Az almaöntő
Bár a nevét itthon alig néhányan ismerik, története valahol mindenkinek ismerős: adott egy tehetséges fiatalember, aki itthon nem találta a helyét, külföldön viszont a világhír várta. Kraitz Gusztáv ötvenhat novemberében hagyta el az országot, azóta Svédországban él, és egyike a legelismertebb aktív művészeknek. 1926-ban született, Diósgyőr számozott (név nélküli) utcáiban telt a gyermekkora. Vasmunkás apja esténként a kommunista adót hallgatta a konyhában, napközben fasiszta eszmékkel tömték fejét az iskolában. A rajztanár felfigyelt tehetségére, 1944-ben felvételi nélkül lett a képzőművészeti főiskola hallgatója. Behívót a háború utolsó heteiben kapott, akkor hazaszökött Miskolcra. Negyvenöt januárjában fegyveres fiatalok állították elő, beszögezett vagonban százak társaságában a Szovjetunióba szállították. Internálótáborba került, úgymond a magyar hadsereg által okozott károk ellentételezésére. A Don vidékén szénbányában dolgozott, háromszor próbált szökni, egyszer egy szenesvagonban feküdve egészen Odesszáig jutott, de amikor lebukott, csaknem agyonverték. Akik túlélték, öt év után tértek haza.
A főiskola szobrász szakának előadásai már nem kötötték le figyelmét, ha nem volt kedve órára menni, vidéki templomok restaurálásában segített. 1956 őszén azt mondta, köszöni szépen, az oroszokból elég volt. Egyik tanárának diplomata ismerősétől ajánlólevelet kapott egy svéd képzőművészhez, a papírral a zsebében nekivágott a határnak.
Svédországban szeretettel fogadták, de gyorsan kiderült, hogy az itthon tanult szocreál stílusra ott nincs igény. Egy szennyvízcsatornát gyártó üzemben a csövek még puha nyersanyagából vásárolt valamennyit, abból csinálta első szobrát: egy kórházudvarra szánt galambdúcot. Nem sokkal később színes várat épített a kórházi kémények köré. A szokatlan formák feltűnést keltettek, a stockholmi rendőrség szobrokat rendelt tőle. Hitelből épített egy tízköbméteres kemencét, abban égette ki nagyméretű kerámiáit. Az igazi sikert egy 1959-ben rendezett kelet-ázsiai kiállításon bemutatott kínai hatású alkotásai hozták meg. Egyrészt megismerkedett egy ugyancsak kiállító festőnővel, akit nem sokkal később feleségül vett. Másrészt a tárlat sikere után egy csapásra keresett művész lett, és akkortól kezdve - ahogy mondta - mindent el tudott adni, amit csak csinált.
Nagyvonalú szponzorainak köszönhetően kiállításaival bejárta Amerikát, és számos nagyvárosban rendeltek tőle szobrot, köztéri alkotást. Sok esetben csupán valami egyszerű üzenetet hordozó látványos darabra szólt a felkérés. Egyik leghíresebb kompozíciója például tizenkét darab, egyméteres almából áll. Ez San Franciscóban látható. Mit jelképez az alma? Hát az életet - vonja meg a vállát. Miért kell mindjárt üzenetet keresni egy tucatnyi almában? Jó rájuk nézni és kész. A San Franciscó-iak így szeretik.
Kraitz Gusztávnak van még néhány nagyszabású terve. Miskolcon szeretne egy monumentális emlékművet állítani a diósgyőri kohászatnak - ezt ingyen megcsinálná. De előbb három évre szóló megbízást kapott a svéd államtól, egy épülő rendőrségi központhoz kell néhány szobrot készítenie. Nyolcvanhat éves lesz, mire befejezi. De ennek az érintettek közül senki nem tulajdonít jelentőséget.
Valószínű nincs is neki.
