Ünnepek társaság és étel nélkül
Két kiló liszt, két kiló cukor, két csomag tészta és három liter tej - ezeket visszük Aranka néninek a VII. kerületbe. Ő egy a hatszáz idős ember közül, akik a kerületi önkormányzattól naponta egyszer meleg ételt kapnak, és most, tekintettel az ünnepekre, élelmiszercsomagot is.
A 94 éves asszony alighanem Bakos József ételszállítóval van a legszorosabb kapcsolatban. Özvegy, gyereke nincs. Azt mondja, mégsem ez a legrosszabb az öregségben, hanem a felejtés. "Hogy mi volt a háború alatt, arra jól emlékszem, de hogy miért mentem ki a spájzba, azt elfelejtem."
A menü: csontleves és milánói makaróni. - Mindig nagy adagokat kapunk, alig bírom megenni - mondja. József szerint nem olyan nagyok az adagok, legfeljebb Aranka néninek. József maga is rászoruló, az ételek kiszállítói többnyire rokkantnyugdíjukat egészítik ki az ételhordásért kapott pénzzel.
Aranka néninek van rokona, de a karácsonyt mégis egyedül tölti. - Ilyenkor sokat sírok, a két férjemre gondolok, akik meghaltak, meg a nővéremre - meséli. A néni varrónő volt, emellett egyszerre ápolta beteg férjét és nővérét. 80 ezer forint a nyugdíja, azt mondja, segítség nélkül is megoldaná valahogy, de így könnyebb: telik rá, hogy kutyát tartson.
Az étkezés sokszor valóban másodlagos - erősíti meg Farkas Tünde, a VII. kerületi Erzsébetvárosi Integrált Szociális Szolgáltató egyik területi ellátási vezetője. Becslése szerint az érintett nyugdíjasok fele éhezne a segítség nélkül, a többieknek azonban mindez azért fontos, mert így valaki rájuk nyitja az ajtót. Farkas Tünde szerint kétszer annyian szorulnak rá, mint ahányan igénybe veszik a napi ellátást. Mégsem kérik. - Azt hiszik, hogy ez már a teljes leépülés - teszi hozzá.
Azokat, akik kérik az ingyenes étkezést, igyekeznek rábeszélni, hogy ha állapotuk engedi, menjenek be a központba, egyenek a többiekkel. Farkas Tünde szerint az a legrosszabb, ha valaki már nem tudja vagy nem akarja elhagyni a lakását, az ingerszegény környezet ugyanis gyorsítja a leépülést. Sokan viszont azért nem kérnek a közös étkezésből, mert nehezükre esik a náluk rosszabb állapotú idősekkel enni. Talán mert azzal szembesíti őket, hogy idővel maguk is ilyen állapotba kerülhetnek.
Farkas Tünde 15 év alatt nem találkozott olyan idős emberrel, aki magánya, betegsége miatt öngyilkos lett volna. Azt mondja, hogy nem is azok vannak veszélyben, akik már bekerültek az ellátórendszerbe, hanem azok, akikhez nem jut el a segítség.
Kétmillió hatvan évnél idősebb ember él Magyarországon, de azt nem tudjuk, hogy közülük hányan rászorulók - mondja Péntek Beáta, a szociális tárca munkatársa. Kétszázötvenezren vannak "a minisztérium látókörében" - ennyien vesznek igénybe valamilyen szolgáltatást.
Azok, aki saját vagy bérelt otthonukban élnek és az önkormányzatoktól kapnak napi egyszeri meleg ételt, körülbelül 80 ezren lehetnek. - Aki kéri, annak ezt a lehetőséget az önkormányzat biztosítani tudja - mondja Péntek Beáta. Az, hogy hetente hányszor jutnak meleg ételhez, az adott szolgáltatótól függ. Bár vannak olyan területek, főleg a nagyvárosokban, ahol mindennap megoldják az étkeztetést, a legtöbb helyen csak heti öt alkalommal tudnak meleg ételt vinni. Hétvégenként és ünnepnapokon inkább a hideg ételcsomagok osztása a jellemző. Ez viszont nem kötelező, vagyis akadnak területek, ahol az ünnepek vagy egy hosszú hétvége alatt nem tudnak enni adni. - A legtöbben azért számíthatnak a rokonok, szomszédok, ismerősök segítségére is - mondja Péntek Beáta. Arról azonban nincs statisztika, hogy hányan vannak teljesen egyedül, emberi kapcsolatok, s így például karácsonykor étel nélkül.
A minisztérium tapasztalatai szerint a magányos idősek szeretnének minél tovább saját otthonukban élni, kitolni az időpontot, amikor be kell költözniük egy intézménybe. Ha valaki tartósan megbetegszik, akkor nem marad más választása. A 24 órás alapszolgáltatás, hogy mindenki mellett legyen egy gondozó, akit bármikor elérhet, nem megoldható. Rendkívül sokba kerülne, nincs is rá pénz. 55 ezer rászorulón próbál segíteni egy 24 órás jelzőrendszer, leginkább olyan esetekre, amikor például valaki elesik és azonnali segítségre volna szüksége. Ilyenkor fél órán belül házhoz megy egy gondozó, de ez a szolgáltatás nem alkalmas arra, hogy egy beteg idős emberről állandóan gondoskodjanak.
Rajtuk egy szociális intézményben tudnának segíteni, de oda nem egyszerű bejutni. A magánintézményekben mindig vannak üres helyek, de a lényegesen olcsóbb önkormányzati férőhelyekre várni kell. Attól függően, hogy hol van az adott intézet, a várakozási idő három hónaptól 2-3 évig terjedhet. Az időseket sürgősségi állapot szerint rangsorolják, a legrosszabb állapotban lévők kerülhetnek be leghamarabb. De ha valakinek nincs jogosultsága, és csak azért szeretne idősotthonba menni, mert társaságra vágyik, sajnos nem tud bekerülni. Ünnepek idején ők is nehéz helyzetbe kerülhetnek, amikor nincs más segítség, csak az, ha azok akik máskor talán nem szoktak, ilyenkor rájuk néznek.
Párizsban minden kerület saját maga dönt az étkezések házhoz szállításának módozatairól. Az elegáns 6. kerületben az illetékes közölte, hogy az önkormányzat szociális részlege nem vállalja az ételek szállítását a hétvégén és az ünnepek alatt. A kevésbé elegáns 15. kerületben az önkormányzat egy magáncéget bízott meg a házhoz szállítás lebonyolításával, ez a vállalkozás minden időszakban biztosítja az idősek étkezését, a hoszszabb ünnepek alatt egy szállítmányban többnapi élelem is helyet kaphat. A multikulturális 10. kerületben az önkormányzat saját munkatársai szállítják az ételt a rászorulóknak az év valamennyi napján. (R. M.)
