Az eset több mint negyven éve, egy júniusi napon történt. Sanyival akkor maradtunk ki a hatodik osztályból. Ültünk a Gyöngyös-parton, a szokott helyünkön, a takarógyár melletti óriási platánfa árnyékában. A barátom kedvetlen volt, mert tudta, hogy ősztől újra kell kezdenie a hatodik osztályt. Szülei még nem tudták, hogy négy tárgyból megbuktatták. Sanyi aggódva gondolt a másnapi bizonyítványosztásra.

- Nem tőlük félek ám, hanem a Mikulástól - morogta szomorúan. - Télen megígértem neki, meg a Jézuskának is, hogy jól tanulok. Biztos, hogy a Mikulás nem hoz majd semmit, meg a Jézuska se.

Először azt hittem bolondozik, de arcára nézve rájöttem, hogy a 13. évét hamarosan betöltő cimborám hisz a Mikulásban és abban, hogy a karácsonyfát az ajándékokkal együtt a Jézuska hozza.

Amúgy Sanyi lassú felfogású gyerek volt, a környékbeli idősebb haverok sokat ugratták, pár héttel korábban például elküldték a vegyesboltba violinkulcsért. A boltos azt mondta neki, árura vár, jöjjön vissza fél óra múlva. Sanyi aznap hétszer ment vissza, az egész utca rajta röhögött. Mindezt tudva elhatároztam, hogy mégiscsak fölvilágosítom Sanyit.

- Ne légy bolond! - kezdtem -, te azt hiszed, hogy a Mikulás teszi a cipődbe a csokikat, és a Jézuska hozza a karácsonyfát.

- Ki más? - kérdezett vissza Sanyi angyali ártatlansággal.

- Hát a szüleid.

- Ugyan! Hogy lenne anyáméknak annyi pénzük?

Sanyi, hogy igazát bizonyítsa odahívta a közelben lubickoló 11 éves öccsét és 10 éves húgát - Sanyinak adtak igazat. A három testvér kinevetett, kigúnyolt, Sanyi húga, a komisz kis Lili pedig táncolt és énekelt:

- Buta vagy, buta vagy, jaj, de nagyon buta vagy! - skandálta, miközben körbeugrált.

Elkeseredésemben egy, a parton sétáló férfit kérdeztem meg arról: van-e Mikulás?

- Persze - mondta. - Csak a buták nem hisznek benne.

- Buta vagy, buta vagy - dalolta Lili, s engem már a gutaütés kerülgetett.

Végül meggyőztem Sanyit, hogy menjünk haza, és eskesse meg a nagyapját: csakis a színtiszta igazat mondja arra a kérdésre, hogy van-e Mikulás, és hogy a Jézuska hozza-e a karácsonyfát mag alá az ajándékokat? Hazaballagtunk, Sanyi befutott a ház melletti fabódéba, mert az öreg mindig ott barkácsolt valamit. Negyedórát vártunk rá, akkor kilépett a bódé alacsony ajtaján, és odaintette magához a testvéreit. Egy perc múlva Lili elsírta magát. A két fiú is megvolt rogyva, Sanyi szeme bepárásodott.

- Nem értem, miért csaptak be anyuék - sóhajtott Sanyi hatalmasat. - Nem értem.

- De látod, én nem csaptalak be - kérkedtem férfias pózzal.

- Te tényleg nem csaptál be - bólintott.

Sanyit az utcabeli haverok még később is gyakran átvágták. A tréfákon csak nevetett. Azt viszont, hogy én elvettem tőle a legszebb meséit, soha nem bocsátotta meg.