Szerencsekenyér
Három kisgyereket nevelnek a feleségével, küzdve eközben számtalan nehézséggel, leginkább a mindennapi létezéshez szükséges pénz előteremtésével, ami egykeresős családban a szokásosnál is nagyobb erőfeszítéseket kíván.
Sok mást is megtudtam a fiatal szomszédról azóta. Azt azonban nem sejthettem, hogy éppen ő lesz az, aki letakart tállal és egy kockás papírlappal áll majd a kapum előtt kissé félszegen, majd bátortalanságát - amely az erőteljes testalkatú, határozott férfiemberhez amúgy sem illett - legyűrve így szól:
- Ebben a tálban tetszik találni az alapanyagot, a papíron pedig le van írva, mit kell tenni a továbbiakban.
Így talált rám a szerencsekenyér. Pontosabban egy tálka kovász, amivel a következő hét napban a leírás szerint különféle teendőim lesznek. Az első napon a kockás füzetlapon lévő utasítás szerint csak annyi a dolgom, hogy műanyag tálba helyezem, s fakanállal megkeverem. Hűtőben nem tárolhatom, le nem fagyaszthatom, viszont másnap adnom kell hozzá 2,5 deciliter cukrot, harmadnap ugyanennyi tejet, negyednap megint csak ennyi lisztet. Az ezt követő napon csak kevernem kell, legalább háromszor. Ennek másnapján négy egyenlő részre kell osztanom, s miután három résszel három barátomat megajándékoztam - akik a továbbadott leírás alapján majd ugyanezt művelik az adagokkal, amit én - a maradékot tojással, liszttel, mazsolával, csokival és egyebekkel feldúsítva szépen megsüthetem, majd elfogyaszthatom.
De csak most az egyszer! Életemben soha többé nem kísérthetem meg hasonló módon a szerencsét - figyelmeztet az utasítás, amelynek kizárólag a szomszéd iránti nagyrabecsülésből és szeretetből hajlandó vagyok engedelmeskedni.
Mindenesetre utánaolvasok a neten a szerencsekenyérnek, amelyről kiderül, hogy mások vatikáni szerencsesütinek, mennyei minyonnak becézik. S noha a hasonló szerencseláncos műveletekben senki nem hisz, ezt a kenyeret mindenki kipróbálja, még ha a családtagok meg is kérdik a konyhában tárolt kovászos tál felett fintorogva: "Mi ez a büdös?"
Végigcsináljuk a műveleteket - hiszen baráttól kaptuk valamennyien.
Ha pedig eszünkbe jutna a kovász útvonalát visszafelé is átgondolni - megjárhatott ez olyan konyhákat is, amelyek higiénés viszonyairól jobb, ha nem tudunk -, tartsuk szerencsénknek, ha nem lesz semmi bajunk, s hogy az ÁNTSZ eddig még nem kapott belőle.