Hozzátette: a szervezeti alapegység az a több mint ezer egyesület, amelyből fölépül a 25 területi szövetség, majd azokból a Mohosz. Megjegyezte: van három, különálló területi szövetség is, taglétszámuk nem éri el a tízezret.

- A horgásznak a törvényi előírás szerint valamely horgászegyesülethez kell tartoznia, csak így kaphat állami horgászjegyet, ami előfeltétele annak, hogy egy-egy vízterületre engedélyt válthasson - mondta a szövetségi elnök. - Állami horgászjegyet pedig csak akkor kaphat valaki, ha sikeres horgászvizsgát tett, ami igazolja: tudja, hogy vizeinkben milyen halak élnek, melyek ezek között a védettek, a zsákmányolható halakból mikor mekkorát, mennyit szabad kifogni. Csak így lehet biztosítani, hogy élőhelyeiken kellő számban és arányban legyenek a különböző halfajok, mondhatni, ne váljanak haltalanná a vizeink. Legalábbis ehhez ne járuljanak hozzá a horgászok.

Arra a megjegyzésre, hogy léteznek olyan magánkézben lévő horgásztavak, amelyek tulajdonosai nem a horgászengedélyt kérik, hanem a kifogott halakért a pénzt, Szabó Imre úgy válaszolt: ez nem változtat azon, hogy a törvény szerint az állami horgászjegy mindenhová kell. Hozzátette: ez a probléma, de egyéb jelenségek is közrejátszottak abban, hogy a Mohosz számára az idei év a horgászrend újraszabályozásának kidolgozásáról szól majd. Ennek során a fő szempont az ésszerűsítés és a szabályok betartathatósága lesz. Ennél konkrétabban nem kívánt nyilatkozni Szabó Imre, mondván, az újraszabályozott horgászrendet úgyis csak jövőre vezetik be a horgászegyesületeknél.

A szövetségi elnök szerint a horgászrend újraszabályozásánál is nagyobb jelentősége van az orvhorgászat és az orvhalászat - ami ma már sokszor nem műkedvelő rapsickodás, hanem üzemszerű halrablás - visszaszorításának, az ezért adható büntetések szigorításának.

- A hallopást bűncselekményként kellene kezelni, a szabálysértési bírságolás már kevés - fogalmazott Szabó Imre. - Hogy képzelem a szigorítást? Például: ha autóval mentek halat lopni a leleplezett rapsicok, akkor - esetenként - büntetésként el lehessen kobozni az autót! Ha egy-egy alkalommal el lehet tulajdonítani mondjuk százezer forint értékű halat, ugyanakkor elkobozható a hatmilliós dzsip, meg fogják gondolni a halrablók: kockáztassanak-e? Jelenleg azonban sokszor még a halorzás eszközét is visszaszolgáltatják a bűnüldözők az elkövetőnek.

Szabó Imre - aki tagja a Balatoni Halászati Zrt. igazgatóságának - kitért a Balatonnal kapcsolatos elképzelésekre is. Úgy vélte: a zrt. tevékenységét úgy kell átalakítani, hogy a profitot a horgászturizmus biztosítsa. Hozzátette: a kormányzatnak - az uniós és a hazai pénzek fölhasználása során - gondolnia kellene olyan programok finanszírozására is, amelyekhez a horgászok csatlakozhatnának.

- A Mohosz minden erejével támogatna ilyen törekvéseket - jelentette ki a szövetségi elnök -, ám jelenleg szinte nincs olyan pályázati lehetőség, amellyel a horgászszervezetek élni tudnának. Olyan pályázatok kellenének, amelyek révén segíteni lehetne a lassan lepusztuló horgásztanyák, vendégházak rendbe hozását, meg lehetne akadályozni a vízterületek feltöltődését. Ilyen programok nem csak a horgászok pihenését, regenerálódását szolgálnák. Hiszen a horgászszal általában szívesen együtt menne a túrára a család - ám ha nincsenek biztosítva a civilizált feltételek, akkor a hozzátartozók otthon maradnak. Hozzávetőlegesen egymillió ember kikapcsolódási lehetőségéről van szó.

Vízkezelői feladatot is ellát az országos szövetség, például két, kiemelt jelentőségű területen, a Velencei-tó és a Tisza-tó esetében. A területi szövetségeknek is vannak saját kezelésű vizeik, csakúgy, mint az egyesületek több mint felének. Előfordul, hogy tulajdonosai is egy-egy tónak, holtágnak, esetleg haszonbérlői az állami, önkormányzati vagy magántulajdonú vízterületnek. A kezelők nemcsak telepítik a halakat, hanem gondoskodnak a vízterületek rendben tartásáról is.

Tiszta a víz, de szúnyoglárvával van tele, nem hallal