Ezeket a sorokat a garázdaságért és lopásért másfél évre ítélt, 19 éves Balogh Márió írta a fiatalkorúak szirmabesenyői büntetés-végrehajtási intézetében, ahol a fogvatartottak az elmúlt napokban azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást a karácsonyról.

A Miskolc határában található épületről messziről látszik, hogy mire való. Ablakain rácsok, betonkerítésén, s körben a falain szögesdrótok - még a sportpálya sem olyan levegős tágasságú, mint a kinti világban. Azt hinné az ember, hogy a fiatalkorúak börtöne lazább vagy oldottabb, mint a felnőtteké - ám odabent szigorú, militáns börtönmiliő fogadja a látogatót, felfegyverzett őrökkel, pattogó vezényszavakkal, mindig bezárt folyosóajtókkal, újra és újra fölhangzó kulcszörgéssel.

Több mint száz fiatalember tölti itt a büntetését. Az utcán hétköznapi tinédzsereknek néznénk őket, de itt idősebbnek látszanak. Talán az egyenruha teszi, a katonás rendben való közlekedés az őrök állandó felügyelete mellett. A fiatalok huszonegy éves korukig raboskodnak a fiatalkorúak börtönében, ha addig nem telik le a számukra kiszabott idő, akkor felnőtt intézetbe helyezik őket. A fiatalkorúak börtönében azonban komoly szakmai munkát végeznek annak érdekében, hogy a fiúk lehetőleg ne kerüljenek vissza a rácsok mögé.

Balogh Márióval abban a teremben ülök le beszélgetni, ahol az elítéltek az egyik személyiség-fejlesztő és agresszió-csökkentő célzatú foglalkozás keretében bábukat gyártanak. A falon kész bábokat látok, köztük egy ördögöt, egy Don Quijote-figurát, meg egy kalapos, furcsa alakot, akinek körszakálla van, de kislányos copfja. A pszichológus számára ezek a bábuk üzeneteket közvetítenek: a készítőjük lelkivilágát tükrözik vissza, így segítséget nyújtanak az elítéltek személyiségének megértéséhez.

Márió Miskolcon fodrász szakmunkásként végzett, másfél évig dolgozott a szakmájában, úgyhogy idebent is ő gondozza mindenki haját. Dolgozik a konyhán is, a társaival ő szokta szétosztani az ebédet: ma tojásleves lesz és rakott kelkáposzta. Mosolygós szemű, vidám fiú, aki azt magyarázza: azért került ide, mert a barátnője védelmében verekedett. Ez önmagában csak garázdaság lett volna, de közben eltűnt egy táska is - Márió nem tudja, hogyan -, így lett garázdaság és rablás az ügyből. A börtönbüfében egy kabalafigurát vett a barátnőjének karácsonyra, meg harminc szál művirágot, merthogy a barátnője éppen harmincéves. Márió szerint a börtönben az a legrosszabb, hogy "nem lehet kimenni".

"Pár évvel ezelőtt még fiatal 14 éves voltam amikor December 24.-én ünnepeltük a karácsonyt. Eggyüt öltöztettük fel a karácsonyfát. Anyukám húgom és én. Apukám többezer km-re volt tőlünk Amerikában dolgozott, így nem tölthettük eggyüt az ünnepeket. Most a telefonba anyukám mindig azt mondja hogy a karácsony úgyan olyan nap mint a töbi. Az anyukám csak meg akar nyugtatni, mert tudjuk, hogy a Szentestén együtt van az egész család. Most, hogy nemlehetek velük már tudom, hogy az a karácsony volt a legszebb - még akkor is ha apukám nem jöhetett haza hozzánk."

Ezt a miskolci Csóka István írta, aki öt évet kapott sorozatos lopásért. Tizenkét éves volt, amikor az apja tetőszigetelőként Amerikába ment dolgozni, a családtagok pedig hiába próbáltak kijutni hozzá, nem kaptak vízumot. Csóka István drogozni kezdett, majd lopni - kábítószerre kellett a pénz. Januárban lesz huszonegy éves, nem sokára szabadul. Szeretne hegesztő lenni, mert azt hallotta, azok jól keresnek. Ő készítette a falon függő Don Quijote-bábot, csakhogy az nem La Mancha lovagja, aminek én néztem, hanem Abraham Lincoln amerikai elnök. Csóka István azt mondja: a bábu az apjára és Amerikára emlékezteti.

