Ha a történelmet nem tárjuk fel, az ellenségünkké válik - érvelt az állambiztonsági doszsziék még teljesebb "felszabadítása" mellett Rév István, a Nyílt Társadalom Alapítvány igazgatója a Kenedi-bizottság jelentéséről az 1956-os Intézettel közösen tartott pénteki konferencián. A tanácskozáson - egy visszafelé pörgő falióra előtt - levéltárosok, történészek elemezték, mire jutott a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszer idején keletkezett titkosszolgálati (állambiztonsági) iratok után kutató szakértői bizottság. A Kenedi János kutató vezette testület egy évig vizsgálódott a titkosszolgálati irattárakban a kormány megbízásából. Jelentésük fontos megállapítása volt, hogy évekkel a rendszerváltás után is törvénytelenül semmisítettek meg állambiztonsági aktákat az utódszervek, viszont a feltárás nem reménytelen, hiszen a nyilvántartásokat még az iratmegsemmisítések előtt mágnesszalagokra rögzítették. Ezek viszont 2060-ig titkosak. A jelentés a titkosszolgálatok által visszatartott iratok felszabadítását is sürgeti; a kormány a hírek szerint még az idén elkészít egy előterjesztést a bizottság ajánlásai nyomán.

"Mészégetőben semmisítették meg a Heves megyei állambiztonsági dokumentumokat - derült ki Cseh Zita hevesi levéltáros hozzászólásából, amelyben ő is utalt rá, hogy ennek a gyakorlatnak a rendszerváltással sem lett vége. Stefano Bottoni, Kelet-Európa kommunista rendszereit kutató olasz történész szerint Kenediék arra is ráirányították a figyelmet, hogy mégsem volt olyan puha a diktatúra Magyarországon, mint azt eddig sokan hitték.

A szalagokkal, illetve a szaklevéltár elől is eltitkolt bírói különlistákkal kapcsolatban több felszólaló is utalt a politikai akarat hiányára, illetve arra, hogy a kutatók maguktól nem tudnak áttörést elérni. Néhány felszólaló az iratfeltárókat ostorozta. Gyarmati György, az állambiztonsági levéltár főigazgatója például a jelentés egyedüli érdemének azt tartotta, hogy Kenediék feltárták, mi nincs meg. Szerinte a bizottság megállapításával ellentétben az állambiztonsági iratok 97 százaléka már átkerült a levéltárhoz, más kérdés, hogy a kutatók többségét csak az értelmiség megfigyelése és az egyházakba beszervezett ügynökök érdeklik. Annak ellenére, hogy a jelentések mindössze öt százaléka szól az értelmiségről, hetven százalékban ezeket kutatják - állította a főigazgató.

Gyarmatinál is hevesebben bírálta a bizottságot és a politikai elitet Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, aki megkérdőjelezte a testület legitimitását. Siralmasnak nevezte, hogy az MSZP, illetve az SZDSZ kisajátította az iratfeltárás ügyét, és "saját delegáltjait ültette a testületbe". Ezt Ungváry Krisztián, a bizottság tagja határozottan visszautasította; mint mondta, ők nem tehetnek arról, hogy a testület felállításáról politikai alku köttetett.