A magyarországi németekkel és horvátokkal nincs különösebb gondja a többségi társadalomnak, a cigányokat viszont általános ellenszenv övezi - ez derül ki abból a kutatásból, amely az említett három kisebbség megítélését vizsgálta. Pozitív és negatív állításokról kérték a válaszolók véleményét, valamint az adott kisebbség vallására, értékrendjére vonatkozó kérdéseket tettek fel. A kutatást Wildmann János közgazdász, teológus vezette.

A németekkel és a horvátokkal kapcsolatban a legtöbben azt érzik zavarónak, hogy nem értik a nyelvüket, de az így vélekedők aránya 20 százalék alatt marad. A cigányok esetében ugyanezt már 30 százalék kifogásolja. Hasonló azok aránya, akik idegennek tartják a cigány kultúrát. A megkérdezettek kétharmada nehezményezi, hogy a romák "egyre többen vannak", háromnegyede úgy véli, nem tisztelik a törvényt, érdemtelenül sok állami támogatást kapnak.

Viszonylag sokan (29 százalék) értenek egyet azzal, hogy a romák kevesebb pénzért dolgoznak, mint a "magyarok". Másfelől kevesen vannak (24 százalék), akik szerint a cigányok és nem cigányok együttélése gazdagítja az életünket - a másik két népcsoporttal való együttélést a megkérdezettek kétharmada ítéli meg pozitívan. A válaszolók fele a németeket, 40 százaléka a horvátokat is szorgalmasnak tartja - a cigányokat csak három és fél százalék. Ami a vallást és az értékrendet illeti: a legtöbben a cigányok családon és rokonságon belüli összetartását emelték ki, ám a nyilatkozóknak csupán 10-15 százaléka látja úgy, hogy a romáknak fontos a felebaráti szeretet, a tízparancsolat betartása. A gyakorló hívők kevésbé elutasítók, mint a nem vallásosak vagy a vallásukat nem gyakorlók.

A döntő kérdés az - állítja Wildmann -, hogy az emberek tapasztalatokra vagy előítéletekre alapozzák-e véleményüket. Szerinte e kutatás is mutatja, hogy a baljóslatú sztereotípiák jelen vannak a társadalomban, a romákkal szembeni ellenérzések kialakulásában egész biztosan szerepet játszanak az előítéletek. Mással nem magyarázható, hogy a megkérdezettek jóval kevésbé nehezményezik, ha a horvátok vagy a németek nyelvét nem értik. A romákra vonatkozó pozitív és negatív kijelentésekről az emberek általában állást tudtak foglalni, míg a vallásgyakorlással és az értékrenddel kapcsolatos kérdések hallatán (a válaszadást segítő sztereotípiák hiányában) sokan elbizonytalanodtak. A többség tehát távolról sem ismeri olyan jól a romákat, mint hiszi.

A cigányok elleni erőszakos cselekedetek egy része feltehetően személyes vagy csoportos érdekkonfliktusokra vezethető viszsza, függetlenül attól, hogy az elkövetők maguk is romák voltak-e. A bűncselekmények másik része azonban valószínűleg etnikai jellegű: a sértettek pusztán azért lettek támadások célpontjai, mert cigányok. A társadalom döntő többsége elítéli az erőszakos megnyilvánulásokat, de - teszi hozzá Wildmann János - korántsem biztos, hogy előítéleteivel nem teremti meg ezek melegágyát.

Az ezerfős mintán készült reprezentatív vizsgálatot az OTKA, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatta. További részletek az Egyházfórum folyóirat decemberi számában olvashatók.