Húsz éve a múlt fogságában
Az ügynökkérdés eddigiektől eltérő feldolgozását akarják elérni reformátusok, akik az egyház "fiatal, elkötelezett tagjainak" vallják magukat. Felhívásuk szerint a református egyházat húsz éve fogva tartja a rendszerváltás előtti tisztázatlan múlt. Az eddigi kezdeményezések ellenére az állambiztonság és az egyház viszonyának ügyét mindmáig nem sikerült feltárni és megnyugtatóan lezárni.
A felhívás szerint "gyakran a múlt kifehérítésére és befeketítésére törekvő kísérletek, legendaszövés és leleplezés, félelem és ijesztgetés, részigazságok kimondása és elhallgatása jellemzi az egyházi ügynökkérdést". Az egyház és a társadalom elszalasztotta azokat az alkalmakat, amikor ezzel a problémával őszintén szembenézhetett volna. A református fiatalok hangsúlyozzák: "Mi, akik korunknál fogva nem voltunk aktív részesei az 1989 előtti egyházi és politikai életnek, szomorúan látjuk, hogy ez a bizonytalanság megfertőzi közösségünket, negatívan befolyásolja az egyházi döntéshozatalt, és megkérdőjelezi hitelességünket."
Nem tartják feladatuknak, hogy igazat adjanak vagy kárhoztassanak, a "megbánás és megbocsátás Istenre és az érintettekre tartozik". Másfelől úgy érzik, hogy a közös szembenézés hiánya megnehezíti a lelkészeink szabad döntését, sok területen megbénítja az egyházi életet és a társadalmi szerepvállalást: hiteltelenné teszi az őszinteség és igazság melletti kiállást, zsarolhatóvá a református közösséget. Ezért "felelősek vagyunk abban, hogy ne a hallgatás vagy a közöny legyen úrrá bennünk".
Minket - folytatódik a felhívás - "elsősorban nem a múlt feltárása aggaszt, hanem a feltáratlan múlt következményei. Részeseivé váltunk egy olyan folyamatnak, amely szerintünk ellenkezik a világosság hirdetésével, Isten népének küldetésével."
A református fiatalok honlapot indítottak (ugynokkerdes.lapunk. hu), ahol személyes élményeket, történeteket várnak, és mindazok jelentkezését, akik egyetértenek kezdeményezésükkel. Eddig úgy százan csatlakoztak.
A református zsinat amúgy az ezredforduló táján elutasította azt a javaslatot, amely kötelezővé tette volna az egyházi választásokon induló jelöltek átvilágítását. A hírek szerint később, az egyházi vezetők közszereplői mivoltával (és átvilágíthatóságával) foglalkozó bírósági per kapcsán Bölcskei Gusztáv püspökről bebizonyosodott: nem volt hálózati személy.
Az ügynökvita időről időre felélénkül. Pár éve nagy vihart kavart, hogy az interneten megjelent egy tisztázatlan eredetű, állítólag 1990 elején készült - többek esetében pontatlan - ügynöklista, amely sok egyházi vezető nevét is tartalmazta.
A botrány erősen közrejátszott abban, hogy a katolikus püspöki kar Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát vezetésével létrehozott egy alapítványt a múlt vizsgálatára. Az eredményekről keveset hallani. A főapát 2006 tavaszán kérdésünkre elmondta, hogy korábban önként alávetette magát az átvilágításnak, de tudomása szerint a püspöki karból más ezt nem tette meg. 2007 februárjában Veres András püspök lapunknak úgy nyilatkozott, hogy ő is kikérte a papírjait: a látszatát is kerülni akarta annak, hogy takargatni szeretné a múltját. Közölte, hogy a püspöki kar több más tagja is így cselekedett - neveket azonban nem közölt.
Az evangélikusok előrébb járnak: elsőként határozták el, hogy - a tisztánlátás, nem pedig az ítélkezés szándékával - tényfeltáró bizottságot alakítanak az 1945-1990 közötti időszak vizsgálatára. Már a kutatás kezdeti szakaszában mintegy ötven beszervezett ügynök fedőnevét tárták fel, némelyiküket sikerült azonosítani. Kétséget kizáró bizonyítékokat találtak arra, hogy annak idején püspökök is tagjai voltak a hálózatnak. Egyikük például püspökké választása előtt pár hónappal vállalta az ügynöki feladatot: munkadossziéja négy kötetben tartalmazza a jelentéseit.
