A sztrájkok legfőbb oka: a zűrzavar
Egészségügy, oktatás, közlekedés. Ezek a sztrájkzóna fő ágazatai. A vasút vagy a BKV esetében az évtizedek óta megoldatlan problémák - nyomott bérek, rossz munkakörülmények - mellett megterhelték a munkáltató és a munkavállalók közötti viszonyt azok a sorozatos leleplezések, amelyekből szintén az derült ki: mégiscsak van mit a tejbe aprítani. Befolyásolja például a BKV-s alaphangulatot a 4-es metró hektikus építése, illetve felfoghatatlanul magas ára. Ehhez kapcsolódik a botrányos ügyek sokasága, például a milliárdos tanácsadások körüli simlik.
A médiában gyakran szereplő szakszervezeti vezetőkről (Gaskó István, Cser Ágnes, Kerpen Gábor) azt szokták mondani, hogy nyíltan politizálnak, s egy-egy párt szekerét tolva törnek a politikai karrier irányába. A dolog nem ilyen egyszerű, miközben van benne valami.
A hazai sztrájktörténetben élenjáró Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete 58 fővel alakult, s Gaskó István volt az első középvezető, aki belépett a MÁV-ból. Gaskó akkoriban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alelnökeként Petrasovits Anna oldalvizén a parlamentbe igyekezett. Nem volt veszélytelen ez a szerepvállalása, a vasúttól például majdnem kitették a szűrét. A választások után lett a VDSZSZ vezetője, s így már munkajogi védettséget élvezett. Politikusalkat, jellemezte őt egy hozzá közel álló személy. Tud hatni az emberekre, s pontosan érti, hogy másként kell megszólalni a beszélgetős rádióban, mint a hírműsorokban. Kérlelhetetlen, kemény vezető. Pályafutásának mélypontja az, amikor Takácsy Gyula MÁV-elnök 1999-ben arra kérte, Sipos István vezérigazgató halála után a temetés napjáig függesszék fel a sztrájkot. Gaskó tiltakozott. A munkáltatót nem érdekli a vasutasok sorsa, ezért nem hagyhatják abba munkaharcukat "megrendülésük ellenére sem" - közölte.
A Gaskó-féle harcmodornak van más jellegzetessége is. Fölfedezte, hogy nem feltétlenül a szervezettség számít. Az erős érdekérvényesítő képesség abban rejlik, ha a kritikus pontokon bénítják meg a vasút működését. Ha a jegykezelő sztrájkol, attól még megy a vonat. A műszaki felülvizsgálónak kell beszüntetnie a munkát. S akkor a mozdonyvezető hiába akar elindulni.
A sztrájkról tudjuk, hogy végső munkajogi fegyver, s a károkozó képesség összefoglaló neve. Ennek megfelelő komolysággal kellene kezelni. A legutóbbi BKV-sztrájk hatmilliárd forintjába került a nemzetgazdaságnak. Ez harmada annak a 18 milliárdnak, amit a főváros a kormánytól kért a BKV gondjainak enyhítésére.
Sokfelől hangzik el, hogy a sztrájktörvényt is renoválni kellene. A hőskorban (1989-ben) alkotott jogszabály arra törekedett, hogy minél több szabadságot adjon a munkavállalónak. A jogalkotó szabályozta ugyan a sztrájk meghirdetésének rendjét, de ezt újabban minden különösebb következmény nélkül át lehet hágni. Sok a gond például az elégséges szolgáltatás kérdésével. A törvény azt írja elő, hogy erről a feleknek meg kell állapodniuk. Ez egyre többször hibádzik. A bíróság általában a sztrájkolók mellé áll, ami nem baj. A baj az, hogy a BKV-sztrájk előestéjén a főváros 50, a BKV-s szakszervezetek 3 százalékban gondolták az elégséges szolgáltatást. Így nem lehet megállapodni. Nem tisztázott, mikor jogos és mennyire erkölcsös a sztrájk. S mi az a közösségi érdek, amelyet nem szabad megsérteni.
A fő gond a bizalmatlanság és a szétszabdaltság. A tagoltság, illetve az eltérő ideológiai kötődések és személyi érdekek miatt a nagy egységszakszervezetek létrejöttére semmi esély. Szembetűnő a szellemi kiüresedés is. Alig van képzés, a szakszervezetek többségének nincs erős szakértői bázisa. Vélekedések szerint egyes szakszervezeteket ma már csak az különböztet meg a civil szervezetektől, hogy ha kedvük tartja, sztrájkolhatnak.
Teljesen jó példa erre a mostani vasutas- és repülőtéri sztrájk.
A december 10. óta sztrájkoló szakszervezetek vezetői petíciót adtak át a nagykövet képviselőjének, kérve, hogy ösztönözze a Budapest Airport német menedzsmentjét az európai munkajogi szabályok betartására és a konstruktív tárgyalásra. Szintén tegnap, Ferihegy 1-en az ott működő vendéglátóegységek és üzletek alkalmazottai demonstráltak, sokan szintén családostul. A szakszervezet elnökének petíciót adtak át, amelyben arra kérték, hogy mihamarabb egyezzenek meg a BA Zrt. vezetőségével, sokuk megélhetését veszélyezteti ugyanis, hogy a sztrájk miatt nem tudják felvenni a munkát.
