Az egyház mint ellenkultúra
- Minden korosztályban csökkent a templomba járók aránya, a vallás teret veszített Magyarországon. A volt szocialista országokban végzett, Tomka Miklós vallásszociológus nevével fémjelzett nemzetközi kutatás szerint az elmúlt tíz év során Litvániában és nálunk következett be a legnagyobb "vallási visszaesés". Ön szerint miért?
- Én inkább azt mondom, hogy a nyugati tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is nőtt a távolság a "kemény mag" és a "periféria" között.
- Vagyis?
- Vannak, akik nagyon komolyan veszik, és minden téren érvényesíteni próbálják hitük tanításait. Aktívan alakítják az egyházközségek, gyülekezetek hétköznapjait, motorjai a vallásos közösségeknek. Őket nevezem kemény magnak. A perifériához azok tartoznak, akik csak szolgáltató intézményként tekintenek az egyházra. Életük fontosabb csomópontjain - keresztelés, esküvő, temetés - kapcsolatba kerülnek az egyházzal, talán még hittanra is beíratják a gyereket, de szoros kötődésük nincs, alapvetően paszszívak. A felmérés eredménye számomra arról tanúskodik, hogy eltolódtak az arányok: egy kisebb csoportban nőtt a hitélet intenzitása, egy nagyobb csoportban pedig csökkent.
- Összességében tehát mégis teret veszített a vallás.
- Kétségkívül létezik ilyen olvasat is, de az előbb éppen arról beszéltem, hogy szerintem ez sematikus megközelítés.
- Minek hatására változik a hit intenzitása?
- A tömegmédia társadalmában élünk. A trend az, hogy te fogyasztó vagy - akár az élelmiszerek, akár a lelki kínálat tekintetében. Ahhoz, hogy a szolgáltatást igénybe vedd, nem kell erős identitású közösség tagjának lenned, észrevétlenül elvegyülhetsz a masszában. A közösséghez való tartozás áldozatokkal is jár. Rengeteget kapsz vissza, de valamit be is kell tenned a kalapba. És ami még fontosabb, vállalnod kell önmagadat. Könnyebb az egyszeri fogyasztásokra berendezkedni, az egyházat is olyan plázaként felfogni, ahol az ember befizeti a pénzt, aztán szó nélkül elviszi az árut. A múltkor bejött hozzám egy amerikás magyar, akinek itthon meghalt az édesapja. Letett egy rakás pénzt az asztalra, és közölte: "full extrás temetést kérek". Kénytelen voltam azt mondani neki, hogy ne haragudjon, ez nem autómosó. Az egyházi közösségeknek ezzel a reklámokból és mindenhonnan áradó szemlélettel kell versenyezniük. Ilyen értelemben az egyházak ma ellenkultúrát jelenítenek meg.
- Mivel szemben?
- A fogyasztásközpontú társadalommal szemben.
- Furcsa hallani, hogy a tömegmédia "lenyomja" az egyházakat. Miért ennyire gyengék?
- A fogyasztói világnak sokkal több eszköze és pénze van az emberek befolyásolására, de a hit attól még erősödhet, hogy az elkötelezett hívek számbelileg kisebbségbe szorulnak. Az a gyanúm, hogy az igazi vallásosság mindig is kisebbséget alkotott, még a középkorban is, amikor az egyház a társadalom szervezőereje volt. Nem nevezném gyengének az egyházakat csak azért, mert ma már nem képesek olyan tömeghatást elérni, mint - egészen más körülmények között - a múltban tették. Nézze: van, akinek tökéletesen megfelel a műanyag pohár, és van, aki fazekasmesternél készült bögréből szereti meginni a reggeli kávéját. Lehet, hogy sokkal többen használnak műanyagot, de a minőséget a bögre képviseli. Az egyházak ragaszkodnak a minőséghez.
- Mi ez, ha nem elitizmus?
- Valamennyire az, elismerem. De amíg van átjárás a kemény mag és a periféria között - márpedig van -, addig az elitizmust nem tartom rossznak. Az elitizmus és a színvonal összetartozik. Az egyházi közösségek igyekeznek olyan embereket felkutatni, akikben fellelhető a bensőségesség, a kritikai képesség, az autonómia. Röviden: a színvonal.
- Úgy találja, hogy az egyházak képviselői garantálják a minőséget és a magas színvonalat? Eszembe jut néhány lelkipásztor, akár az ön egyházából is...
- ...megköszönném, ha nem említene neveket, legalább most ne reklámozzuk őket. Létezik színvonaltalanság is, valóban, a magyar nyilvánosság előtt azonban nagyon kevéssé ismert az a mély - igenis színvonalas és igenis elit - közösségi élet, amely az egyházak körül létrejött csoportokban zajlik. Nem véletlen, hogy a diplomás fiatalok körében növekszik az igény az intenzív vallásosság iránt.
- A közvélemény nagy többsége ellenzi, az ön által kemény magnak nevezett réteg viszont egyre eltökéltebben támogatja, hogy az egyházak a kormány politikájával összefüggő kérdésekben is megnyilvánuljanak. Ön, aki nem utolsósorban a Fidesz parlamenti képviselője, nem tart attól, hogy az egyházak - amint már volt is rá példa - túlságosan belegabalyodnak a napi politikába?
- Arról van szó, hogy azokban, akik komolyan veszik a hitüket, kezd tudatosulni, hogy az egyházhoz való tartozásuknak közéleti vonatkozásai is vannak. Az állam és az egyház szétválasztása evidencia. Az egyházaknak ugyanakkor nem csupán joguk, hanem - amennyiben indokoltnak ítélik - kötelességük is bírálni a kormányt, a mindenkori világi hatalmat. Nincs ebben semmi újdonság, ezt az elvi alapállást ősrégi egyházi dokumentumok is rögzítik.
Egymást gyűlöletkeltéssel vádoló felek
A közelmúltban Balog Zoltán is részt vett Lakitelken az antiszemita megnyilvánulásai miatt sokat bírált katolikus püspök, Prohászka Ottokár mellszobrának avatásán. Emiatt lemondásra is felszólították. Ennek nem tett eleget, viszont - a szoboravatáson szintén beszédet mondó Lezsák Sándorral közösen - kiadott egy közleményt. Ebből kiderül: a két politikus provokációnak, a közéletet mérgező gyűlöletkeltő kampány részének tekinti a támadásokat. Balog Zoltán lapunknak nem kívánt bővebben nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.