Találkoztam olyan elítélttel is, aki nem akart karácsonyi fogalmazást írni. A húszéves Vadász Ervin ezt azzal indokolta, hogy ő árva gyerek, apja, anyja régen meghalt, így nem volt egy rendes karácsonya sem.

- Csak a börtönkarácsonyra emlékszek, arról meg minek írjak? - kérdezi, majd megmutatja a saját bábját a falon.

Az a kalapos figura az, amely hozzá hasonló bajuszt és körszakállat visel. Arra a kérdésemre, hogy miért van copfja, Ervin azt válaszolja: mert ez indiános báb, ezért van hosszú haja, amit ő maga font be. Miért éppen indiánt készítettél, faggatom tovább, mire az alacsony, csöndes fiú - aki rablás miatt került börtönbe négy évvel ezelőtt, s jövőre szabadul - elmosolyodik:

- Mert az indiánok megvédik a többi embert, hogy ne bántsák őket.

A húszéves Horváth Zsolt két évet kapott rablásért. Ő készítette az ördög bábját. Meg is mutatja, leveszi a falról, és a kezére húzza. Arra a kérdésemre, hogy mit akar ez az ördög csinálni, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cigándra való fiú olyasmit válaszol halk, érzelemmentes hangon, hogy meghűl ereimben a vér:

- Ölni.

Majd hozzáteszi: az ördög még nem tudja, hogy kit és hogyan akar megölni. Aztán vigyorogva fürkészi az arcomat, mintha a szavai által kiváltott hatást akarná lemérni rajtam. Az általa elkövetett bűncselekményekről azt mondja, hogy már megbánta, amit tett, mert "idebent egy nap is túl sok". A karácsony említésére pedig csak a vállát vonogatja:

- Jó volt odahaza - néz a szemembe -, mert olyankor együtt voltunk a családdal, ettünk, ittunk, diszkóztunk. Ja, és egyszer kaptam egy öreg Ladát karácsonyra. De sajnos hamar összetörtem.

Minden másképp működik, mint odakint

A szirmabesenyői börtön parancsnoka, a harminchárom éves Szitka Szabolcs alezredes szerint az itteni börtönvilággal kapcsolatban azt a legfontosabb megérteni, hogy minden másképpen működik benne, mint odakint. Összetartó, a normáit keményen követő és betartató, saját becsületkódexszel rendelkező közösség az elítélteké.

- Mindannyian szerepet játszanak - magyarázza -, s ennek az a lényege, hogy idővel mélyen azonosulnak a társadalom részéről feléjük megnyilvánuló megbélyegzéssel. Mivel tudatosan választják maguknak a fekete bárány szerepét, nekünk az a dolgunk, hogy a szakköri foglalkozások, a személyiség-fejlesztő tréningek és speciális célokra kiképzett kutyák segítségével folytatott terápiák révén megértessük velük: csak úgy képesek beilleszkedni a társadalomba, ha tekintettel vannak másokra is, s megpróbálnak normális emberi kapcsolatokat teremteni. A kutyák az elítéltek utasítására hajtanak végre különböző feladatokat, jutalmazásuk, elismerésük módja és mennyisége is a fiatal fogvatartottaktól függ. Így a büntetését töltő fiatal az együttműködés, a másik lénnyel való azonosulás élményét kaphatja és tanulhatja. Ezáltal csökken az énközpontúsága és az agresszivitása.

Szerinte ezek a fiatalok nem csupán bűnösök, hanem áldozatok is.

- Nemcsak a saját életük kudarca, hogy idekerültek - teszi hozzá -, hanem a családjuké, az őket nevelő oktatási intézményeké és az egész társadalomé.

Ezt hangsúlyozza Czenczer Orsolya is, a budapesti Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa, a fiatalkorú bűnözés szakértője.

- Nem akarom mentegetni őket, hiszen nem ártatlan angyalkák - mondja -, de azt hiszem, kilencven százalékban nem ők a felelősek azért, hogy börtönbe kerültek.

Ezek a fiatalok olyan családokból jöttek, amelyek nem adtak számukra pozitív mintát. Ezért a börtönben nagyon sokat kell velük foglalkozni - teszi hozzá -, hogy a világban meg tudják állni a helyüket. Mi szükséges a velük való nevelői munkához, kérdezem tőle, mire Czenczer Orsolya csak annyit válaszol:

- Idő, pénz és szív. De ha rangsorolni kellene, az utolsót mondanám elsőnek.

Börtönkarácsony