Gyerekgyár
A héten újabb gyermekbiznisz került a címlapokra, midőn egy belga (flamand) házaspár az eBayen bocsátotta áruba gyermekét, akit egy holland házaspár meg is vásárolt, nem részletezett öszszegért, de legalább profi módon: az anya már eleve a leendő tulajdonos nevében vonult be szülni, aki a parkolóban át is vette a gyermeket, hiába no, a nyugat az nyugat, olajozottabb a gyermekkereskedelem. Amennyiben azonban hajlandóak vagyunk elnyomni felhorgadó indulatainkat, csupán egyféleképpen válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy mi is lenne a legjobb a gyermeknek, akit ugyan most éppen adnak-vesznek, azonban a tranzakció végén egy olyan családba kerül, amelyik hajlandó volt jelentős összeget áldozni megszerzésére, illetve elkerül egy olyan anyától, aki eladta őt. Nem kérdés, mi neki a jobb, még akkor is, ha az emberkereskedelmet alapból elutasítjuk, és nem vennénk a bolhapiacon apát, bejárónőt vagy kertészt. A gyereknek jó, ha eladják, szerető környezetbe kerül, és megmenekül rettenetes vér szerinti szüleitől, azonban ezt legalizálni természetesen nem lehet, mivel pillanatnyilag csak azokat az utódokat próbálják elpasszolni, akik véletlenül jönnek a világra, azonban rögtön elkezdene minden ügyeskedő család szülni, ha törvényes lehetőség lenne a gyermek eladására. Kétségtelen, hogy nem fogyna ennyire a magyar, talán csökkenne az abortuszok száma, és nőne a megelégedett, boldog családok száma, meddő gazdagok és szapora szegények, kiegyenlítődő vagyoni állapotok, virágzó üzletág - miközben azért tömény borzalom.
Mindezek ellenére nem veszem a bátorságot, hogy ítéletet hirdessek ebben az ügyben.