Alternatív oktatás
Háromszáz klasszikus oktatási intézmény - általános iskola, gimnázium, szakközépiskola - működik ma Magyarországon alternatív programmal, többségük alapítványi fenntartóval. A felnőttoktatásban és az érettségi utáni szakképzésben is vezet ez az iskolatípus: tizenkét önkormányzati mellett 86 alapítványi működik. A teljes szakképzés harmada alternatív iskolákban történik. Az óvodáknál kisebb ez az arány - 3-4 százalék.
Az alapítványi fenntartású iskolák ma anyagi hátrányban vannak a többi iskolatípushoz képest. Nézzünk egy "átlagintézményt": a fenntartónak adott állami támogatás a költségek felét fedezi. Ezt egészítik ki az önkormányzatok a saját intézményeiknél. Az egyházi iskolák még kiegészítő állami támogatást is kapnak. Az alapítványi intézmények azonban nem kapnak pénzt. Igaz, azok, amelyek hátrányos helyzetű gyermekeket nevelnek, pályázhatnak az úgynevezett régi egyházi normatívára, ami így is kilencvenezer forinttal kevesebb, mint az egyháziak állami támogatása. - Ez az oka annak, hogy az alapítványi intézmények egyre drágábbak, így nem érhetők el automatikusan mindazok számára, akiknek szükségük volna a hagyományostól eltérő oktatási módszerekre - mondja Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) vezetője. Mindenesetre az alapítványi intézmények kétharmada fizetős, de a szülői költségtérítés mértéke szóródik. Az osztrák, amerikai iskolában ez a díj a havi nyolcvanezer forintot is elérheti, míg kisebb, közösségi fenntartású intézményeknél havi úgy 3-6 ezer forint.
Az alternatív iskolák ma egyébként a társadalom két szélső szegmensének igényeit elégítik ki. A leszakadó, illetve a tehetősebb családok viszik ilyen iskolákba a gyerekeiket, illetve azok, akik erőn felül is hajlandók áldozni, mert nem elégedettek a tömegoktatás nyújtotta színvonallal, törődéssel, lehetőségekkel.
Az alternatív iskolák alapvetően pedagógiai és nevelési programjukban jelentenek "alternatívát" a hagyományos tömegképzéshez képest. E módszerek a XIX.. század végi, XX. század eleji reformpedagógiai irányzatokhoz kötődnek; ismertebbjeik a Waldorf-, a Montessori-, a Freni-módszer; mások szintén e korai irányzatokban gyökerező, de erősebb hazai kötődésű programokkal dolgoznak. Minden alternatív pedagógiai programú intézmény közös vonása ugyanakkor, hogy a középpontban az egyes gyermek áll, mint önálló személyiség. Néhány fogalom, amely idegenül csenghet a hagyományos iskolához szokott fülnek: epochában tanítás, projektben tanítás, szöveges értékelés, mentor - mind-mind az "alternatívoknál" bevett fogalmak. Az epochában tanítás például azt jelenti, hogy a diákok három héten át foglalkoznak egy-egy tárggyal, műveltségi területtel, napi nyolcvan percben - egy tanítási nap két ilyen epochából áll, mellette persze van napi testnevelés, nyelvtanulás, művészeti foglalkozás. Az intézményekben projektek is futnak, ahol egy gyermek a tanárával együtt valamiféle célt tűz ki, és azt az elejétől a zárásig "végigviszi".
- Rendkívül fontos a mentorok, patrónusok szerepe. Az AKG-ben például egy-egy patrónushoz 12-15 gyermek tartozik, akikkel hetente átbeszélik a fontosabb történéseket vagy azt, ami a gyerekeket foglalkoztatja - magyarázza az igazgató. A gyerekek és a tanárok együttműködnek, csoportokban foglalkoznak a tantárgyakkal, szóba sem jöhet az "előadó tanár" szerep, mint a hagyományos intézményekben. További előny, hogy a tanár jól ismeri a gyerekeket, hiszen hat héten át tanítja folyamatosan a csoportokat, míg a hagyományos iskolai szaktanár az év során úgy 210 gyerekkel "foglalkozik" - utóbbinak esélye sincs a kapcsolat elmélyítésére.
