Nem veszik, csak lopják az áramot
Több mint tizenöt éve rendszeresen járnak ki néhány rendőr kíséretében az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. (Émász) ellenőrei a sajókazai romatelepre. Az évenkénti "szüret" alkalmával rajtakapnak néhány tucat családot szabálytalan áramvételezésen. A telep majd összes házából már régóta kikötötték a villanyórákat, ezért könnyű dolguk van: a koromfekete éjszakában csak világosságot kell keresniük. Ahonnan villanykörte fénye vagy a tévé vibrálása vetül az utcára, oda bemennek. Az áramot alapvetően világításra használják, fűtésre nem. Itt-ott előfordul tévé, magnó, frizsider. A családokban túlélési stratégia alakult ki a menetrendszerű razziákat követő büntetőeljárások miatt: mindig az viszi el a balhét az áramlopásért, akit éppen a legkevésbé nélkülöz a család. Ezzel együtt: minden évben néhány családapa és anya börtönbe kerül egy időre.
- Ők rokonaim, mindössze ketten vannak, akik betöltötték a hatvanadik életévüket - mondja Lázi István, aki szociális munkásként próbál segíteni. A telepen annyira mély a nyomor, hogy az itt élők két-három évtizeddel korábban halnak, mint az átlag magyarországi lakosok. - A rossz lakáskörülmények és a nélkülözés miatt itt nem lehet sokáig húzni - teszi hozzá.
A villanyszámla-hátralékok, büntetések, kamatok már régóta jóval magasabb összegre rúgnak, mint a befolyó jövedelmek, ezért az áramot életveszélyes módszerekkel lopják.
- Egyik nap, amikor csak a 13 éves lányom volt otthon, megjelent két rendőr és egy fiatalember az Émásztól, aki "bemérte", hogy a fagyasztóládát nem szabályosan működtetjük - kezdi történetét Éva arról, hogyan vált "bűnözővé". Azt állítja, hogy nem tudja, ki és hová kötötte be a fagyasztót, az ugyanis már ott volt, amikor a házba beköltözött. Ő azon kevesek egyike, aki rendszeresen fizette a villanyszámláit. Az ellenőr megállapított valami büntetést, és a szomszédból áthívott rokonával a két rendőr nyomására aláíratott valamiféle jegyzőkönyvet. Aztán beidézték az asszonyt, akit a bíróság - büntetlen előélete miatt - "csak" felfüggesztett börtönre ítélt. A nyolcgyermekes Mónika nem ennyire szerencsés, két év tíz hónapot kell ülnie, mert rá már kiróttak felfüggesztett büntetést az "áram miatt". A téli hideg dacára papucsban áll az udvaron, annyira fel van dagadva mindkét lába, hogy nem tud cipőt húzni. - Azt nem tudom, mi lesz a gyerekeimmel, nem akarom, hogy gondozásba vegyék őket - mondja. Már be kellett volna vonulnia, de az ünnepeket még szerette volna otthon tölteni, ezért nem jelent meg a börtönben. Az émászos nála is "bemérte" a szabálytalanul bekötött fogyasztókat: egy darab villanykörtét és a televíziót, majd kiszabott kétszázezer forint bírságot, és a papírt a rendőrök közreműködésével aláíratta az összesen két általános iskolai osztályt elvégzett asszonnyal.
- Behívtak, ujjlenyomatot vettek, majd bilétát tettek a nyakamba valami számmal, és úgy vettek le. Mintha öltem volna.
- Egy évet rám húztak, háromszázezerre büntettek. Nem azért lopom az áramot, mert tolvaj vagyok, hanem mert nincs állásom, nem tudom fizetni a számlát - így egy másik asszony.
- Az áram a legnagyobb hatalom - vág közbe egy harmadik.
- Volt, hogy éjszaka jöttek. Mint a kommandósok. Tizenöt éve minden évben jönnek. Persze fel is jelentgetnek minket a falubeliek - veszi vissza a szót Mónika. A szomszédban, Zsuzsáéknál egyetlen villanykörte ég. Félhomály van így is a bútor nélküli lakásban. Kabátban is érezni a falakból áradó hideget. Őket 147 ezer forintra büntették.
A szolgáltatóknak a legnagyobb problémát az jelenti, hogy megállapítsák, ki és mikortól kezdte lopni az áramot. Ennek bizonyítása büntetőeljárásban bonyolult, hiszen nem számít önmagában bűncselekménynek olyan házban lakni, ahová törvénytelenül van bekötve az áram. Egy neve elhallgatását kérő jogász azt mondja, a szolgáltatók általában nem élnek a feljelentéssel, mert szinte lehetetlen bizonyítani, ki és mikor kötötte be a szabálytalan vezetéket. Az Émász hatékonyan küzdi le a bizonyítási nehézségeket: a sajókazai rendőrökkel együttműködve a helyszínen aláíratja a feljelentéshez szükséges papírokat azzal, akit otthon talál.
