A települési vezetők azt szerették volna kifejezni, hogy a határ menti településeken élők nem gyűlölik egymást, szót értenek a sportban és az élet egyéb területén is. A nagypolitikában egyre feszültebbé váló viszonyt helyi szinten lehet igazán rendezni.

A barátságos meccs ötlete Ivády Gáboré, a Heves megyei Ivád polgármesteréé volt, aki tegnap a mérkőzés előtt elmondta: minden magyar és szlovák embert aggodalommal tölt el a dunaszerdahelyi botrányos futballtalálkozó óta kialakult konfliktus, amelyet szavai szerint mindkét oldalon szélsőséges csoportok gerjesztenek.

- A hétköznapi emberek sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem éreznek olyasfajta gyűlölködést, ami a dunaszerdahelyi eset óta a közvéleményben, a sajtóban és a híradásokban megfogalmazódni látszik. Erre a konfliktusra eddig a nagypolitika sem tudott meggyőző választ adni - fogalmazott az ivádi polgármester. Hozzátette: azt szeretnék, ha a válságot sikerülne úgy feloldani, hogy az megnyugtató és tartós maradna. Ez szerinte csak úgy jöhet létre, hogyha egy-egy faluban, kistérségben az ott élő civil csoportok, önkormányzati képviselők és magánemberek is személyes példát mutatnak arra, hogyan lehet az élet minden területén együttműködni. Szerinte minden józan ember számára egyértelmű, hogy a mesterségesen szított feszültségnek nincs köze az emberek valódi érzéseihez.

Megerősítette mindezt Dubovsky László, a szlovákiai Tornalja polgármestere, akit a nagyközönség egyébként a Sláger Rádió Bumerángjának Dubcsekeként is ismerhet. Dubovsky úgy fogalmazott: az egyszerű emberek békében élnek egymás mellett, az ő 8000 lélekszámú városában például soha nem volt még összetűzés a két nemzet tagjai között. Együtt rendeznek uniós, magyar és szlovák napokat, szlovák költők magyarul közölnek verset irodalmi lapokban és fordítva, és "jól működnek" a vegyes házasságok is - nincs abból probléma, hogy a gyerekek magyarul vagy szlovákul beszélnek-e éppen.

Ivády és Dubovsky a barátság és a béke jegyében közös testvér-települési megállapodást is aláírt, majd az ivádi községházára a magyar és az EU-s zászló mellé kitűzték a szlovák lobogót, amely szándékaik szerint mindenki számára jelzi, hogy csak a normális viszony elfogadható a nemzetek között.

Az ezt követő barátságos labdarúgó-mérkőzést a pétervásári tornacsarnokban rendezték Vámos Tibor FIFA-bíró, a pekingi olimpia labdarúgó-döntőjének egyik partjelzője vezetésével. Vegyes csapatokat alkottak a résztvevők, így együtt rúgta a labdát a magyar Váraszó és a szlovák Apátújfalu, Mátraballa és Starnya, Drávapüski és Lenke polgármestere vagy épp alpolgármestere.

- Barátság! - mondták egymásnak a focisták egy-egy véletlen összefejeléskor vagy egyéb szabálytalanság esetén, de piros vagy sárga lapot ezúttal senkinek sem osztottak. A focimeccsel egy időben helyi iskolások rúgták odakint a labdát, akik a felnőttek láttán egymást kérdezgették: vajon milyen meccs kezdődik az ő kisvárosukban. Amikor az egyik polgármester elmondta, hogy szlovákok és magyarok találkozójának ad helyet a tornacsarnok, az egyik kisfiú felhúzta a szemöldökét:

- Jó, de akkor most mi melyikőjüknek szurkoljunk? - kérdezte. Megnyugtatták: ezúttal mind a fehéreknek, mind a sárgáknak drukkolhat, hiszen mindegyikben játszik ilyen is, meg olyan is. A válasz hallatán a gyerek közölte, hogy ilyenről ő ugyan még nem hallott, és ez neki elég bonyolult is, ezért a maga részéről ő inkább a Milannak szurkol továbbra is.

Az eredmény 15-9 lett az egyik vegyes csapat, a fehér pólósok javára, bár igaz, ezen a napon valóban nem a győzelem volt a fontos a résztvevők számára. A meccsen használt focilabdára később minden csapattag ráírta a nevét - ezt később majd elárverezik, s ahogyan mondták, valamely jó és hasznos célra, talán egy közös futballakadémia létrehozására fordítják.

A futballmeccs után a focisták átöltöztek, majd valamenynyien á'tsétáltak az egyik pétervásári fogadóba, ahol közös ebéddel ünnepelték meg a különleges meccset. A menü is jellemzően hangulatteremtő volt: a tornaljai polgármester cseh Becherovkát és szlovák szilvóriumot hozott, a helyiek pedig az itteni tájegységre jellemző palóclevessel, s a vendégeknek tett gesztus jegyében juhtúrós sztrapacskával színesítették a fogásokat. Ez utóbbit kóstolgatván a szlovák oldal polgármesterei hangosan megjegyezték: ilyen jó szlovák brinzát még náluk se kapni.

Később megállapodtak, hogy a mostani meccset újabbak követik majd - de legközelebb már a szlovák térfélen pattog a labda.

Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter szerint nem elsősorban hivatalos levelekkel, hanem egyenes beszéddel kell rendezni a dunaszerdahelyi futballmeccsen történt durva rendőri fellépés nyomán kialakult vitát a két ország között. A miniszter pénteken az MTI beszámolója szerint újságírók előtt azt mondta: még mindig bízik abban, hogy megfelelő magyarázatot kapnak a történtekre. A miniszter csalódást keltőnek nevezte a szlovák kollégájának levelét abból a szempontból, hogy továbbra sem kapott magyarázatot arra az alapkérdésre: "mi indokolta a szlovák rendőrség meglehetősen durva fellépését Dunaszerdahelyen?" Draskovics emlékeztetett rá, hogy közvetlenül a meccs után a szlovák rendőrségtől tájékoztatást kértek, és ekkor partnereik "jól megragadható videofelvételes bizonyítékokat ígértek". Hozzátette: ha a felvételeket nem kapják meg, akkor "marad a gyanú, hogy itt valami érthetetlen hiba történt, akkor erre pedig magyarázatot kell adni". Úgy fogalmazott: a bizonytalanság, az erőszakos fellépés megmagyarázhatatlan volta az, ami joggal izgat valamennyiünket. Draskovics közölte: nem lesz újabb levélváltás közte és szlovák kollégája között az ügyben - partnerével abban maradtak, hogy rövidesen sor kerül egy informális találkozóra.

Piros vagy sárga lapot ezúttal senkinek sem osztottak