A fogyatékossággal élők világnapján újra napirendre kerültek az EU elvárásaihoz igazodni igyekvő Magyarország vállalásai és azok megvalósulása. Törvényben vállaltuk ugyanis, hogy 2010-ig kiscsoportos lakóotthonokká alakítjuk a fogyatékkal élők számára fenntartott "totális" bentlakásos intézményeket. Ezt ugyanaz a törvény mondta ki, amely 2005-re írta elő a középületek akadálymentesítését, ami nem teljesült, de nem csak ez ad okot a pesszimizmusra Verdes Tamás gyógypedagógus és Tóth Marcell szociológus tanulmánya szerint.

- Az emberi kapcsolatok fölőrlődése és a munkából való kirekesztődés folyamatai indítanak útnak fogyatékosnak és pszichiátriai betegnek minősített embereket a bentlakásos intézmények felé, de ahhoz, hogy oda el is jussanak, sokszor gondnokság alá kell helyezni őket. Ha nincsenek jogaik, aligha tiltakozhatnak. Így pedig sok embert lehet akár az ország távoli pontjaira juttatni: az egyenlőtlenül tagolt és a megújulással szemben rezisztens szociális rendszer ugyanis épp ezt igényli, a zökkenőmentes működéshez pedig a polgári peres eljárások gondnoksági ügyekben hozott megfelelő döntései, és a döntéseket megalapozó elmeorvosi szakvélemények szükségeltetnek - ez az egyik konklúziója a Társaság a Szabadságjogokért támogatásával készült tanulmánynak, amely a gondnoksági rendszer visszásságait elemzi. Megállapításuk szerint "a jogvédelemre hivatott rendszer a teljes jogfosztáshoz járul hozzá".

Akit gondnokság alá helyeznek, semmiről nem dönthet önállóan: még a gyermekének sem adhat nevet. Nem köthet munkaszerződést, nem is szavazhat (60-80 ezer ember él gondnokság alatt, ekkora - körülbelül egyszázaléknyi - választói tömeg a választások kimenetelét is befolyásolhatná, elvégre a 2006-os parlamenti választáson az MSZP-re csak 64 ezerrel szavaztak többen, mint a Fideszre).

A gondnokoltak jelentős része környezetéből kiszakítva, jellemzően eldugott vidékeken, régi kúriákban, bérkaszárnyákban (sőt gabonaraktárakban) kialakított nagy létszámú szociális otthonokban él, akár több száz kilométerre a családjától. Így "tűnt el" Budapestről minden második értelmi fogyatékos. Nekik szinte semmi esélyük az otthonukhoz közelebb lévő, emberségesebb lakóotthonba kerülni.

A fogyatékos gyermekét Budapesten nevelő szülő aligha tud kijárni naponta-hetente, mondjuk egy Vas megyei otthonba, így a folyó ügyeit sem tudja intézni, kénytelen tehát elfogadni az önkormányzati szociális hivatal tanácsát: gondnokság alá helyeztetni gyermekét. Így az intézménynek sem kell állandóan beleegyező nyilatkozatokkal bajlódnia, még az sem gond, ha az érintett nem akar otthonban élni. A bentlakásos intézmények és a szociális hivatalok magától értetődően ajánlják fel a gondnokság alá helyeztetést. (Összehasonlításul: az intézményben elhelyezett értelmi fogyatékosok kilencven százaléka, míg a családban maradóknak csak a kétharmada gondnokolt.)

A tanulmány érdekes öszszefüggést mutatott ki a gondnoksági perek, illetve az intézményi férőhelyek számának növekedése között: ha egy adott megyében új, nagy ellátóintézmény létesül, vagy a meglévő férőhelyeit bővítik, ott az átadás előtt jelentős mértékben megugrik a gondnoksági perek száma. Pest megyében például kilencszázról ezerháromszázötvenre növekedett a gondnoksági perek száma, amikor kiderült, hogy Tordason 120 új férőhely létesül. A tanulmány szerzői szerint a két jelenség nem független egymástól.

Verdes Tamás szerint minden jel arra mutat, hogy az állam és az önkormányzatok a szociális férőhelyek bővítésével igyekeznek kezelni foglalkoztatási feszültségeket is: "ahol nagyobb a munkanélküliség, ott több a férőhely is".

- A szociális rendszerből nagyon sokan megélünk - emlékeztetett -, ezt mutatja szerinte Mali Zoltán, Drávapiski polgármesterének gyalogtúrája is. Ő tiltakozó akcióval a vakok intézetének létrehozását kívánta elérni, ami szerinte "túl azon, hogy a vakok foglalkozási rehabilitációját segítené, számos munkahelyet teremtene az elmaradott Ormánságban".

Többnyire a legszegényebbeket, a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetben lévőket helyezik gondnokság alá, akik segélyre is nagyobb eséllyel pályázhatnak (pedig a gondnokság alá helyezési eljárás során a bíróságnak az illető belátási képességeit kell figyelembe vennie, nem a szociális helyzetét). A gondnokság alá helyezés a jóléti juttatások megszerzésének rejtett feltétele - állapítja meg a tanulmány.

Verdes Tamás szerint a rendszer működése kísértetiesen emlékeztet az iskolai szelekció és a fogyatékossá minősítés mechanizmusaira, ahol nagyon sokszor nem a gyerek valós szükségleteitől, hanem a helyi társadalmi struktúrától és érdekviszonyaitól függ, hogy kit minősítenek fogyatékosnak, s aztán melyik iskolába kerül. A gondnoksági rendszer sok tekintetben hasonlóan működik - csak a szereplők mások.

A teljes jogfosztás tehát láthatóan mindenkinek érdekében áll - kivéve talán magukat az érintetteket. Az állam 1998- 2004 között több mint tizenkétmilliárd forintot fordított a fogyatékosokat gondozó totális intézmények fejlesztére, miközben a fogyatékos embereknek létesített 16 ezer férőhelyből csak 1200 van kiscsoportos lakóotthonokban, nem beszélve arról, hogy a nappali ellátást nyújtó szolgáltatások kapacitásait a kormány visszafogta.

- Mechanikus, papírízű, lélektelen, futószalagszerű - így festették le a jelenlegi rendszert a parlamenti pártok képviselői, amikor szeptemberben megkezdték az új polgári törvénykönyv általános vitáját. A kormány paradigmaváltást ígér: a jövőben senkit sem helyezhetnének teljes gondnokság alá, csak meghatározott döntések tekintetében. A segítő szakmában is sokat várnak a Ptk.-val bevezetendő új jogintézményektől: a támogatott döntéshozataltól, mivel ezáltal a korlátozott belátási képességű emberek külső segítséggel, vagyis legalább félig önállóan dönthetnének sorsukról, valamint az előzetes jognyilatkozatttól - ilyet a "leendő cselekvésképtelenek" tehetnének, szabadon dönthetnék el tehát, hova akarnak vagy nem akarnak kerülni, ha arra kerülne a sor.

Képességfejlesztő iskolában. Otthon jobb