A csipkefinomságú, intellektuális tréfa szerint a rákbetegség legbiztosabban infarktussal előzhető meg, Így mi mostan már csúcsra járatott társadalmi immunrendszerrel várhatjuk a közelgő szociális katasztrófát, a mentális katasztrófán már régen túl vagyunk ugyanis, ha szép lassan megszüntetjük az agyműködésünket, megkíméljük magunkat a fájdalomtól. Hogy a jegybanki alapkamat növelésének csökkentésével minek a mérséklése növelhető, vagy hogy viszszafoghatók-e a nyugdíjak úgy, hogy közben jobban megemeljük, mint előtte, lehet-e élénkíteni a gazdaságot (vagy ahogy mondani szokás: konjunktúrát) recesszióval, csökkenthetők-e az adók az elvonások növelésével, lefaragható-e a költségvetési hiány adócsökkentéssel, teremthetők-e munkahelyek elbocsátásokkal? - na, ezeket a szöveges feladatokat kellene most megoldani, a többi között, szintidőre. Mint a reménytelen zéhá: kiosztják a feladatlapot, az ember elolvassa, tíz percig nézegeti, hümmög, mereszti a szemét, aztán fölsóhajt, összegyűri, színpadias mozdulattal, legalább négy méterről a szemétbe dobja, udvariasan elköszön, és veszi a kabátját, a nap hátralévő részét pedig az izsáki borozóban tölti, feszültségmentesen, boldogan. (Ebből a szempontból kifejezetten aggodalmas az ország csökkenő szeszfogyasztása.) Ebben a helyzetben a legracionálisabb és leghitelesebb program az lehetne, ha kollektíve, az egész nemzet mint politikai és kulturális közösség belépne egy ufóhívő sátánista öngyilkos szektába, de előtte még az IMF-hitelből szerveznénk egy óriási bulit a Hősök terén, lenne BoneyM, Scorpions, Rippel fivérek és egy Michael Jackson-imitátor, fizetni kéne az ingyensörért, viszont a fizetős tömény nulla forint lenne, építenénk egy kilövőállást előtte, befizetnénk űrturistának Ján Slotát, és tűzijáték helyett végignéznénk a startot.