Aranyember
A Zetas kizárólag profikból, volt katonákból, rendőrtisztekből, titkos ügynökökből verbuvált, ultramodern haditechnikával felszerelt egység, minden kétséget kizáróan a leghatékonyabb fegyveres csoport az évek óta tartó, már több mint négyezer áldozatot szedett mexikói drogháborúban. Gonzáleznél megtalálták híres aranypisztolyát, amelynek színarany markolatára egy gyönyörűen kimunkált Versace-logót véstek szorgos és ügyes kezek. Egyes lapok fontosnak tartották kiemelni, hogy hamis Versace-pisztolyról van szó, tehát hogy nem valódi Versace-minőség az a maroklőfegyver, mintha az olasz dizájncég valaha is gyártott volna ilyesmit. Mellesleg az ultramacho bűnözők körében oly' népszerű homoszexuális divattervezővel, Gianni Versacéval 1997-ben éppen pisztolygolyó végzett, mint ahogy a nagy Versace-rajongó és -modell Amaru Tupac Shakur rapper foglalkozású Los Angeles-i lakossal és halálos ellenségével, a szintén Versace-rajongó Notorious B.I.G. rapper foglalkozású New York-i lakossal is. A Versace-cuccokban lehet valami gengszteres, vagy most már mindenképpen van.
Na már most, ilyen hír nincs, és mégis van. Ez nyilván egy súlyosan beteg Tarantino- vagy még inkább Rodriguez-forgatókönyv részlete lehet, amit bemédiahekkeltek valahogy a világsajtóba a ravasz médiahekkerek. Az aranypisztolyos, Versace-rajongó pszichopata mexikói tömeggyilkost csakis Danny Trejo játszhatná, minden idők legkegyetlenebb arcú színésze, barázdáltabb és démonibb, mint Charles Bronson és Keith Richards együtt, erről pedig az juthat eszünkbe, hogy a Charles Bronson, illetve a Bronson a skót szlengben a kokaint jelenti, mennyi érdekes összefüggés, ugye: González Durán kokainbárók bérgyilkosa, alighanem maga is gyakorló kokainista, Danny Trejo pedig szintén kokainfüggő volt, mindegy, Trejóról még azt is tudni kell, hogy drogos fegyveres rablóként, börtönbajnok amatőr ökölvívóként kezdte a pályát, és alighanem a világ filmelitjének egyetlen tagja, aki tíznél több évet töltött igazi sitten, a mellére pedig egy sombrerót viselő nő van tetoválva, tehát mindenképpen félmeztelenül kell játszania, esetleg meztelen felsőtesten keresztbe vetett töltényhevederekkel. (Bár az is igaz, hogy Trejo a Rodriguez-filmekben mindig késdobálós gyilkost szokott játszani, nem pisztolyosat, de ennyi stílushibát engedjünk meg.)
Máris csodásan összemosódott fikció és valóság, mint amikor a Blikk hírben számol be a Barátok közt következő epizódjáról. Látunk még médiaelméleti disszertációkat erről a témáról: González Durán nagyon is valóságos tömeggyilkos nagyon is valóságos aranypisztolya mégis Hollywoodból származik valahogy. (A kelleténél félnótásabb háziasszony-fundamentalista szervezetek követelni fogják Rodriguez betiltását, ahogy minden egyes tinédzser-
öngyilkosság után megtalálnak egy metálzenekart.) González gengszterrapklipekből és gengszterfilmekből leste le a stílust. Persze nem kell Latin-Amerikáig menni, hogy a jelenséget tanulmányozhassuk: láttunk már magyar maffiózót a Keresztapából öltözködni, és a Versace itthon is nagyon népszerű bizonyos vállalkozói körökben.
Az aranypisztolyos, kommandósból lett elegáns szupergyilkos itt, egy magyar újság oldalán semmivel sem valóságosabb, mint a pókember vagy a DNS-ből feltámasztott dinoszaurusz. Odaát, Mexikóban pedig semmivel sem fiktívebb, mint a kiskunlacházi gyilkosság. Mondom, lesznek még erről nagy okosságok. Fölhívják a figyelmet a világ elbulvárosodásának veszélyeire.