El kell menni
Egyetlen pont van, amelyről nagyon messzire rugaszkodna. Ez az otthon. Minden békesség és meghittség legfontosabb támaszpontja, egyben a vágyak kilövőállomása. Ha pénze volna és ideje, csakis utazna a magyar. Mindegy is, hogy hová. Mint akit idáig fogságban tartottak. Csak el, ki, messzire. Éppen egy évvel Schengen után végképp érzi a szabadság ízét. Indulni, messzire. Hogy aztán - vissza.
Most alig mozdul, bár már kicsit többet, mint nemrég. Keveset nyaral, nem túl hosszú ideig, főként nem túl sokszor. Messze még az ideális állapot, amely minden évszakban megadna legalább egy szabad hetet, annyi időt, amennyire érdemes már becsomagolni, elindulni. Most még nem megy messzire az sem, aki elindul. De legalább eljut a tengerhez. Horvátország az utazási örömök új forrása.
A másik nagy ábránd a kertészkedés. Néhányaknak talán majd összejön: elutazni jó messzire, ott elővenni a metszőollót és rendbe tenni a trópusi-buja kertet.
Három óra szórakozás
Saját becslése szerint az átlagos magyar egy átlagos hétköznapon átlagosan három, egy átlagos hétvégén pedig négy és fél órán keresztül csinál azt, amit akar. Legtöbbünk számára az az igazi kikapcsolódás, ha otthon lehetünk családunkkal. Ez persze főleg a családalapítás környékén válik jellemzővé, az azt megelőző életszakaszban inkább valami nyilvános helyen, barátokkal érezzük magunkat a legjobban. Ezzel együtt is a magyarok időtöltése nem mondható túl változatosnak: a felsorolt 31 tevékenység közül átlagban 13-ról mondták azt, hogy soha nem szokták csinálni.
Elsősorban a fiatalok azok, akiknek az a fontos, hogy nyilvános helyen legyenek: szórakozóhelyen, kocsmában, moziban, bevásárlóközpontban. Az értelmiségieknek a kultúra befogadása az igazi kikapcsolódás: kiállítás, színház, komolyzenei koncert, könyvek. Vannak a bütykölők: a barkácsolók, kézimunkázók inkább az idősebbek közül kerülnek ki, szemben a fiatal játékosokkal, akik a számítógépes vagy társasjátékok bolondjai.
De legalább ennyire fontosak a lehetőségek is. A városiak gyakrabban járnak nyilvános vagy szórakozóhelyekre, és ott gyakoribb a kulturális program is. A barkácsolás, a kézimunkázás, a kertészkedés pedig a falusi környezetben a leggyakoribb. És persze a pénz is számít. Minden második honfitársunk a "piszkos anyagiakkal" magyarázza, hogy bizonyos dolgokat nem csinál, pedig lenne hozzá kedve. A legtöbben utaznának, ha lenne rá pénzük.
Lehetőségek ide vagy oda, úgy tűnik, a tévé előtt mindenki egyenlő: szinte az egész ország naponta nézi a közvetített képet, sőt bő egynegyedüknek eleve ez jelenti a szórakozást. A legtöbbnek azonban valamilyen társasági esemény jut az eszükbe a szó hallatán. Talán mondani sem kell, hogy erre leginkább a fiataloknak jár az agyuk, az idősebbek már inkább csak a tévére tudnak gondolni.
