Tedd rá a kamatot megint!
Segítségre szoruló mindig is volt, és mert máshogyan nem ment, az uzsorástól kértek. L. J. nevét nem vállalja
- fél a börtöntől. Volt már rendőrségi ügye, állítása szerint kábítószerrel való visszaélés miatt. Észak-Magyarország egyik nagyrészt cigányok lakta falvában űzte az ipart. A település milliomos uzsorásához képest ő kis hal volt. Legfeljebb százezres nagyságrendű összegeket forgatott.
- 2000-ben kezdtem el, akkoriban, akinek volt egy kis pénze, így tudta megforgatni. Akár ötvenezer forinttal is el lehetett kezdeni. Gyerekkoromban anyám gyakran kért az akkori uzsorástól. Apám meghalt, tizenöt évesen lettem családfenntartó. Mifelénk nem nagyon van munka, elmentem a kamatoshoz pénzbehajtónak. Ki kellett állnom, hogy féljenek tőlem, napszemüvegben, bőrdzsekiben. Leütöttem két embert, a harmadik elszaladt. Láttam, hogy megy ez, gondoltam, ebből én is meggazdagodom. A saját üzletem tőkéjét drogkereskedésből szereztem. A rászorultabbaknak harminc százalékra, de volt olyan vállalkozó, aki szerette az italt vagy a drogot, annak ötven-hatvan vagy száz százalékra adtam. Nálunk a polgármesteri hivatallal szemben van a kocsma a rulettgépekkel. Elsején felvették a "szociálist", páran be is dobták rögtön a gépbe. Na de én is ott voltam, hogy vigyenek is haza valamit, ne legyen otthon balhé. A következő hónapban a kocsma előtt álltam és megmondtam, mennyivel jön az illető.
A kölcsönkérő legtöbbször nem tudja, mire bólint rá. Nem sejti, hogy a harminc idővel száz vagy százötven százalék lesz. Van, akit csak akkor figyelmeztet a "pénzintézet", amikor már késő. Mikor már mindene a kamatosé. Amíg nem kér, ha éhezik is, emberként él. Aztán elfelejti, hogy ember volt. Megvásárolható lesz maga és a gyereke is. Végül az élete fabatkát sem ér, megölhetik, hiszen nincs, aki megvédje.
L. J. egy asszony kedvéért hagyta abba a "mesterségét". Két gyereke van, nem szánja őket uzsorásnak. Ma kisvállalkozását igazgatja, mezőgazdasági munkákat vállal. Mostani munkásai között van régi adósa is. Nem kéri már tőlük a kamatot.
- Milyen érzés volt, amikor valaki azért könyörgött, hogy ne bántsa?
- Neki milyen érzés volt elkérni a pénzt azzal, hogy nincs otthon kenyér? Megkérdeztem tőle, mi lesz, ha nem adod meg időben? Azt válaszolta: "Akkor tedd rá a kamatot megint!"
- Tudta, hogy nem fogják megadni, hiszen nem lesz miből.
- Nem tudtam. Némelyik volt olyan erőszakos, pláne, ha megivott egy-két sört, hogy elhittem neki, megadja. Ha aszszony kért, elég volt ránéznem, nem küldtem el, csak ha sokat akart. Mondtam, "ne menj a fellegekbe, itt van kétezer forint, főzzél". Arra hármat kellett megadnia.
Oláh Józsefné másfél éves fiának súlyosan megégett a keze, egy budapesti kórházban kezelték. Tartalékuk baj esetére nincs, de hogy is lenne annak, akinek még sosem volt munkahelye? Az anya kénytelen volt felkeresni az uzsorást. A kórház százhúsz kilométerre van, drága a buszjegy oda-viszsza. Pesten különben is többet költ el két nap alatt, mint otthon egy hét alatt.
- Tizenötezret kértem, most már hatvanat akar, mert nem tudtam időben visszaadni. Az uzsorás felesége és az anyósa is segít behajtani. Az orvosi rendelő előtt álltunk sorban, amikor a két nő követelni kezdte a pénzt, és mert nem volt, az utcán elkezdtek verni. Nem fogom megadni a kamatot, csak a tizenötezret, hiába kéri tőlem a többit. Az én férjem is van olyan ember, mint ő. Az erős akaratú cigány embert, aki soha nem kér kamatos pénzt, még akkor sem, ha kenyeret se eszik, azt nem lehet bántani. Azzal a szerencsétlen istenverésével, aki nem tud elhelyezkedni, nem tud magáról gondoskodni, azzal lehet bármit megtenni - mondja.
Mintha mindig így éltek volna, az uzsorakamat előtti idők ködbe vesztek azok számára, akik csak ilyen módon tudnak ennivalóhoz jutni. Mindegy, az országnak melyik szögletébe megyünk. Ahol szegénység van, ott "kamatos" is van.
