Ha már nincs kit kivel vegyíteni
Külön ballagtatás, külön étkeztetés, értelmi fogyatékossá nyilvánítás, "c" osztályok és "c" iskolák. A rendszerváltás után szociológusok, oktatáskutatók egyre hangosabban beszéltek arról, hogy az egyébként is súlyos gondokkal küszködő közoktatásban a cigány gyerekeknek speciális hátrányokkal kell megküzdeniük. Legtöbbjük analfabétaként vagy félanalfabétaként kerül ki az iskolából, esélyük sincs középiskolába, egyetemre jutni. A kilencvenes évek elején az állami oktatáspolitika tehetetlen volt, a Soros Alapítvány vállalta fel azt a missziót, hogy változásokat indít el a roma gyerekek iskolai hátrányainak csökkentése érdekében. Támogatták a Gandhi Gimnázium megalapítását, és 1999-ig olyan programot finanszíroztak, amelyben a roma tanulóval külön foglalkozó tanár (mentor) többletmunkájáért diákjával együtt is közös ösztöndíjban részesül.
Az első komolyabb állami beavatkozást első oktatási minisztersége idején a szabad demokrata Magyar Bálint kezdeményezte: bevezette a felzárkóztató normatívát. Csakhogy ennek hatása a kormányzati szándékkal ellentétesen alakult: tömegesen jöttek létre ugyanis a felzárkóztatónak hívott, de valójában elkülönített cigány osztályok. A hibás döntést felismerve, második minisztersége idején a felzárkóztató normatívát megszüntette, és az elkülönítés anyagi "jutalmazása" helyett bevezette az együttnevelés ösztönzését, azaz az integrációs normatívát, amely jelentős többletpénzt juttat azoknak az iskoláknak, amelyek vállalják az elkülönítés felszámolását. Közben 2003-ban hatályba lép az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény.
A szülő óriási áldozatokra képes, hogy gyerekét jó színvonalú iskolába járathassa. Anyagi áldozatot vállal, ha kell, átjelenti a gyerekét a városban lakó rokonhoz, még akkor is, ha órákig tart az utazás a messzi, de jobb oktatást nyújtó iskolába. Az elszegényedő vagy már gettótelepülések iskoláit nemcsak a középréteghez tartozó szülők, hanem a jobb tanárok is elhagyják, kerülik. A 2000-ben, majd 2006-ban készült PISA-felmérés azt jelezte, hogy Magyarországon óriási különbségek vannak az iskolák között. Ez azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek rossz minőségű oktatást nyújtó iskolákba koncentrálódnak, ahol nincs sok esélyük a továbbtanulásra. A 2002-ben elindult oktatási reform egyik legfontosabb céljaként ennek az igazságtalanságnak a felszámolását jelölték meg. A hátrányos helyzetű és roma gyerekek integrációjáért felelős miniszteri biztos hivatala kidolgozta az Integrációs pedagógiai programot és ehhez kapcsolódóan a képességkibontakoztató és az integrációs normatíva feltételeit. 2003-tól kezdődően ennek megfelelően az iskolák feltételekhez kötve ezt a két új normatívát igényelhetik.
A társadalmi támogatottság hiánya miatt a szegregáció felszámolása hosszú ideig fog tartani. Az iskolákat fenntartó önkormányzatok nem mernek szembemenni a többség akaratával. Nagyon ritkák a kivételek. Hódmezővásárhely, Nyíregyháza és Szeged három olyan város, ahol a polgármesterek bezáratták cigány iskoláikat, és a tanulókat szétosztották a város több iskolája között. E módszer lenne mindenhol a legcélravezetőbb. Oktatáskutatók régóta állítják, hogy a roma és nem roma gyerekek számára ez lenne a legjobb. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az eltérő szociális háttérrel rendelkező gyerekeket - az integrációs pedagógiai rendszer segítségével - együtt tanítani jó befektetés. A roma tanulók teljesítménye így jobbá válik, és ha az integrációt megfelelő pedagógiai támogatás kíséri, és nem húzzák le a többieket. Ráadásul az alkalmazott modern pedagógiai módszerek javítják a tanulók önértékelését, függetlenül etnikai hovatartozásuktól. Az integráció emellett jelentősen növeli a romák társadalmi elfogadottságát a nem roma tanulók körében.
Az előző kormány oktatási vezetése azt gondolta, a helyi konfliktusok vállalásához az integrációs normatíva olyan anyagi ösztönzőt jelent (háromszorosa volt a képességkibontakoztató normatívának), amiért már megéri a településen vegyíteni a különböző gyerekeket. Érdekeltté válik az iskola, hogy az integráló pedagógiai programban részt vegyen. A fenntartó önkormányzatok szegénysége miatt viszont ezeket a pénzeket gyakran nem oktatásra, hanem csatornázásra, útfelújításra fordították. 2007-től a "csalások" megszüntetése érdekében az integrációs és a képességkibontakoztató támogatást csak célhoz kötötten lehet igényelni.
Nem csak az az iskola szegregál, amelynek fenntartója fél a többségtől, és jogsértő módon elkülöníti a gyerekeket. Ez a helyzet "spontán" módon is előállhat, ha a településről már rég elköltöztek a tehetősebbek, és az iskola körzetébe csak roma gyerekek tartoznak. Ezekben az iskolákban nincs kit kivel vegyíteni, mégis kevesebb pénzhez jutottak, mert nem igényelhették az integrációs támogatást. Miközben ugyanakkora, vagy relatíve nagyobb pedagógiai munkát valósítottak meg - ez volt a kettős támogatási rendszer legfőbb kritikája.
Bár ennek ellensúlyozására lehetőségük volt ezeknek az intézményeknek uniós pénzekre pályázni, a minisztérium mégis úgy döntött, szükséges változtatni a finanszírozáson. Az uniós források egyszeri segítséget jelenthetnek, a költségvetési finanszírozás megújítása viszont rendszerszinten képes változtatni az eddigieken.
A cél: ne büntessék azokat a településeket, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya magas. Minden évben miniszteri rendeletben szabályozzák az igénylés rendjét, az esélyegyenlőség elősegítését évről évre az élethez igazíthatják. Álláspontjuk szerint a szegregációt nem az fogja visszaszorítani, hogy az integrált oktatásért több pénzt kaphatnak az iskolák a gyerekek után. Az iskolákat a körzethatárok szigorú meghatározása (a településen élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók arányához kell idomulnia), illetve a szigor jobban motiválja.
Csak abban az esetben juthat hozzá az esélyegyenlőséget támogató forrásokhoz az intézmény, ha garantáltan egyenlő esélyeket biztosítva szervezi meg az általános iskolákat, osztályokat. A szigort az Oktatási Hivatal jogosítványainak kiterjesztése jelenti, amely így nemcsak a törvénysértést hivatott megállapítani, hanem hatósági jogkörrel is rendelkezik immár: akár büntetést is kiszabhat a jogsértő intézményre, sőt akár be is zárathatja azt. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és tanulók után a jövő évtől az óvodai és általános iskolai pedagógusok bérkiegészítést kapnak, persze csak akkor, ha alkalmazzák a kooperatív tanítási technikákat vagy a drámapedagógiai módszereket.
