Számos olyan lecsúszó település van az országban, mint Bácsalmás, ahol már nyolcszázezer, egymillió forint körüli összegért lehet nagy alapterületű, régi házat vásárolni. A nagyvárosokba költözött fiatalok örülnek, ha ennyi pénzt kapnak a szülői házért. Élelmes emberek olcsón felvásárolják az ingatlanokat, ahová szociálpolitikai támogatásra jogosult, rendszerint népes családokat költöztetnek.

Az állami szociálpolitikai támogatás összege három gyermek esetében 3,8 millió, négy gyermek esetében 4,6 millió forint. Ismeretes, menynyi csalás történik az új építésű lakások esetében e szocpol-támogatásokkal: gyakran csak tessék-lássék rakják össze az épületeket, esetenként még maltert sem tesznek a téglák közé, hogy később, miután a bank ellenőre jóváhagyta a támogatás kifizetését, könnyebb legyen visszabontani és az anyagot újrafelhasználni. A régebben épült lakóingatlan megvásárlása esetén az új ingatlanokra kifizethető támogatásnak csak a fele jár - ezért nevezik ezt "félszocpol"-nak. E forma esetében is sok a viszszaélés - ha azonban a támogatást közvetítő bankok vagy a pénzt nyújtó állam képviselői hatékonyabban ellenőriznék az ingatlanokat, illetve követnék a támogatott családok sorsát, a folyósított összegek elpocsékolása megelőzhető lenne.

Bácsalmáson Tanács Róbert háziorvos és Tóth Árpád önkormányzati képviselő írta le nekem a "félszocpol"-lal kapcsolatos visszaélések technikáját. Eszerint az összejátszásban általában szerepel egy társaság - az uzsorakölcsön működéséhez hasonlóan rendszerint egy erőszakos, fenyegetően fellépni képes család -, amely mozgatja a szálakat. Felhajtja és megvásárolja az olcsó ingatlanokat, keres olyan rászoruló nagycsaládokat, amelyek még nem vették igénybe a szocpoltámogatást. Eléri, hogy a banki értékbecslők, hitelminősítők igazolják, hogy az érintett ingatlan értéke a piaci ár négy-ötszöröse, továbbá keres olyan ügyvédeket, akik - noha tisztában vannak vele, hogy itt rosszhiszemű eljárásról van szó - megírják és ellenjegyzik a szerződéseket. Egy neve elhallgatását kérő bácsalmási vízvezeték-szerelő elmondta, felületes felújításokat is végeznek az épületen: például látszólag fürdőszobát létesítenek - de gyakran a vizet sem vezetik be a házba, csak kádat, mosdót, csaptelepet raknak föl átmenetileg, hogy a banki értékbecslő lefényképezhesse.

A népes családok betelepülése gyakran okoz feszültséget a helyi társadalomban, bár annak örülnek is, hogy így nem fogynak el a gyerekek a helyi iskolából. A betelepülők többségének nincs képzettsége, munkahellyel viszont többnyire a korábban ott lakók sem rendelkeznek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a "félszocpol" igénybevételéhez önerőt is fel kell mutatni. Az itt mozgósított családoknak nincs megtakarított pénzük, ezért hitelt vesznek föl a bankoktól. A kölcsönt általában megkapják - noha egy szigorú jövedelemvizsgálat ezt kizárná -, viszont gyakran nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Ezért egy-két év múlva a bank elárverezheti a fejük fölül az állami segítséggel megszerzett lakást. (Az állami támogatást amúgy sem ők kapják meg, hanem a nyerészkedők, akik a feltornászott áron eladták nekik az ingatlant.) A támogatni kívánt rászorulók így egy-két év után az utcára kerülnek, az árverésen pedig - jellemzően a tényleges piaci ár feléért, 400-500 ezer forintért - ugyanaz a lakásmaffia-csoport szerzi meg újra az ingatlant, amely korábban eladta nekik 4-5 millióért - és kezdődik a folyamat elölről.

Nehéz kideríteni, hogy melyik állami szervezetnek kellene őrködnie e támogatási forma törvényes felhasználásán. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz irányít - de ott semmit sem tudnak a kérdésről, ezért az Önkormányzati Minisztériumba küldenek. Kiderül, valóban ez a minisztérium köt szerződést a támogatást folyósító bankokkal, de a pénz a Magyar Államkincstár közvetítésével hagyja el a költségvetést. A Magyar Államkincstárnál adatokkal is szolgálnak: 2007-ben összesen 51 milliárd forint lakáscélú, közvetlen támogatást fizettek ki a magyar adófizetők pénzéből 38 ezer szerződésre. A "félszocpolra" ebből több mint 10 milliárd forintot. Összesen 21 különböző bank közvetíti az állami támogatást.

2008 előtt a magyar állam feltétel nélkül megbízott a támogatást közvetítő bankokban. Tényleges ellenőrzési lehetősége csak 2008. január 1-je óta van a Magyar Államkincstárnak afölött, hogy hová kerül a lakástámogatásra szánt pénz. Azóta a kincstár felülbírálhatja a bankok által kötött szerződéseket, amelyeknek körülbelül 10 százalékát tudják megvizsgálni - eddig 330 millió forint jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetéséről döntöttek.

Ha valaki nem tudja visszafizetni a támogatás mellé fölvett banki hitelt, akkor a banknak joga van elárverezni a jelzáloggal terhelt házat - ezt mind a Magyar Államkincstár sajtószolgálata, mind Jauernik István, az Önkormányzati Minisztérium szakállamtitkára, a novemberben alakult Nemzeti Lakásügyi Tanácsadó Testület elnöke megerősíti. Így nem zárható ki a szervezett visszaélések sorozata sem. Jauernik István szerint nehéz megfelelő jogi szabályozást létrehozni: nem korlátozható senkinek a szabad költözési joga; nem lehet kizárni bankokat a támogatásközvetítés lehetőségéből. A szakállamtitkár személy szerint jobban bevonná az önkormányzatokat a folyamatba, sőt azt is támogatná, hogy ne a bankok, hanem az önkormányzatok közvetítsék a lakástámogatást. Egyelőre úgy tűnik, Jauernik István kisebbségben marad szándékával. Azt azonban mindenképpen szeretné elérni, hogy a közvetítő bankokat is tegyék felelőssé és érdekeltté a támogatási ügyletek ellenőrzésében.