Közel húsz év múltán Magyarország megint keresztútnál áll, és - mutatis mutandis - megint a működőképessége forog kockán, szinte csakúgy, mint a híres-neves MDF/SZDSZ-paktum előtt. Azt is mondhatnám, súlyosbított teherrel, már ami a magyar gazdaság általános környezetét, azt a bizonyos világgazdasági környezetet illeti. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a képlet szinte hajszálra ugyanaz: ami hajdanán a kétharmados többséget igénylő törvények béklyójából való önkéntes szabadulás volt, az ma a nagyon súlyos "kétharmados maradékban" való együttgondolkodás és együttes cselekvés volna. Elég itt a Gyurcsány által szinte legelső helyen említett önkormányzati reformra utalni.

Ez azonban - bármilyen megkapó legyen is az együttes gondolkodásra hajlamos, a nemzet jövője érdekében arra hajlandó ismert, illetve alkalmi "reformszerveződések" száma - a Fidesz nélkül nem megy. (Antallnak se ment volna az SZDSZ nélkül.) Márpedig az újévi iker interjúk tanulsága éppen az, hogy Gyurcsány minden szép hívószava dacára a legnagyobb ellenzéki párt - és elsősorban annak vezetője, Orbán Viktor - se tárgyalni, se egyeztetni, se megegyezni nem kíván Gyurcsánnyal, illetve az MSZP-vel. A lehető legcsökönyösebben kitart amellett, hogy minden reformnak a sine qua non-ja a "politikai változás", egyszóval az előre hozott választás, mely a Fideszt hatalomra segíti, minél előbb, annál jobb. Aztán jöhetnek a reformok. Orbán a maga részéről tudni sem akar arról, hogy ebből az ország számára olyan ütemveszteség adódhat, amelyik a reformkurzust - akár MSZP-, akár Fidesz-címkével - közel kétéves tétlenségre ítélheti.

Nyugodtan kimondhatjuk: akár az ország érdekéről van szó, akár nem, ő semmi olyan vállalkozásban nem óhajt részes lenni, amit aztán Gyurcsány Ferenc sikerként lesz képes felmutatni. Használtam már ezt a kifejezést, most megismétlem: a Fidesz-stratégia szerint a miniszterelnök "nem jöhet jól ki" semmiből - habár éppenséggel a költségvetési és adókonfliktusból - Orbánék minden igyekezete dacára - jól jött ki.

E stratégia fő építőeleme változatlan: minden ötlet, ami Gyurcsánytól jön, akármi legyen is az, egy "hazug ember" ötlete, következésképp nem vizsgálandó névértéken, csak úgy, mint valamely kozmikus alaphazugság vetülete vagy leképezése. Kizártnak tartom, hogy a választásokig - 2o1o tavaszáig - a Fidesz jottányit is ellépne az Őszöd óta egyfolytában (és ami a közvélekedést illeti: nem eredménytelenül) alkalmazott címkézéstől. Akár ennek (vö. Orbán) az igazán durva formáitól sem. Sőt hovatovább úgy látom: történhet a világban bármilyen, iszonyú következményekkel járó vagy ilyeneket ígérő felfordulás, akkor sem tágít ettől. Elvi értelemben ugyan számára is irányadóak lehetnek olyan típusú nemzeti kiegyezések, mint amilyen a spanyol, a finn vagy az írországi volt, de egy hasonló magyarországit csak "hiteles" partnerrel tudna elképzelni, nem pedig egy "hazuggal". Csakhogy hol a hiteles partner Magyarországon? - kérdezzük jámboran, ha már a Fidesznek nemcsak az MSZP-ről, hanem az SZDSZ-ről és az MDF-ről is lesújtó véleménye van?