- Mindenekelőtt szeretném leszögezni - kezdte az illetékes szakaszkapitány -, hogy a gárda agyaggalamb-lövészete nem az agyaggalambok ellen irányul, bármennyire is szeretné ezt a liberálbolsevista lakájmédia az emberekkel elhitetni.

- Akkor ezek szerint nem agyaggalambokra lőttek?

- Agyaggalambokra lőttünk, de nem ellenük.

- Ez olyan nagy különbség?

- Legalább három betű.

- De ez a három betű semmit sem változtat azon, ami a gyakorlaton történt.

- Nem voltam ott a gyakorlaton, nem tudom, hogy egészen pontosan mi történt, de ki fogjuk vizsgálni. És ha kiderül, hogy valaki hibázott, akkor intézkedni fogunk.

- Milyen hibára gondol például?

- Például, hogy mellélőtt valaki. Azzal el fogunk beszélgetni, és javasolni fogjuk, hogy maradjon a kaptafánál vagy a baseballütőnél, és ne hadonásszon puskával. Erre egyébként őseink egykori harci virtusa is kötelez bennünket.

- Megmagyarázná nekünk, hogy mi köze a honvédelmi hagyományőrzésnek meg a harci virtusnak az agyaggalambokhoz?

- Megmagyaráznám. Eskünk arra kötelez bennünket, hogy megvédjük szent hazánkat bármely külső és belső fenyegetéssel szemben. Így például, ha egy napon felségjelzés nélküli agyaggalambok támadnának orvul nemzetünkre, mi méltán ott állnánk a vártán. De ott leszünk akkor is, amikor a nemzetünkbe furakodott idegen agyaggalambság maffiabűnözői a liberálkommunista lakájmédia hadtápsegítségét felhasználva ősi értékeinkre törnek rombolás és széttiprás céljából.

- Már ne haragudjon, egységkapitányparancsnok úr, de még mindig nem értem, hogy miért éppen az agyaggalambokra kattantak rá. Annyiféle baj és fenyegetés érhet bennünket...

- Tudta például, hogy az agyaggalambok halálos betegségeket terjesztenek?

- Tényleg? Nem tudtam.

- Jellemző! Mert a sajtó bűnösen elhallgatja. Tudják csak meg az emberek, hogy ha valaki piszkos kézzel megfog egy agyaggalambot, és utána a szájába veszi, akkor halálos betegséget is elkaphat tőle.

- De miért venne bárki is a szájába...

- És persze nagy a kuss az agyaggalambok közismert agresszivitásával kapcsolatban is. Ezek kérem, ha egyszer elkezdenek repülni, akkor bárminek, bárkinek nekirepülnek! Figyelmeztetés nélkül! Na most, ezt egy egészséges nemzettudat nem tűrheti el szó nélkül.

- Néha az az érzésem, hogy önök mélységesen lenézik, megvetik, alacsonyabb rendűnek tekintik az agyaggalambokat.

- Erről szó sincs. Bár ha összehasonlítjuk a dicsőséges turulmadár szárnyalását az agyaggalamb béna röptével, hát zongorázni lehet a különbséget. De most nem erről van szó! Hanem arról, hogy mi azt szeretnénk, ha a hazai egységes agyaggalambság hasznos vályogtéglává válna a magyar nemzet sziklaszilárd védőbástyájában.

- És ezt csak puskával, éles lőszerrel lehet elérni?

- Szeretnénk elkerülni a vádat, hogy ágyúval lövünk verébre. Ezért a hazai verébségnek azt üzenjük, ha az agyaggalambokkal végeztünk, akkor ők kerülnek sorra, csak várják ki türelmesen! Ahogy a régi mondás tartja: amig lőszer van, veréb is van! De a konkrét kérdésre válaszolva: ha kell, vért adunk, ha kell, vért veszünk, akár életünk árán is. És ebben a puska csak egyetlen eszköz, nem szabad abszolutizálni!

- Mit kívánnak az agyaggalambságtól?

- Hogy ne repdessenek! Maradjanak az agyagban, ahová valók! Húzódjanak meg csöndben, észrevétlenül!

- És ha ne adj' isten ezt elérik, akkor hogyan tovább?

- Nézze: ha már van puskánk és van lőszerünk, célpontot majd csak találunk!