Költségvetési szuperkedd: kinek a napja?
Több, mint elegen szavazták meg a jövő évi költségvetés sarokszámait kedden a Parlamentben. Az MSZP-SZDSZ koalíció 2002 óta nem tudott soha akkora többséget teremteni az Országgyűlésben, mint a kisebbségből kormányzó MSZP. Az MSZP és az SZDSZ mellett a független Gyenesei István (önkormányzati miniszter), valamint a volt fideszes Császár Antal (immár miniszterelnöki megbízott) és a független MDF-es Lengyel Zoltán is a csomag mellett szavazott.
Az még egyszer sem fordult elő a legfontosabb költségvetési szavazásoknál, tehát a főösszegek megállapításakor, illetve a zárószavazásokon, hogy az ellenzék besegített volna, legalábbis szándékosan nem (tavaly decemberben Révész Máriusz fideszes és Nagy Andor KDNP-s képviselő véletlenül szavazta meg a büdzsé sarokszámait. Gyenesei István viszont minden évben szándékosan támogatta a kormányt.)
A keddi szavazás elsősorban az MDF-nek és az SZDSZ-nek hozott a konyhára, miközben a büdzsé "átpasszírozása" kétségtelenül megmentette a kormányt és a kormányfőt, erősítette a kisebbségi kabinetet. Az MDF annak ellenére tudta érvényre juttatni akaratát bizonyos kérdésekben, hogy a parlament legkisebb frakciója az övé. A liberálisok pedig ezek szerint bizonyos kérdésekben kormányon kívül hatékonyabban tudják képviselni érdekeiket, mint belülről.
Az SZDSZ számára áttörést jelentett a költségvetési kiadásokat kordában tartani hivatott plafontörvény elfogadása, még ha a radikálisabb kiadáscsökkentési javaslataikat nem is sikerült keresztülvinniük. Az MSZP és az SZDSZ folyamatos egyeztetései során a szocialisták rábólintottak stabilitási és adóreform alap létrehozására is, azzal, hogy egyelőre ne adócsökkentés hatásainak kiváltására fordítsák az elkülönített számlán kezelendő pluszbevételek többségét. (A liberálisok másik követelését, az erőteljesebb hiánycsökkentést az IMF-megállapodás amúgy is tartalmazta.) Az SZDSZ tehát sikerként könyvelheti el a tárgyalási folyamatot, még akkor is, ha Robin Hood-ot (az energetikai cégek különadóját) nem is sikerült elgáncsolniuk. Ellenben további módosításokat is sikerült keresztülverniük a Parlamenten, így például az eredetileg hatvannyolcmillió forintos költségkeretet, amelyből az állami vezetőkkel kapcsolatos humán feladatokat finanszírozták volna, egyszerűen lenullázták.
Annak viszont az MDF-frakció segítségével az MSZP már útját állta, hogy az állami kiadásokat tovább csökkentsék. Ebben Lengyel Zoltán is partner volt, csakúgy, mint Boross Péter volt miniszterelnök, vagy Herényi Károly frakcióvezető.
Viszont az MDF számára fontos gesztus volt a "haláladó" és az adóamnesztia bizonyos fokú beemelése. A jövőben kedvezményyesen adózhat, sőt APEH-vizsgálattól sem kell tartania annak, aki külföldön megszerzett jövedelmét hazahozza és két évre állampapírba fekteti. Az örökösödési illetéknél viszont az MSZP húszmilliós értékhatárt húzott meg és ezzel érdemben csökkentette az esetleges érintettek körét, de az MDF még ezzel együtt is pozitívan nyilatkozott az ügyről, mondván: ha elmúlik a válság, újra előveszik a javaslatot. Szintén sikerként könyvelhetik el a fórumosok, hogy Pettkó András javaslata "átcsusszant" a Parlamenten: a kancellária reklámkeretéből százmillió forintott csoportosítanak át drogmegelőzésre. Az erről szóló döntéskor szavazategyenlőség alakult ki, így végül az elnöklő kereszténydemokrata Harrach Péter szavazata döntött. Ugyanígy Harrach szavazata döntött a jégkorong utánpótlás nevelésnek adott támogatás javaára. A Fidesz-KDNP javaslat is a reklámbüdzséből vett le 170 milliót a fiatal hokisok javára. Érdekesség, hogy a felnőtt jégkorong-csapat hasonló támogatását a többség leszavazta. A kormány akaratával szembemenő legnagyobb tétel viszont az az ötmilliárd forint, amelyet a sztrádapénzekből csippentettek le az önkormányzatok sportcéljaira.
A Fidesz és a KDNP csak az önkormányzati támogatások megemelését és a Robin Hood-adó 30 milliárdos távhőkompenzációs keretét szavazta meg együtt a kormánypárttal. Utóbbi egyébként egyértelműen a kormánypárt sikere, korábban ugyanis egyetlen ellenzéki párt sem támogatta.
Ötpárti egyetértés volt a parlamenti, önkormányzati képviselők és a polgármesterek költségtérítésének megadóztatásáról. A név szerinti szavazáson mindenki igennel voksolt. Szocialista forrásaink abban egységesnek mutatkoznak, hogy ezzel a lépéssel egy időre félretehető a költségtérítések ügye. Ugyancsak név szerint döntöttek a 13. havi nyugdíjról, melynek összege jövőre maximum 80 ezer forint lehet (körülbelül ennyi az átlagnyugdíj), a következő években pedig a költségvetési törvényekben állapítják majd meg a felső határt. Jövőre már csak a 62 éves nyugdíjkorhatár fölött járna, ha egy módosítással ki nem vették volna a rokkantnyugdíjasokat, a hozzátartozói és baleseti hozzátartozói nyugellátásban részesülőket (árvaellátási, özvegyi, illetve szülői nyugdíj), akikre így a korhatár nem vonatkozik.
A miniszterelnök reformokat tervez
A keddi szavazásokon nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kormány 2010-ig a helyén marad - közölte tegnap a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc szerint a következő másfél évben folytatni kell a reformokat, amelyekhez társadalmi támogatást kell szerezni. Négy-hat évre való reformtervet sorolt fel, amelyek közül szerinte kettő-három valósítható meg a mostani kormányzati ciklusban. Kiemelte az adórendszer átalakítását: általános adócsökkentésre egyelőre nincs lehetőség, csak belső átcsoportosításra, a bérterhek csökkentésére. Tervei szerint jövő tavasszal meg kell állapodni a következő két év lépéseiről, és júliusban meg kellene tenni az első lépést. A szociális rendszer átalakítását, a felsőoktatási reform továbbvitelét, a költségvetési intézmények működésének függetlenebbé tételét, a vállalkozó közintézmények lehetőségének megteremtését is a reformtervek közé sorolta. A kormányfő támogatja a kisebb parlamentet és az ezzel együtt járó választójogi reformot, a pártfinanszírozás átalakítását.
