Minden nem sürgős műtét vagy tartós, esetleg súlyos mellékhatást okozó terápia kezdete előtt ajánlatos a kezelőorvosén kívül még egy véleményt kérni. A másodvélemény lehetőségét Magyarországon törvény biztosítja, az OEP pedig állja a költségeit. Ennek ellenére a betegek nem nagyon élnek a lehetőséggel.

Nincsenek pontos adatok arról, hogy hányan és milyen esetekben fordulnak még egy orvoshoz, de betegjogokkal foglalkozók tapasztalataik alapján azt állítják: ma még nem természetes, hogy a beteg megkérdőjelezze az orvos diagnózisát vagy a javasolt gyógymódot. Az orvosokba vetett hit töretlen, vagy ha mégis bicsaklik, a beteg nem meri szóvá tenni, mert fél, hogy legközelebb még kiszolgáltatottabb lesz. A gyógyítók ugyanis nehezen viselik a kontrollt.

Nemzetközi kutatásokból kiderül: a második orvos a legnagyobb valószínűség szerint megerősíti az előzetes eredményt, de lehet, hogy megfontolásra érdemes alternatívát is javasol. A "friss szem", főleg, ha ez egy specialistáé, olyasmit is észrevehet, amire korábban nem figyelt föl, mert rutinból diagnosztizált. Az orvos-beteg találkozáskor ugyanis a gyógyítók az első információra koncentrálnak, és ennek alapján, szinte azonnal döntenek a diagnózisról, pedig lehet, hogy a beteg még két-három fontos dolgot is említ, illetve említene. Csak e rossz kommunikációs helyzetből adódóan szakemberek szerint az esetek 15 százalékában lehet téves a diagnózis.

- A hazai tapasztalatok azt jelzik, hogy a legtöbb orvosi tévedés épp a súlyos, bonyolult, egyidejűleg sokféle betegséggel küszködők kezelése során fordul elő - mondta lapunknak Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Intézetének tanára. - Meglepő, de ritka a téves diagnózis szülészeteken - teszi hozzá -, hiszen oda egészséges emberek kerülnek.

- Ügyfeleim nagy többsége a műhibaper előkészítése során értesül arról a lehetőségről, hogy lett volna joga más orvost is megkérdezni, mielőtt a baj bekövetkezett volna - állítja Ábrahám László ügyvéd. A szakember szerint pedig sok-sok műhibaper megelőzhető lenne, ha a betegek kihasználnák ezt a lehetőséget. Vizsgálatból, leletből általában nincs hiány, de azok inkább arra szolgálnak, hogy az orvos a saját megkérdőjelezhetetlenségét igazolja, s korántsem arra , hogy az esetleges diagnosztikai tévedéseket kiszűrje. Az orvosi tévedést a jog elnézi, ha egyébként bizonyítható: mindent megtett a beteg helyes kezelése érdekében.

- A betegek kellemetlennek érzik az újabb doktorral való konzultációt, aggódnak amiatt, hogy az állandó orvosuk ezt követően kevésbé lesz szívélyes, esetleg még többet várakoztatják majd a folyóson - mondja Matkó Ida, a Szószóló Alapítvány elnöke. - Így, ha valaki mégis kér vizsgálatot mástól is, azt utóbb nem említi meg kezelőorvosának - ha később egyáltalán visszamegy hozzá.

Évente ezer beteget megvizsgál és százötvenet operál Weltner János, a Semmelweis Egyetem sebészfőorvosa. Ő azt mondja: a hozzá fordulók egy százalékát maga küldi el második szakvéleményért, és nem sértődik meg, ha egy másik orvos esetleg más eredményre jut. Bár vannak szakmai protokollok, de arra vonatkozóan nincs "sablon", hogy mikor van szükség a másodvéleményre. Nincs két egyforma beteg, épp ezért ő minden olyan esetben, amikor bármi eltér a megszokottól, az egyértelműen leírt helyzetektől, arra buzdítja a beteget, hogy kérjen másik szakvéleményt is. Gyakran ajánl is legalább két-három szakorvost, sőt, ha a beteg elfogadja, személyesen egyengeti az útját, ő kér például időpontot a kollégájánál.

Weltner János szerint még akkor is, amikor egyértelmű a szakvélemény, de visszafordíthatatlan következménye lenne az általa ajánlott gyógymódnak, szükség van a másodvéleményre, anélkül hozzá sem kezd a beavatkozáshoz. De ha a beteg az újabb orvosi vizit után is visszajön, nagyobb az esély a gyógyulásra, sokkal könnyebb rávenni a páciensét arra, hogy pontosan szedje a gyógyszereket, tartsa be az utasításokat. Bizalom nélkül a legjobb kezelés is kudarcra van ítélve - állítja. Büszke arra, hogy általában megerősítik a diagnózisait a másodvéleményezők, de ha mégsem így történne, mondja, akkor is hasznára van a másik orvos véleménye.

Az amerikai Newsweek magazin múlt héten ismertette azt a Gallup-kutatást, amely a tengerentúli ország lakóinak az orvosi másodvéleménnyel kapcsolatos viselkedését vizsgálta. A cikkből kiderül, ott sem elég tudatosak a betegek. Az írásban idézett vizsgálat három éve készült. Ötezer embert kérdeztek meg a kutatók. A vizsgálatban az amerikaiak fele azt mondta, hogy sohasem kér második szakvéleményt. Csak a betegek három százaléka állította, hogy mindig meghallgat más orvost is. Mindez azért is figyelemre méltó, mert ott a biztosítók elvárják, hogy a komolyabb és költséges beavatkozások előtt erősítse meg másodvélemény a kezelés szükségességét. Például tumoros beteg műtétjéről teamnek kell döntenie. A cikkben nyilatkozó Dr. Charles Cummings, a Johns Hopkins Medicine International orvos igazgatója szerint - jóllehet a második vélemény megszerzése idő- és költségigényes - a helyes döntéshez szükséges valamennyi információ beszerzése mégis a legfontosabb dolog. A betegsorsok meglehetősen bonyolultak, ezért "a másodvélemény az a GPS, amellyel elkerülhetjük a rossz utat". A cikk szerzője szerint a nők különösen veszélyeztetettjei az ellátórendszernek, ezért ajánlja, hogy például a méh- vagy melleltávolító műtétek előtt feltétlenül kérjenek mástól is véleményt. Állítja: eleve gyanakvónak kell lenni a diagnózissal kapcsolatban, ha az orvos azt mondja: nincs más megoldás. (D. A. N.)

Négy szem jobb