizált valutaszabályokat kihasználva százezernyi honfitársunk kel útra, vásárol tartós fogyasztási cikkeket Ausztriában, otthagyván az osztrák kereskedőknek egymilliárd schillinget - egy rendszer gazdasági működése abszurditásainak ékes bizonyítékaként.
8. November 24.
Megalakul Németh Miklós kormánya.
A megelőző hetekben különféle találgatások nyomán legalább féltucatnyi jelölt közül kikerülve végül is a kevéssé ismert, 4o éves fiatalemberre vár a rendszerváltás valamennyi olyan kormányzati feladata, amelyről ekkor még keveseknek lehetett fogalmuk.
9. November 29.
A Sportcsarnokban a pártfőtitkár Grósz Károly a káderek tömege számára tartott beszédében fehérterrort vizionál arra az esetre, ha a társadalom nem hagyja a reformokat a párt által elképzelt módon végrehajtani, s ha az országban esetleg valódi politikai versengés venné kezdetét. Általános megdöbbenés a visszhang, sokan hiszik, hogy ezzel vége a változásoknak.
Ugyanezen a napon Szegeden megalakul az első Reformkör, amit száz és száz újabb követ majd. Új játszma kereteit kezdik kijelölni.
1o. December 7.
Gorbacsov szovjet pártfőtitkár az ENSZ-ben tartott beszédében lényegében deklarálja Kelet-Európa népeinek teljes szabadságát a maguknak kívánatos politikai rendszer megválasztását illetően. Lehet, hogy véget ért a jaltai alkuk kora? Vége lenne az 1945 utáni megosztottságnak?
Az írás egy olyan sorozat első része, amely mától kéthetente jelentkezik, s minden darabja az 1988-tól 2008-ig terjedő két évtized egy-egy esztendejének jellegzetes történéseit és különleges helyzeteit idézi fel, illetve elemzi.