A büntetőeljárás során egyiküknél sem merült fel - bár legtöbbjük alig tud írni-olvasni -, hogy jogi segítséget kapjon. - Ha valaki ellen eljárás indul, automatikusan rabosítják, formálisan ebben a folyamatban tehát nincs hiba - magyarázza Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság vezetője, miért van szükség áramlopásnál ujjlenyomatot venni, arcképet készíteni. A büntetőeljárásokban azonban lehetőség lenne a rászorultságra hivatkozva személyes költségmentességet kérni, kirendelt védőt igényelni. Más kérdés, hogy a jogvédő szervezet adatai szerint a személyes költségmentesség és az ahhoz kapcsolódó ingyenes ügyvéd lehetőségével alig élnek, mert a magukat védeni képtelen embereket nem világosítják fel megfelelően erről a jogukról. Sokat elárul, hogy az eljáró hatóságok köréből az elmúlt 15 évben senki nem akadt, aki a jog szerint járó segítséget az áramlopással vádolt romáknak felkínálta volna.
Az adósságkezelési szolgáltatás, amely negyvenezer lakos feletti településeken az önkormányzatok kötelező feladata, 2003-ban jelent meg a szociális törvényben, arra válaszul, hogy tömegessé vált a díjhátralék-probléma. Ahol ennél kevesebben laknak, ott a képviselő-testület szavaz arról, biztosít-e ilyen szolgáltatást lakosainak. Sajókaza lemondott erről a feladatról.
Derdák Tibor, a helyi középiskola igazgatója igazságtalannak tartja, hogy ilyen programban részt vehet a győri szegény, de a sajókazai nem. Húsz éve dolgozik iskolaszervezőként, szociológusként roma közösségekkel, korábban Baranyában, két éve pedig Borsodban. A kikötött villanyórák problémája még őt is megdöbbentette. "Az áramlopás törvénytelen és életveszélyes. Megdöbbentő, hogy csak itt úgy ezer ember él így. Soha munkájuk nem lesz, de mégis szeretnék biztosítani, hogy otthon, a gyerekeiknek legyen világítás. Szeretnék, hogy ne legyenek kizárva az egyetlen szórakozásból, a televíziózásból. Az lenne tisztes szegénység, ha gyertyával világítanának? Nem lehet 2008-ban a kincskereső kisködmön szintjére visszasüllyedni. Ezzel nem azt mondom, hogy lopni szabad. De valami nagyon nincs rendben, ha a fél falut azért fenyegeti börtön, mert egy kis fényt akar."
Az első közös fellépés
Sajókazán működik a Dr. Ámbedkar Gimnázium (második esély iskola, hátrányos helyzetű roma gyerekeket juttat érettségihez, akik a középfokú oktatásba be sem kerülnek). Az iskola fenntartója a Dzsaj Bhím egyházi szervezet. A név a világ legnagyobb létszámú hátrányos helyzetű csoportjának, az Indiában élő dalitoknak az emberi jogi mozgalmára utal. A dalitok egykori sorsa sok rokonságot mutat a romák mai helyzetével: évszázadokon át éltek mélyszegénységben, ugyanúgy sújtotta őket a kitaszítottság, a gyerekeket szegregált iskolákban oktatták. Hasonlóképpen nem jutottak minőségi oktatáshoz, mindaddig, amíg dr. Ámbedkar vezetésével 1956-ban meg nem vívták a maguk forradalmát az emberi jogaikért. Az akkori analfabéta dalitok unokái ma már tömegesen járnak egyetemre, és néhai tanítójuk intelme alapján: "tanítanak, lelkesítenek, szervezkednek". Tavaly óta már Sajókazán is. A gimnáziumban mindennapos vendégek az indiai, buddhista fiatalok, októberben az ő tanácsuk alapján önsegítő asszonygyülekezet alakult. Hetente egyszer, szombat délutánonként ülnek össze, hogy a megoldandó kérdésekről beszélhessenek. Eleinte csak a megszokott panaszaikat ismételgették. Már úgy a nyolcadik összejövetel lehetett, amikor az egyik asszony gondolt egy nagyot, és elhozta a bíróságtól kapott papírját az áramlopásért kiszabott börtönbüntetésről. Végre a mindannyiukat érintő legsúlyosabb probléma került felszínre. A decemberi önkormányzati közmeghallgatáson az asszonycsoport nyomására a polgármester megígérte a cigánytelep egyik utcájának rendbetételét. Ez volt az első közös fellépésük. (Ó. M. D.)
