Harc a filmstúdiókért
A hosszadalmas vitából kirajzolódik két filmes érdekcsoport ellentéte, amely fölkeltette a politika érdeklődését. A háttérben évek óta megoldatlan kérdések húzódnak meg. Az egyik, hogy a 2004-ben elfogadott filmtörvény a Nemzeti Filmarchívumhoz delegálja a rendszerváltás előtt készült magyar filmek állami vállalatoknál lévő jogait (összesen 1630-at), ám ez a mai napig nem történt meg. A másik, hogy az állami tulajdonban maradt filmstúdiók privatizációja mostanáig nem haladt előre.
A két téma összekapcsolódik. A kulturális tárca szándékai szerint az MNFA-hoz kerülő filmek hasznosítására, forgalmazására pályázattal szerezhetnének jogot a cégek. A versenyben előnyt élveznének a régi stúdiók, ahol az alkotások készültek. A filmstúdiók új tulajdonosai így nemcsak a név patináját vennék meg, hanem ezt az üzleti előnyt is, továbbá alapítói jogokat a hazai filmvagyon nagy részét ellenőrző és a filmtámogatás döntő hányadát adó MMK-ban (amelynek 26 filmszakmai szervezet, köztük e három az alapítója).
A Magyar Producerek Szövetsége úgy véli, a tenderkiírás indokolatlan előnyhöz juttatja a három régi vállalat jelenlegi működtetőit (a Budapest Kántor László, a Hunnia Sándor Pál, az Objektív Rózsa János nevéhez köthető). Kifogásolják, hogy a pályázat második fordulójában kizárólag a pénz döntene; vagy miközben a Hunnia és az Objektív Stúdió ára 11-11 millió forint, a 2002 óta filmet nem gyártó Budapesté 30 millió.
Tegnap a képviselők előtt Arnóth Klára, az MNV igazgatója a kötelező titoktartásra hivatkozva nem árult el részleteket, csupán azzal érvelt, minden a szabályoknak megfelelően történik. Grunwalsky Ferenc, az MMK elnöke azt is említette: nem akarják fölborítani az egyensúlyt (tudniillik a "régi" és az "új" filmgyártók között), ezért szigorúak a feltételek. Ezekről lapunknak több producer is - név nélkül - úgy nyilatkozott: "ki nem mondott meghívásos pályázatról beszélhetünk".