Az első viharfelhők 2007 júniusában jelentek meg, amikor a folytonosan átalakuló Országos Hematológiai, Vértranszfúziós és Immunológiai Intézet (akkor éppen Országos Gyógyintézeti Központ, OGYK) megszűnt. Pedig ebben a központban jelentős hazai és nemzetközi hírnévvel és támogatással az őssejtek alkalmazására, a daganatok elleni új gyógyszerek és a legmodernebb diagnosztikai módszerek kifejlesztésére irányuló kutatások folytak. A csapat a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportját, a Semmelweis Egyetem és az ELTE számos doktori hallgatóját is magába foglalta, számos egyetemi doktor és doktorandusz fémjelezte működését. Sarkadi Balázs szerint a kutatás-fejlesztés a közvetlen orvosi, biotechnológiai gyakorlati alkalmazást is szolgálta: a vérellátók mintájára megtervezett köldökvér- őssejtbank megteremtése, az őssejtek felhasználási lehetőségeinek és a daganatok gyógyszer-rezisztenciájának kutatása, az egyénre szabott orvoslás új csodáit alapozhatják meg.

Az OGYK megszűnésekor az volt a terv, hogy a csoportnak helyet adó budai telephelyen mindenkinek felmondanak, az épületet lezárják, a - nagyrészt pályázati támogatásokból vásárolt - műszerparkot pedig egyszerűen elkótyavetyélik. Tulajdonképpen pusztán azért, mert korábban, 2001-ben egy szintén véletlen "árukapcsolás" folytán a kutatóközpontot is az OGYK-hoz csatolták.

2007 nyarán azonban elindult a mentőakció: az egészségügyi miniszter az őssejtbankot, a kutatásokat, a molekuláris és a szervátültetési diagnosztikát az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) alapító levelének megváltoztatásával egy miniszteri határozat formájában az OVSZ-hez helyezte át. Ugyanakkor a fenntartás módja, anyagi forrása, szervezeti kerete máig sem tisztázódott, a vérellátó szervezetében a kutatás-fejlesztés idegen testként jelent meg.

Sarkadi Balázs újra és újra leírta, hogy az eredményesen működő, még mindig csaknem 40 főnyi kutatócsapat működése ilyen feltételek mellett súlyosan veszélyeztetett. A felújított laboratóriumok még működőképesek, de nincs igazi anyaintézményük, így sem elhelyezésük, sem működtetésük nem biztosított.

Megoldásnak tűnt, hogy az egészségügy hajlandó lenne ezt az egész csapatot, műszervagyont és tevékenységet átadni egyetemi vagy akadémiai kezelésbe. Az Egészségügyi Minisztérium, az MTA és az OVSZ között ily módon kialakított együttműködés jó precedens lehetne a hazai kutatás támogatásának és szervezésének területén. A kivitelezéshez azonban egyelőre nem sikerült valódi partnereket, igazi megoldásokat találni - egyedül az MTA-nál hajlanak az ésszerű megoldásra. Az átmentés pedig rendkívül sürgős lenne, hiszen megegyezés hiányában nem biztosított az infrastruktúra használata. A jelenlegi helyzet: a köldökzsinórvér-őssejtbank már csak tárolást végez.

A kutatócsoport tagjai a remény és a kétségbeesés között hányódnak, a külföldön dolgozók egyelőre ott maradnak, a hazatérni szándékozók sem indulnak haza. Sarkadi Balázs szerint lassan csak az itt dolgozók hősies elszántsága és a tudomány iránti elkötelezettsége tartja életben a nemzetközi
hírű kutatócsoportot. "Ha valamennyien elmegyünk, akkor nyilván megnő az ázsiónk
mint külföldre szakadt magyaroknak..."

Az akadémikus azt reméli, hogy a felelős vezetők rájönnek: egyik legfontosabb feladatuk, hogy minden olyan szellemi műhelyt megőrizzenek, amely az ország jövőjét építheti, amely amúgy is szürkülő jó hírünket újraaranyozhatja.

Azért persze még terveznek, dolgoznak. Tenyésztőedényeikben az őssejtekből valódi, dobogó szívizomtelepek nőnek, s ígéretesen alakulnak a leukémiások, égettek vagy ízületi betegek remélhetőleg nem oly távoli gyógyítását szolgáló új módszerek is. Újabb és újabb kutatási pályázati támogatásokat nyernek el, egy fiatal kutatónő kollégájuk most novemberben kapta meg a L'Oreal jelentős kutatási díját.