Minden gyerekkel új anya és új apa születik
Egyik éjszaka aztán bekapcsolva maradt a rádió. Hajnalban bemondták, Dömötör napja van. Megsimogatta felesége terebélyesedő hasát, és a baba akkor rúgott először érezhetően. Ez a pillanat volt a Dömötör-keresztelő. Furcsa volt neki a szülőszoba, ahol "több asszony egyszerre viaskodott, hogy megszülje gyermekét". A kisbaba "kész kis arccal, fekete hajjal, gyönyörű volt, Kószáltam a városban, nem találtam a helyemet". Kislánya születésénél már ő volt, aki magabiztosan nyugtatgatta a többieket: a szülőszoba előtt kezüket tördelő, izguló apákat. Aztán kitolták a kislányát, Lilit: "egy vörös hajú, cipófejű kis szörnyeteget, aki ma már városszerte híres gyönyörű nővé lett". Ezután nagyon nehéz idők következtek. Ő csak az anyagi biztonságról gondoskodott, tudta, hogy haza kell mennie, mert jön a fürdetés, de nem vált az élete részévé, hogy gyerekei vannak. A feleségére hárult minden, ami a kicsikkel kapcsolatos volt. Kimerült volt, sírógörcsöket kapott, sokszor teljesen tehetetlen volt, ilyenkor megpróbált segíteni neki, apai szigort felmutatni. "Felismertem, hogy ez nem segít, mert a gyerek nem azt várja, hogy ellene szövetkezzenek. Azt várja, hogy a formálódó személyiségét elismerjék".
Mivel nem töltött elég időt a gyerekeivel, nem találta a helyét a családban, nem talált rá sokáig az apaszerepre. Ám egyszer csak kezdtek jönni a fantasztikus pillanatok, amikor a gyerekek 6-7-8 évesek voltak, és olyanokat mondtak, mint majdnem kész emberekék, akik viszont még "nincsenek kitéve az élet állandó fékező erőszakintézményének", akik még "nem záródnak bele az élet rendszerező kalitkájába."
Mit jelent Makk Károly számára a nagy korkülönbség? Állandó programja van, reggeltől estig. Most éppen diplomáciai tárgyalásokat folytat a különböző családtagokkal a közös karácsonyi ünneplés miatt. Azt is mondja, folyamatos küzdelmet vív a gyerekek érzelmeiért. Hogy elmondjanak neki mindent, ami bántja őket.
"Ők az életem: két hajtóműből álló repülőgép. Ebben a korban az ember már kezdi elveszíteni az érdeklődését, úgy látom, hogy ez egy meglehetősen megkerülhetetlen viselkedés, korosztályomat jellemzi, akár filmrendező, akár hídépítő az ember. Ilyen korban az emberek nagy része keserű. Azon töpreng, mit csinált rosszul, mit kellett volna másképp. Én sem vagyok kivétel, de egy vén apának, akinek ilyen csodálatos gyerekei vannak, minden nap dolga van. Meg kell csinálni a kapcsolatot. Igen, megcsinálni, úgy élni, hogy a kapcsolat erős maradjon. Most éppen abban segíteni, hátországot adni, hogy a fiam keresztülvészelje a gazdasági válságot. Mert az üzleti életben boldogul, és eddig azt hitte, csak felfelé van út, de most megzökkent a szekér. "Papa, problémák vannak" - mondta. Azóta hetente egyszer-kétszer megkérdezi: "Papa, mi van nálatok vacsorára? És akkor főzök neki paprikás csirkét."
Regős Judit, családi tanácsadó, a Szülők Háza program vezetője azt mondja, hogy egyre több idős szülő van. Kitolódott a tanulmányok időszaka: főleg az értelmiségi önmegvalósító nők körében a kiteljesedésnek nem egyedüli módja a gyerekvállalás. Aztán működésbe lép a biológiai kód. Valakinek csak 36-38 évesen kattan be, hogy nincs még gyerekeke. És akkor egy élete egy halála, csak az a célja, hogy gyereket szüljön. Az apákkal teljesen más a helyzet. Ők hosszabb ideig produktívabbak biológiailag. Másképp fogalmazódik meg bennük a gyerek utáni vágy. Nem ritka, hogy valakinek már felnőtt gyereke van, és egy fiatalabb nővel kötött második házasságból születik kisbabája. Ráadásul idősebb korban már nem szoronganak annyira a férfiak, mert legtöbbjük ilyenkorra letett valamit az asztalra.
"Minden gyerekkel új anya, új apa születik" - mondja. Ezért természetes, hogy másképp érez a férfi, aki 30 évesen is apává válik, és később ötvenévesen is. Más a dolgunk a különböző életszakaszokban. A szülő feladata, hogy megtanítsa a gyerekét boldogulni. Mindenkinek arra kell megtanítania a gyerekét, hogy kapcsolatokat teremtsen, szövetségeket alkosson, saját megküzdési stratégiáit ki tudja alakítani - nagyon kibabrálunk velük, ha ez elmarad. És ez nem korfüggő.
(Holnap megjelenő Hétvége mellékletünkben összeállítást közlünk az idős kor átértékelődéséről.)
