Két-háromszor nagyobb esélylyel fogják el az autótolvajokat, betörőket és rablókat Budapest egyes külső kerületeiben, mint a belvárosiakban. Még roszszabb a helyzet azokban a városrészekben, ahol gyakoriak az állami ünnepek, tüntetések, amelyek rendjének fenntartásában az egyenruhások mellett a nyomozókat is nagy számban beosztják. Amíg a nyomozó a Molotov-koktélok dobálóit figyeli, senki nem üldözi a betörőket, rablókat, szatírokat.

Akkor most milyen ügyben kellene nyomozni?

Nyilvánvaló, hogy a betörők, rablók és autótolvajok azokat a kerületeket látogatják előszeretettel, ahol fele-harmadakkora a lebukás esélye, mint máshol. Ezért, ahol eddig rossz volt a közbiztonság, még rosszabb lesz, és idővel ott is rosszabbra fordul a helyzet, ahol ma még jónak mondható.

Az évek óta súlyos létszámgondokkal küzdő Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője szerint pusztán a nyomozók számának növelésével a probléma nem orvosolható. Tóth Gábor vezérőrnagy lapunknak azt mondta, hogy ezért határozta el a budapesti bűnügyi rendőrség átalakítását. Budapest rendőrfőkapitányai közül már többen próbálkoztak ezzel, de különböző okok miatt eddig valamennyi hatékonyságnövelő szervezeti változtatás az íróasztalfiókban maradt.

Miként arról egy kiszivárgott dokumentum alapján nemrég lapunk hírt adott, januártól vagy februártól Budapesten a betöréseket, az eddig a kerületek hatáskörébe tartozó rablásokat (a pénzintézetek sérelmére elkövetett és a fegyveres rablásokat már ma is a BRFK központi rablási osztálya nyomozza) és a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekményeket (autólopás és feltörés) regionális rendszerben nyomozzák.

- Ez a három bűncselekményfajta alkotja a fővárosban ismertté vált bűnesetek háromnegyedét, és ezek irritálják az embereket a leginkább - magyarázza Tóth Gábor, miért ezeknek a bűntényeknek a felderítését központosítja. - Budapestet bűnügyi szempontból öt régióra osztottuk. Az egy régióhoz tartozó kerületi kapitányságok egyike felel majd a rablások nyomozásáért, a másik a betörésekért, a harmadik gépjárműbűnözésért. Minden régiónak lesz egy főkapitányi megbízottja, aki a már regionális hatáskörbe sorolt bűncselekmények nyomozásának koordinációjáért felel.

A fentiek miatt sokan a kerületi kapitányok jogainak csorbításával vádolják a főkapitányt.

Tóth Gábor szerint a változtatások nem csorbítják a kapitányok jogait, és a nyomozóknak sem kell egyik kerületből a másikba költözniük. Az ő szempontjukból annyi változik csupán, hogy a többségüknek ezentúl nem kell majd "ezermesternek" lenniük, kevesebb üggyel kell foglalkoznia alaposabban. A budapestiek ellenben egy - reményei szerint - lényegesen hatékonyabb rendőrséget kapnak az átalakítást követően.

- Az elmúlt négy-öt évben Európa legtöbb országában átszervezték a rendőrség bűnügyi szolgálatát, és az átszervezés kivétel nélkül mindenütt centralizációt jelentett - szögezte le Tóth Gábor. - Berlintől Varsóig, Prágától Pozsonyon át Bécsig mindenütt regionális szervezeti rendben dolgozik a bűnügyi rendőrség. Mindenütt akkora régiókat hoztak létre, amekkorát a helyi bűnözés mértéke és összetétele megkívánt.

A bűncselekmények többségét elkövető betörő- és autó-tolvaj-bandák, és rablók Budapesten is viszonylag jól körülhatárolható területen mozognak, igaz, nem a kerülethatárok között. Tóth Gábor elismerte: a kerületi kapitányságok eldugják egymás elől a fontos információkat, hogy ha egyszer majd összeáll a kép, ők arathassák le a babérokat, ne a szomszéd kapitányság. Nemcsak a bűnözők elfogása a fontos számukra, hanem a statisztika is.

Egy budapesti lakos számára ez a gyakorlat nyilván elfogadhatatlan, a rendőrkapitányok szempontjából azonban logikus: ahol nem teljesítették a statisztikai elvárásokat, ott elvileg repült a főkapitány. Tóth Gábor szerint azonban ezt a "fenyegetést" egyszer váltotta be csupán egy korábbi vezetés, ezért túlzás a rossz szakmai együttműködést ezzel magyarázni.

Budapesti főkapitány öszszességében - és a hasonló adottságú európai fő- és nagyvárosokkal összevetve jónak tartja a közbiztonságot és a rendőrég teljesítményét. Hangsúlyozta, hogy a központi egységek (amelyek csak egy-egy bűncselekményfajtában nyomoznak, például csak gyilkosságba, vagy csak kábítószeres ügyekben) lényegesen sikeresebbek a kerületi kapitányságoknál.

Szinte magától adódik a kérdés: ha a nyomozók specializálódása és a bűnügyi szolgálat regionális átszervezése Európa legtöbb nagyvárosában javította a rendőrség hatékonyságát, a magyar rendőrség miért nem követi a példájukat? Tóth Gábor szerint a közigazgatási rendszer nem teszi lehetővé az efféle (szakmailag amúgy nagyon is indokolt), változtatásokat, a rendőrség szervezetének igazodnia kell az ügyészségekéhez, a bíróságokéhoz és az önkormányzati rendszerhez.

Más rendőrségi források szerint azonban a Tóth Gábor által januárban bevezetendő változtatásokat támogató önkormányzati vezetők sem lelkesednének egyöntetűen, s az is kétséges, hogy a rendőrség a bűnügyi szolgálat centralizálása esetén is megkapná-e az évente összességében több százmilliós helyhatósági támogatást, amely viszont nélkülözhetetlen a BRFK működőképességének fenntartása érdekében.

Tóth Gábor bízik abban, hogy az eltervezett változások ellenére a kerületi önkormányzatok továbbra is támogatják majd a kerületi rendőrkapitányságokat, hiszen az önkormányzati támogatás célja eddig is épp a helyi (kerületi) rendőrök munkájának segítése volt, nem lesz ez másként a jövőben sem.