Egyórányira a munka világától
Egyéves volt, amikor édesanyja lemondott róla. Előbb egy zalaegerszegi csecsemőotthonba, majd nevelőszülőkhöz került. Durván bántak vele, ezért kilencévesen egy esztergomi leányneveldébe menekítette a hatóság. Elvégezte az általános iskolát, de nem tanult tovább, szakmát nem szerzett. Tizennyolc éves sem volt még, amikor egy nagykanizsai otthonba került. A dél-zalai városban megismerkedett egy fiúval, majd feleségül ment hozzá. Zalaegerszegre költöztek, s mindketten álláshoz jutottak: a fiú konyhai kisegítőként, ő takarítónőként. Az állami gondozás végén kapott otthonteremtési támogatásból meg hitelből megvettek egy zalaegerszegi hegyi lakot. Kilencszázezer forintot fizethettek ki a támogatásból, a nyolcszázezret hitelből állták. Időközben két fiuk született. Már-már úgy tűnt, hogy a hányatott gyerekkor után békés évek következnek az asszony életében, de nem így történt. Megromlott a viszonya a férjével, aki elhagyta őt és gyermekeit. Egyedül maradt a meleg víz, gáz, WC nélküli, öreg, omladozó házban két gyermekével meg a hitellel. Ráadásul 2006 óta állástalan: a gyes után alighogy újra dolgozni kezdett, egy leépítés során elbocsátották a takarítócégtől. A gyerektartás, a családi pótlék és a szociális segély révén összesen alig nyolcvanezer forint jön össze egy hónapban, ebből fizeti a kis ház húszezres hiteltörlesztését, s öltözteti, eteti két fiát.
A ház vakolata omladozik, de azért tiszta, rendezett minden. Az asszony azt mondja: szebb, jobb életre vágyott, de már azzal is beéri, hogy fiai nem éheznek, nem fáznak, szeretetben élnek.
- Ebből viszont már nem engedek! - mondja.
Márpedig az ősszel veszélybe került a segélye, ezzel pedig a megélhetésük. Kálváriája azzal kezdődött, hogy két év után végre munkát ajánlottak neki. A zalaegerszegi munkaügyi kirendeltség kereste meg azzal, hogy december elejétől közmunkásként alkalmazná a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás - szociális intézményekben kellene takarítania, időseket gondoznia. A fiatalasszony felkereste a hivatalt, hogy megtárgyalják a részleteket, ám hamar kiderültek a bajok.
- Reggel héttől kellett volna dolgoznom. Ahhoz viszont, hogy reggel héttől dolgozhassak, már hatkor be kellett volna adni fiaimat a bölcsődébe, óvodába, ez viszont nem lehetséges. Nincs férjem, nincsenek szüleim, nagyszüleim, barátaim, akik segítenének, vigyáznának gyerekeimre, így nem tudtam vállalni a hétórás kezdést - mondja a fiatalasszony. - Kértem, hogy hadd dolgozhassak nyolctól vagy részmunkaidőben, de azt mondták, erre nincs lehetőség.
Szili-Fodor Dóra, a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezetének vezetője szerint a felajánlott munkakörben valóban héttől kellett volna dolgozni, ám ahogy eddig mindig figyelembe vették az egyedi kéréseket, Bogdánné esetében is tudtak volna igazítani a munkarenden. Az elmúlt három évben - teszi hozzá - 650 embert alkalmazott közmunkásként a társulás Zalaegerszeg térségében, s egyetlen esetben sem fordult elő, hogy ne tudták volna megoldani a munkarendet. Bogdánné viszont - állítja Szili-Fodor Dóra - részmunkaidős állást kért, erre pedig nincs lehetőség.
Bár az vitatott, hogy végül miért nem jutottak dűlőre, tény: azzal, hogy Bogdánné nem fogadta el az állást, megszegte a munkaügyi kirendeltséggel kötött megállapodást. Ilyen esetekben pedig - mondja Rubi János, a zalaegerszegi munkaügyi kirendeltség vezetője - a hivatal nem tehet mást, mint hogy törli az érintettet az álláskeresők nyilvántartásából, ami a segély megszüntetését vonja maga után. A törvény ugyanis négy pontban rögzíti azt, hogy mikor adható felmentés a közmunka alól, ezek között pedig nem szerepel Bogdánné indoka. A segélyt megvonták az asszonytól, így 80 ezer helyett mindössze 40 ezer forintból kellett megélnie novemberben. Igaz, a kirendeltség döntése ellen fellebbezett, a hivatal pedig méltányosságból újra nyilvántartásba vette, vagyis ismét kapja a segélyt.
Látszólag megnyugtatóan zárult Bogdánné kálváriája - ám senki sem elégedett.
Bogdánné határozottan állítja: ő dolgozni szeretne, szívesen vállalna négy-, hat-, megfelelő időbeosztásban pedig nyolcórás munkát is, de ilyet nem talál. Megemlíti: a napokban egy sárvári húsüzemben lett volna munka, de a távolság meg a két műszak miatt szóba sem jöhetett. A munkaügyi kirendeltség és a kistérségi társulás is szeretné, ha foglalkoztathatnák őt.
- Bogdánné esete egyedi. Árván nőtt fel, két gyereke van, nincs hozzátartozója, ezért korlátozott időbeosztásban vállalhat csak munkát, szakmája sincs. Így még segíteni is nehéz neki - mondja Szili-Fodor Dóra. - Az ő esete is rávilágít arra, hogy a gyermeküket egyedül nevelő, hátrányos helyzetű anyák, apák érdekében fontos lenne segíteni a részmunkaidős foglalkoztatást.
