Nem véletlenül nyilvánosak a bírósági tárgyalások: az igazságszolgáltatás számára is kontrollt jelent, hogy azokon bárki - a közvéleményt képviselő médiumokat is beleértve - részt vehet és véleményt alkothat, akár a bíróság majdani ítéletétől eltérőt is. Úgy hiszem, éppen emiatt aggódnak az aggódók: a felvételek hallatán a laikus polgárban olyan személyek bűnösségének gyanúja is felmerülhet, akiket nem vádolt meg az ügyészség.

A per csütörtökön zárult első felvonása látni engedte: nemcsak a vádlottak története érdekes, hanem a nyomozásé is - pedig a médiában "ellopta a show-t" a tárgyalássorozat elől az amerikai elnökválasztás és a gazdasági krízis. Ha a szakértők által követelt zárt tárgyaláson hangzott volna el például a Lusztig Péterrel folytatott beszélgetés, akkor a hallgatóságnak nem lett volna módja föltenni magában a kérdést: miért is csak tanú ez az ember? Így viszont további kérdések is fölmerülhetnek. Például, hogy vádlott-társain kívül egyedül csak Lusztig Péterrel beszélt helyzetének romlásáról Zuschlag? Hiszen logikusnak látszik, hogy kétségbeesésében felhívja a korifeusok egész sorát, hiszen tudta a számukat. Ha pedig telefonált velük, nyilván arról is készültek titkos felvételek, de ha voltak is, nem lettek tárgyai a pernek.

Az is kérdés, hogy - noha Zuschlag sokáig biztos volt érinthetetlenségében - miért tévedett ekkorát ez a gyors észjárású, addig sikeres fiatalember. Otthoni párttársai, akiket csak "az én halasi parasztjaimnak" nevezett, pontosan tudták, miket csinál, és korábban az MSZP legfelsőbb vezetőiig elmentek, hogy lépjenek közbe. Nem tették. A per eddigi menete alapján azonban már adható némi válasz a tévedés okára: akár az ógörög tragédiákban, a hübrisz, az elbizakodottság juttatta őt a börtönbe. Először is: ha nem lusták rendesen "lepapírozni" az ipari méretekben elkövetett csalásaikat, akkor sosem lett volna ügy belőle. Másodszor, ha Zuschlag nem viselkedik megalázóan és nagyképűen az ügyét - "magánszorgalomból" lelkesen és tisztességesen - vizsgáló ügyésznővel, akkor legalább ő maga nem gerjeszt személyes motivációt, hogy az igazságszolgáltatás vele is kellő következetességgel járjon el. És harmadszor: másként alakulhatott volna a történet, ha Zuschlag nem képzeli sokáig azt, hogy ezt az ügyet nem lehet úgy lehatárolni, hogy ő és szűk köre belül maradjon, mások meg kívül. Azt hitte, és fennen hangoztatta is, hogy ha megszorul, képes "a fél kormányt" magával rántani.

Megmutatták neki - nem képes.

Az "első felvonás" végén a magyar közvélemény többsége úgy szemléli a fejleményeket, mint "Zuschlag parasztjai": annál nagyobb elégtétellel, minél több kiderül az igazságból.